Az Urunk színeváltozása templom búcsúját ünnepelték Győr-Újvárosban

Köszöntőjében Lukácsi Zoltán plébános örömét fejezte ki, hogy 35 év után ismét van újmisés Kapuvárról, szülővárosából.

Kérte a híveket, hogy imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért, hiszen az Egyház igazi kincsei az újmisések, és ők egyben a jövő zálogai. Az aratnivaló sok, a munkás kevés, de van, és nagyon szükséges, hogy legyenek.

Az újmisés Ézsöl Krisztián prédikációjában a Tábor hegyi jelenet utolsó mondatát emelte ki: a tanítványok nem értették, hogy mit jelent az, hogy Jézus feltámad a halálból. Az érzéseink, gondolkodásunk azóta sem változott, csak azt tudjuk értelmezni és befogadni, amit egy előző tapasztalathoz tudunk kötni.

Vannak események, amelyek utólag kapnak értelmet

– hangsúlyozta Krisztián atya.

Személyes élményként elmondta, hogy ő a papszentelésből értette meg az elmúlt nyolc évét. A kiválasztott apostolok sem értik a Tábor hegyi jelenést, csak nagypéntek tragédiájában és húsvét fényében nyer értelmet mindaz, ami velük történt – tette hozzá az újmisés pap.

Hihetetlen, ahogy Jézus ott áll, ahogy még sosem látták, és két prófétával beszélget, akik évszázadok óta halottak – fogalmazott Ézsöl Krisztián. – Az Atya szózata hallatszik, és megindul a szívük: „Uram, jó nekünk itt lenni!” (vö. Mt 9,2–10).

Van, hogy megcsalnak az érzékeink, de egyszerre a hallás, látás és a szív érzése nem lehet illúzió. Mi is hihetjük, higgyük, akár rossz, akár jó történik velünk.

Lehet, hogy később, de értelmet nyer minden.

A szentmise záróáldását követően, amely egyben újmisés áldás volt, a hagyományokhoz híven a papság, az asszisztencia levonult a Segítő Szűzanya-kegyoltárhoz, hogy hálát adjanak a búcsúünnep minden kegyelméért, és Mária oltalmába ajánlják az Újvárosban lakó istenkereső lelkeket, az egyházközséget és minden jó szándékú embert.

Szöveg: Bogdán Réka Katalin

Fotó: Győr-Újvárosi plébánia Facebook-oldala/Vaday Tamás

Forrás: Győr-Újvárosi Urunk Színeváltozása Plébánia; Győri Egyházmegye

Magyar Kurír