Az Úrvacsora és az Eucharisztia állt az ökumenikus lelkészkörök idei találkozója középpontjában

A résztvevők olyan lelkészek és papok voltak, akik minden hónapban találkoznak saját területi ökumenikus lelkészköreikben, s így folyamatosan testvéri párbeszédet folytatnak. Ezen az immár 17. találkozón a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készület jegyében az Eucharisztia volt a téma Az Úrvacsora/Eucharisztia ajándéka, annak egyházat/gyülekezetet formáló szempontjából címmel. A bevezetőben a találkozó két koordinátora elmondta: tavaly a reformáció kezdetének 500. évfordulója volt együttlétünk témája, „most a Katolikus Egyház nagy világtalálkozójára készülve, az Eucharisztia/Úrvacsora témáról osztjuk meg lelkünket, tapasztalatainkat, egyházaink tanítását”.

A bevezető és megnyitó előadást Beer Miklós váci megyéspüspök tartotta. A két főelőadó Fejérdy Áron verőcei plébániai kormányzó és Zalatnay István, a református Erdélyi Gyülekezet vezetőlelkésze voltak, majd hozzájuk csatlakozott egy-egy evangélikus, metodista, baptista és egy református lelkész mint felkért hozzászólók.

A téma előkészítésekor többen félelmüket fejezték ki, tudunk-e majd ilyen „kényes” felekezetközi témáról testvéries párbeszédet folytatni. A találkozó minden reményt felülmúlóan, kegyelemmel telve sikerült, a mély hitből fakadó előadásoknak és hozzászólásoknak, valamint a lelkük mélyéből egymásra figyelő testvéreknek köszönhetően. A Szentlélek egységesítő pünkösdi kegyelmét tapasztaltuk mindannyian. Valamiképp minden egyház képviselője rácsodálkozott a többiekre, és arra, hogy a titok mélységes, jézusi lényegének vonatkozásában ennyire közel állunk egymáshoz.

Fejérdy Áron összefoglaló, mély előadása után következett a református előadó, Zalatnay István. Nagyon szakszerű, tudományos, egyúttal érdekes és lebilincselő előadást tartott. Kijelentései a katolikusok számára különösen újak voltak. Bevezetőjében elmondta, hogy a Katolikus és a Református Egyház Eucharisztia-teológiájának megfogalmazását erősen meghatározza a reformáció korának szembenállása. Ezt nehéznek látszik áthidalni. Nagy elválasztó a protestánsok számára a katolikusok átlényegülés tana, mely a kenyér és bor természetének átalakulását hangsúlyozza. Beszámolt arról is, mekkora meglepetés egy protestáns számára, aki először vesz részt egy katolikus szentmisén, tapasztalni, hogy ott minden gondolat, szó a Szentírásban gyökerezik. Majd arról beszélt, hogy Kálvin tanítása alapján ők is hiszik, hogy az Úrvacsora nemcsak jelkép, hanem általa titokzatosan és valóságosan egyesülünk az értünk meghalt és feltámadott megváltó Krisztussal. Az előadó mély átéléssel szólt a titok nagyságáról és a gyülekezetet Krisztusban összekötő erejéről.

Az egyik evangélikus résztvevő elmondta, hogy ők ritkábban járulnak az úrvacsorához, mint a katolikusok, de tudják, hogy aki hittel járul oda, az a valóságos Krisztust veszi, Vele egyesül. Ezért ők hosszan készülnek erre az isteni, nagy ünnepre. Például a pünkösdi úrvacsorát egy hét készület előzi meg: minden este imatalálkozókkal, bűnbánattal. Akinek közismerten rendezetlen az erkölcsi élete, például párkapcsolati téren, azt figyelmeztetik, hogy ő nem járulhat az úrvacsorához, amíg nem újítja meg életét, és meghívják e megújulásra.

Mind az előadásokat, mind a beszélgetéseket a Jézus hitében elmélyült emberek, lelkészek egymást tiszteletben tartó testvériségének szelleme hatotta át. Ennek lelkületében zajlott a közös ebéd, a délutáni nagy csoportbeszélgetések, a közös énekek és a saját szavakkal mondott nyitó és záró imák.

Mindannyian a Jézusban való egységünk tapasztalatában megerősödve indultunk haza. Mi, katolikusok úgy éreztük, hogy egy ilyen párbeszédes konferenciának ugyancsak volna helye a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is.

Szöveg és fotó: Tomka Ferenc

Magyar Kurír