Az utolsó vacsora emlékmiséje egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye 

Az Oltáriszentség alapításáról emlékeztek meg nagycsütörtökön a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelynek szentmiséjét Palánki Ferenc megyéspüspök mutatta be, és amin részt vett Németh István püspöki titkár, az egyházmegyében szolgáló külföldi papok, valamint az egyházközség akolitusai, hívei.

Palánki Ferenc püspök homíliájában arról beszélt, az Istennel való kapcsolatunk sokkal több, mint érzelem vagy érzések halmaza. Jézus megmutatta, hogyan kell szeretni és élni itt a Földön. Ajándékot adott nekünk a papság és az Eucharisztia szentségében, és ez mindannyiunk számára óriási, felfoghatatlan misztérium. Itt is megmutatkozik Isten alázata és szeretete, hogy kiszolgáltatja magát.

A homíliát követően a liturgiában felidézték és megjelenítették Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát. A szentmise befejezésében, az utolsó vacsora végén az oltárfosztás következett.

Palánki Ferenc homíliája ITT meghallgatható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye 

Az egri bazilikában szentmisével emlékeztek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására április 17-én, nagycsütörtökön este.

Ternyák Csaba egri érsek homíliájának elején Júdás tragédiájára hívta fel a figyelmet. A nagycsütörtöki evangélium nagyon képszerűen beszéli el a történetet, mint a gonoszság és a jóság harcát – fogalmazott. Hozzátette: olykor a saját életünkben is megtapasztaljuk, hogy amikor az isteni kegyelem megérint bennünket, 

amikor valami fontos, nagy lelki esemény közeledik az életünkben, akkor mindig ott ólálkodik a közelben a gonosz lélek is,

hogy eltérítsen, vagy elterelje a figyelmünket a lényegről. Ebben állt Júdás tragédiája is.

De legyen bármilyen harsány és hamis ez az árulás, mégsem tud árnyékot vetni arra az igazi történetre, amely a szolgáló szeretet, a papság és az Eucharisztia alapítása révén ma is alakítja, formálja, újra átalakítja életünket. Kétezer év múltán is minden szentmisén ugyanezt a kenyértörést éljük át.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Federics Róbert/Szent István Televízió

Forrás: Egri Főegyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Nagycsütörtök este, az utolsó vacsora emlékére Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét a felújítás alatt álló esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. 

Az április 17-i szertartáson a főpásztor tizenkét hívőnek: az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet egy elsőéves papnövendékének, valamint a plébániai hívőközösség tizenegy férfi tagjának mosta meg a lábát.

A bíboros kitért arra:

már maga az utolsó vacsora is emlékezet volt, a jövőt megjelenítő emlékezet.

Jézus ugyanis a keresztre feszítése előtt mondta, kezébe véve a kenyeret és a bort, hogy „ez az én testem, mely értetek adatik”, illetve, hogy „ez az én vérem, mely értetek kiontatik.” Jézust még nem feszítették keresztre, mégis, már feláldozott testét és vérét adta a tanítványoknak.

Az isteni örökkévalóság szférájából hangzottak szavai, ahol a terv, az esemény és a hatás egyetlen isteni mindentudásban, számunkra elképzelhetetlen módon egységet alkot. Ahol egyesül a múlt, a jelen és a jövő.

Az utolsó vacsora tehát túllép az egész anyagvilág keretein, megvilágítja, értelmezi, és egy étkezés közösségében számunkra is érzékelhetővé teszi Krisztus megváltó halálának titkát.

A főpásztor kiemelte: most van itt az idő a hálaadásra. „Most imádhatjuk a legnagyobb örömmel az Oltáriszentséget. Most virraszthatunk a szenvedésére készülő Krisztus mellett az Olajfák hegyén, hogy megköszönjük neki értünk adott és nekünk kiosztott életét.”

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Zsuffa Tünde

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Győri Egyházmegye

Az utolsó vacsora emlékezetére Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke április 17-én, nagycsütörtök este szentmisét mutatott be a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban. A liturgia keretében sor került a lábmosás szertartására is, az Úr Jézus utolsó vacsorakor tett gesztusát felidézve.

„Az Egyház az Eucharisztiából él” – Szent II. János Pál pápának az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról szóló enciklikájának első szavait idézve a főpásztor rámutatott, a húsvét titkának ismerete nélkül nem érthetjük meg az Eucharisztia titkát sem. Felvetődhet a kérdés, hogy egyáltalán fel tudjuk-e fogni ezt a titkot, hogy Isten a kenyér és a bor színe alatt megjelenik közöttünk, és köztünk, velünk lakozik.

Az Egyháznak az idők végezetéig feladata hirdetni ezt a titkot,

és segíteni a hívő embereket, hogy ebben egyre inkább elmélyüljenek, egyre inkább az Eucharisztia határozza meg keresztény életüket.

„Az élet teljessége: alázatban és szeretetben élni.

Istenbe vetett bizalommal elfogadom, hogy az, aki vagyok, ajándék.

Felismerem, hogy minden képességem, minden adottságom, ami van, ami jó, Istentől való. Isten gondviselő szeretete sokféle módon megmutatkozik számunkra. Hallottuk az evangéliumban (Jn 13,1–15), hogy az apostolok mennyire megdöbbenten álltak Jézus alázata előtt.

Isten alázata, Isten Fiának az alázata irántunk való szeretetéből fakad. És ezt akarja mindnyájunknak megtanítani: szeretetből fakadó alázattal élni a világban. Ha van bennünk szeretet, akkor nemcsak Isten felé, hanem embertársaink felé is mindig kellő alázattal tudunk viseltetni.

Isten tekintetre méltatja az alázatosakat (vö. Lk 1,48): hiszen ők csak a gyengeségeikkel dicsekednek, és ők minden időben nyitottak Isten kegyelmeire”

– hangsúlyozta nagycsütörtök esti szentbeszédében a szentmise főcelebránsa.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

A görögkatolikus hagyományokhoz híven Nagy Szent Bazil liturgiáját celebrálta nagycsütörtökön Kocsis Fülöp érsek-metropolita Debrecenben, az Attila téri főszékesegyházban. A szertartáson vele együtt szolgált a város és a Hajdúdorogi Főegyházmegye több paptestvére.

„Nagycsütörtök az Eucharisztia alapításának ünnepe” – kezdte szentbeszédét Kocsis Fülöp érsek-metropolita. Az utolsó vacsorán kínálta föl először Jézus saját testét és vérét. Ezzel létrehozta a papi rendet is, hiszen arra biztatta tanítványait: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. A papok lehetőséget kapnak arra, hogy az Eucharisztiát, ezt a „rendkívüli adományt” minél több emberhez eljuttassák.

Jézus az utolsó vacsorával és földi tevékenységével saját testét tette az emberek kezébe. S amikor az ember megkaparintotta azt, akkor saját elképzelései szerint bánt vele. Amikor kínossá vált formabontó magatartása, hogy utcanőkkel, vámosokkal étkezett, akkor az ember kereste az ő elveszejtésének módját. Nem Isten akarta Jézus halálát. Az ember ölte őt meg akkori és jelenlegi gonoszságaival.

Az ünnepi liturgia végén Kocsis Fülöp metropolita elvégezte a lábmosás szertartását is. Miközben Nyirán János fődiakónus az evangélium erről szóló részét olvasta, a főpásztor Krisztushoz hasonlóan levette felsőruháját, kendőt kötött magára, s kancsóval a kezében megmosta tizenkét férfi, egy parókus, egy papnövendék és a környező városi parókiák kiválasztott híveinek lábát. Az utolsó vacsorán Jézus végtelen szeretetét mutatta ki a lábmosással tanítványai felé, ugyanakkor példát is állított eléjük abban, milyen magatartással viseltessenek egymás iránt. Ezért is tekintünk rá a szolgálatkészség és a legteljesebb odaadás mintájaként.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Tóthné Espán Margaréta

Fotó: BSZI

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs érsek az utolsó vacsora emlékezetére mutatott be szentmisét a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Homíliájában megemlékezett a zsidóság első húsvétjáról, a mózesi törvényről.

Ma már ezt a vacsorát széder estének nevezik, amikor megfelelő rendben ülnek egymás mellé, és meghatározott módon étkeznek. Már Jézus korában is úgy történt, hogy a gyermekek megkérdezték, miben különbözik ez az este a többitől. Az idősek elmesélték, hogy emlékezni kell az első húsvétra, amikor az ősök kiszabadultak Egyiptomból. Az ételek –  a bárány, a kovásztalan kenyér és a keserű saláta – is erre emlékeztetnek ezen az estén: az áldozat, a sietség és a keserű sors jelképei. A vacsora közben négy alkalommal ittak a kehelyből vagy pohárból. Ebbe a vacsorába helyezte el Urunk az ő vacsoráját.

Jézus a harmadik kehely előtt vette a kezébe a kenyeret, elmondta az alapítás igéit, majd a bort is kezébe vette. Felhatalmazásából ezeket ismételjük meg minden szentmisében. Ez a cselekedete tevékeny emlékezés volt a múltra, de magába foglalta a jövőt is, hiszen a másnapi keresztáldozatát is elővételezte. Ez a halál pedig megváltói halál volt, szeretetének kifejezése: senkinek nagyobb szeretete nincs, mint aki életét adja barátaiért.

Nagy titok az Eucharisztia, és nagy hitet követel. A többi csodánál szemmel láthatóan történt valami változás: a beteg meggyógyult, a halott feltámadt, itt azonban láthatólag minden ugyanúgy marad. Persze voltak a történelemben eucharisztikus csodák, de ez nem általános. A csoda az Oltáriszentség hatására történik meg: nemcsak kultúr- és hatástörténetében, hanem a személyes életben. Embereket megerősít a jóban, ahogy énekeljük is sokszor: „vándorlásunk társa lett”.

Az érsek beszélt arról, hogy jubileumi szentév van, melynek mottója, hogy a remény zarándokai vagyunk. A remény az üdvösség reménye, melyet a legjobban a feltámadt Krisztus mutatott meg. A szentostya pedig a feltámadt Krisztus testének reális szimbóluma. Szimbólum, mert nem a testet látjuk, hanem a kenyeret, de reális, mert Krisztus valóságosan jelen van.

Hálát kell adni ezen az estén. Az Eucharisztia is hálaadást jelent. A szent dolgok néha megszokottá válhatnak, de ki kell lépni a megszokásból. Kérni kell az Úrtól, hogy ébressze fel a vele való találkozás örömét és hitét – zárta gondolatait Bábel Balázs érsek.

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

*

Kaposvári Egyházmegye

Nagycsütörtök este az utolsó vacsorára és az Eucharisztia alapítására emlékezve mutatott be szentmisét Varga László megyéspüspök a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. 

„Szemléljük, ünnepeljük és kövessük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Ezen az estén szeretetének legnagyobb jelét adta a tanítványai számára Jézus, a Mester. Letérdel a bűntelen a bűnös emberek elé. Kezébe veszi a lábukat, testüknek azt a részét, amely a legközelebb van a földhöz, amely a legkoszosabb, és a kövek, tövisek miatt talán a legsebzettebb is. Megmossa tanítványainak a lábát, közösséget vállal a bűnös emberekkel. Ez történt a születésétől kezdve egészen a haláláig, s történik a Szentlélek kiárasztása után az Egyházban mind a mai napig. Nem megalázza, elzavarja, megítéli a bűnöst, hanem a közösséget keresi vele, hiszen csak a szeretet által gyógyulhatunk meg, s Isten szeretete által válhatunk szabaddá” – mondta Varga László.

Jézus ezzel a nagyon egyszerű szeretetcselekedettel példát adott nekünk. Mit jelent számunkra a lábmosás? Hogyan kövessük Jézus példáját? 

„A megbocsátás a lábmosásunk. Megbocsátani azoknak, akik másképpen gondolkodnak, mint mi. Megbocsátani azoknak, akik valamit vétettek ellenünk, akik a nehéz embereink, akikkel nem szívesen találkozunk, s akikről szívesen beszélünk másoknak a rosszat kiemelve” – fejtette ki a főpásztor. 

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Varga László szentbeszéde ITT meghallgatható.

Fotó: Kling Márk

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

*

Miskolci Egyházmegye 

A nagycsütörtök délelőtti szertartást – a nagy alkonyati istentiszteletet Nagy Szent Bazil Liturgiájával – Orosz Atanáz püspök idén elsősorban az Abaúj-Hegyaljai Esperesi Kerület papságával együtt végezte a székesegyházban.

A liturgián mondott homíliában Jézusnak az utolsó vacsorán mondott szavairól elmélkedett, melyeknek liturgikus változata minden Szent Liturgián elhangzik: 

Sokszor átgondoltuk már, hogy »érettünk emberekért és a mi üdvösségünkért« szállt alá a második isteni személy, hogy sorsunkat jobbra fordítsa.

És mai liturgiánkon is hallani fogjuk tőle, hogy »érettetek és sokakért« ontatik ki az ő vére.”

Szent Máté evangéliuma csak a „sokakért” szóval fogalmaz így az utolsó vacsoráról szóló fejezetben (Mt 26): „ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára”. A főpásztor hozzáfűzte: „Meg lehetünk győződve arról, hogy ami az utolsó vacsorán és azután történt, illetve amit mi itt és most fölelevenítünk, mindaz az apostolokért és értünk, kései tanítványokért is van. Csak Szent Máté és Márk az evangéliumuk koncepciója szerint a sokakért megfogalmazással azt juttatják kifejezésre, hogy Jézus mindazokért életét adta, akik hisznek benne ‒ és ők azért sokan vannak és még többen lesznek. Szent Máté evangéliumában (Márkkal egybevágóan) a „sokakért” egyszerű, pozitív állítás: Jézus életét adta mindazokért, akik hisznek benne, követik őt, és így Krisztus áldozata által a megváltásban részesülnek és üdvözülnek.”

A nagycsütörtök délelőtti szertartás utolsó része a lábmosás szertartása. Idén az Abaúj- Hegyaljai Esperesi Kerületben szolgáló papok, alszerpapok, a papnövendékek és világi hívők lábát mosta meg a főpásztor, követve az erről szóló evangéliumi szakasz leírását.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Miskolci Egyházmegye

 

*

Nyíregyházi Egyházmegye

Április 17-én ünnepelték az Eucharisztia és az Egyház megalapításának emlékét a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban. Nagy Szent Bazil Liturgiáját Szocska A. Ábel megyéspüspök végezte, aki prédikációjában arról beszélt, hogyan lehetnek jó papjai Jézus Krisztusnak azok, akik erre hivatást, elhívást kaptak az Egyházban. Hogyan lehet megtartania tekintélyét a papnak egy olyan világban, ahol kezd elveszni ez a tekintély?

A papnak tisztának kell lennie, mint a hegyek hava, szentnek, mint az oltár, és úgy szeretni, mint Jézus Krisztus”

– idézte Szent Pio atya gondolatait a főpásztor. 

Szigorú, megalkuvás nélküli, de szeretetteli szavakkal intette paptársait, hogy „akinek szívében még mindig lobog az a láng, amelyet Krisztus gyújtott meg azon az éjszakán, a titkos vacsorán”, éljenek tisztán, szentül és szeretetteljesen.

Elhangzottak az utolsó vacsora szavai; a jelenlévő papság – a Nyíregyházi Egyházmegye mintegy húsz áldozópapja – és a hívek részesültek Krisztus testében és vérében, az Eucharisztia szentségében. 

Majd kezdetét vette a lábmosás szertartása. Az evangélium szavaira a püspök úgy cselekszik, ahogyan azt a Mester tette, aki maga is megmosta tanítványai lábát, hogy alázatra tanítsa ezzel apostolait.

Nem sejtheti senki, hogy milyen érzések kavarognak azoknak a tanítványoknak a szívében, akiknek a lábát egy püspök megmossa, és cselekedetével tanítja alázatra a hívőt, papot egyaránt, ahogyan annak idején azt Krisztus is tette.

Szocska Ábel megyéspüspök szentbeszédét ITT olvashatják.

A teljes beszámolót ITT találják.

Szöveg: P. Tóth Nóra

Fotó: Juhászné Szabó Erika, P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

*

Pécsi Egyházmegye

A Dél-Dunántúl legkisebb közigazgatási területű településén, a 2100 fős népességű, Tolna vármegyei Nagymányok 1783-ban felszentelt Szent Mihály-templomában celebrált ünnepi szentmisét Felföldi László pécsi megyéspüspök április 17-én, nagycsütörtök este. A szentmisén koncelebrált Bagi Sándor plébános.

A Jézus Krisztus és az apostolok utolsó vacsorájára emlékező, szimbolikus üzenetekben gazdag liturgiában a Pécsi Egyházmegye főpásztora napjaink különleges történelmi helyzetére emlékeztette a jelenlévőket, melyben az Egyház megújulásának folyamatát éljük. Mint fogalmazott,

meg kell találnunk Isten szándékát, a hitet, ami egyszerre vonzó, meghívó és tanúságtevő a világ számára, amelyben Isten mindenki számára szívhez szóló ajándékot készített.

Sokak számára nehéz elhinni, hogy lesz a kicsiny ostyából a pap által elmondott átváltoztatás szavaira Krisztus valóságos teste – mondta a püspök.

Jézus három éven át készítette, formálta az apostolokat erre az estére.

Tanította őket, látták a csodáit, megtapasztalták, hogy amit Jézus mond, az úgy van. Amikor azt mondta a bénának, hogy járjon, az elkezdett járni, amikor vihar volt, Jézus szavára lecsendesedett, amikor mindössze néhány kenyerük volt, megsokasította azt, és szétosztották a sokaság között.

Az utolsó „vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” (Mt 26,26).

Az utolsó vacsorára való emlékezés az ősegyházban is egy asztalnál kezdődött. Az Egyház megújulásának ma is ez lesz az alapja.

Vissza kell térnünk a családi asztalokhoz, körbe kell venni az oltárt, hogy megértsük egymást és Krisztust. Az első szentmisének ez a mához szóló üzenete.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Székesfehérvári Egyházmegye

A nagycsütörtök esti liturgiájában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia és papság alapítására emlékeztek Székesfehérváron is. Spányi Antal püspök a Szent István király-székesegyházban az ünnepi szentmisében arról elmélkedett, hogy az utolsó vacsorán Isten örök szeretetével találkozunk, amely felemel és képessé tesz arra, hogy Krisztus szolgáló szeretetével szeressük egymást.

Jézus ekkor maga köré gyűjtötte tanítványait, szolgáló szeretete jeleként megmosta lábukat, majd bemutatta az első szentmisét, amelyben saját testét és vérét hagyta ránk, hogy lelkünket táplálja.

A székesegyházban felcsendült a Glória éneke, amely alatt megszólaltak a templom harangjai, a csengők, az orgona, majd a mély gyász jeleként elnémultak, és a kereplők vették át szerepüket. A szentmise elején a szentírási olvasmányok felidézték az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat.

A főpásztor szentbeszédében megemlékezett arról, hogy az utolsó vacsora a zsidó nép hagyománya szerinti Széder esti lakoma volt, amelyet az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére ültek meg. Ma is ünneplik ezt, amikor Isten – Mózesen keresztül – azt parancsolta nekik, hogy a kivonulás előtti napon mindenki egyen keserű füvet, kovásztalan kenyeret, és egyen a közösen levágott állatáldozat húsából. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe, aki a legnagyobb szeretetét mutatta meg azzal, hogy testét adta értünk, vérével megszabadított a bűntől, az örök haláltól. „Ez a három ajándék, amely visszatekint a zsidók húsvét esti vacsorájára, túlmutat annak megülésén. Mi lenne velünk, ha nem lenne Oltáriszentség, mi lenne hitünkből, vallásunkból, ha nem lenne szentmise? Ettől lettünk katolikus keresztények, ettől él az Egyház. És hogyan lennénk Egyház, ha nem lennének papok? Az ajándékozó Istent közvetítik a lelküknek. De mindez nem érne semmit, ha nem volna ott Isten örök szeretete, amely felemel és képessé tesz arra, hogy Krisztus szolgáló szeretetével szeressük egymást.”

Erre az alázatos, szolgáló szeretetre emlékezve mosta meg a megyéspüspök is a székváros plébániáról kiválasztott 12 férfi lábát.

A szentmise végén a tömjénezés után az Oltáriszentséget körmenetben az altemplomba vitték annak jeleként, hogy az utolsó vacsora után elfogták Jézust. Elhurcolásának és ruháitól való megfosztásának a szimbóluma, hogy az oltárról eltávolítottak minden díszítő elemet.

A szentmise csendben ért véget, a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalom kifejezéseként, majd a templomban megkezdődött a nagycsütörtöki virrasztás az értünk vérrel verejtékező Jézus emlékére.

A teljes beszámoló ITT olvasható, a szentmise ITT visszanézhető.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Vácon a nagycsütörtöki szentmisét Marton Zsolt megyéspüspök mutatta be a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Az asszisztenciát a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították.

Marton Zsolt szentbeszédében elmagyarázta, miért volt különösen is szokatlan és példaértékű Jézus cselekedete, amikor megmosta tanítványai lábát. Az ókorban a poros útról megérkező vendégek lábát mindig a szolgák mosták meg, soha nem a házigazda. Ezért is volt meglepő Péter apostolnak és a többi tanítványnak Jézus gesztusa.

„Krisztus tudatosan, pedagógiai célzattal is tette, amit tett, és ezt szavaival is megerősítette, amikor ezt mondta: Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Krisztus a szolgáló szeretetre ad példát – hangsúlyozta a püspök, hozzátéve, hogy Jézus az igazi pásztor, az evangéliumi vezető modelljét mutatta be ezzel a gesztussal.

A lábmosás szimbolikus cselekedet. Észrevesszük vajon, milyen nehézsége van a másik embernek? – tette fel a kérdést a püspök. Tudjuk-e segíteni, szolgálni a felebarátunkat? Csak akkor tudjuk ezt hiteles megtenni, ha elismerjük, hogy magunk is segítségre szorulunk. 

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Nagycsütörtök esti szentmisén emlékezett meg Udvardy György érsek az utolsó vacsoráról a veszprémi bazilikában. A glória alatt megszólaltak az új harangok, de azután elnémultak a nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalták el.

Udvardy György érsek szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a szent három nap nem csupán emlékezés, hanem a megszentelődés, átformálódás ideje.

A liturgia nem magyaráz, nem részletez, mégis teljes valóságában engedi átélni Isten jóságát, az ember méltóságát és reménységünk forrását.

Az érsek hangsúlyozta: Jézus tudta, hogy közel van halála, és minden szava, mozdulata ezért különösen súlyos.

A vacsora előtti lábmosás gesztusával Jézus nem csupán szolgál, hanem kinyilatkoztatja, milyen az Isten: aki lehajol, aki szolga, aki szegény – és aki úgy szeret, hogy az ember javát szolgálja. E példamutatás arra hív, hogy a keresztény élet is ilyen legyen: alázatos, szolgáló, szerető.

A vacsora során Jézus a húsvéti liturgia ismert elemeibe új jelentést visz: a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé nyilvánítja, és ezzel megalapítja az Eucharisztiát. „Ez az én testem… Ez az én vérem…” – mondja, és hozzáteszi: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. E szavak nem csupán emlékeztetnek, hanem teremtő erőt hordoznak, mely létrehozza a papság szentségét is. Az apostolokat nemcsak tanítványokká, hanem szentségi küldöttekké formálja, akik az Egyházban az Ő művét folytatják.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír