Az üvegablak felemeli a lelket – Bráda Tibor emlékezete

Mindezt már csak az Üvegbe álmodva című filmben láthatjuk, mert a dunaújvárosi Krisztus Király-templom hatalmas üvegablakai már évekkel ezelőtt elkészültek. A több éven át tartó munkát a kezdetektől egészen az átadásig végigkísérték a filmesek, Erős Péter rendező és stábja.

Bráda Tibor halálának híre szeptember elején váratlanul ért mindannyiunkat, hiszen tele volt tervekkel, újabb megbízásokkal, idős korában is sok-sok ambícióval. Nemcsak festőművész volt, hanem üvegművész is, egy régi technológiát használt rendszeresen, az ólompántos üvegablak-készítést. Ő tervezte és kivitelezte az új dunaújvárosi templom hatalmas méretű tematikus ablakait is. Felesége, aki szintén festőművész, és keramikus lánya mindenben a segítségére voltak. 

A Bartók 1 Galériában találkoztam vele kiállításának megnyitóján, 2019-ben. Rendkívül barátságos embernek ismertem meg. Amikor odamentem hozzá, és beszélgetni kezdtünk, mesélt magáról és az életműve csúcsának tartott templomi üvegablakairól. Egyeztettünk egy interjút is a műtermébe, de az akkor elmaradt a külföldi utazása miatt. Később Bodnár Dániel kollégám beszélgetett vele. „Nekem ez a templom természetesen az életművem csúcsa, mert ez a három ablak kilencven négyzetméter, és háromszor kilencven az kétszázhetven négyzetméter. Ennyi üvegablakot az utóbbi időben Magyarországon még nem készítettek, talán Róth Miksa volt az utolsó, aki hasonlót csinált. Nagyon boldog vagyok, mert abszolút hozzám illő, szívemhez szóló téma, hiszen már régóta foglalkozom szakrális üvegfestészettel. A Jessze fája című művem jó példa. Úgy kezdődött az egész, hogy a plébános úrral megismerkedtünk, és mindkettőnknek hatalmas élményt adott a gyöngyöspatai templomban lévő csodálatos Jessze fája. Ebből következtek a Krisztus életfája, Szent István és IV. Béla családja az üvegablakaimon, és akkor úgy gondoltuk, hogy az egész templom a családról szóljon, ez lesz a közös nevező” – hallhattuk az Újbudai Mozaik című műsor tudósításában Bráda Tibortól a dunaújvárosi Krisztus Király-templomba készített színes üvegablakairól.

Az üveggel a beregfürdői gyár udvarán találkozott először. A kihűlt üvegsalakokat, tömböket, amik már nem kellettek, kidobták az üveghuták mellől, ezeket találták meg a gyerekek, és persze csodálták a kristályosan csillogó üvegeket. Bráda Tibornak huszonhárom templomban vannak üvegfestményei. A magyar festészet napja is az ő nevéhez kötődik: az ő kezdeményezésére született annak idején, idén ünneplik a huszadik jubileumát. 

„Minden színnek ezer árnyalata van, tudja azt (Bráda), hogy egy épületben a nap hogyan forog. Az üvegablakban, akár étteremben van, akár iskolában, bárhol, mindig van benne valami olyan, ami felemeli a lelket, mindenképpen szakrális jellege van” – mondta a kerületi tévé tudósításában Prokopp Mária művészettörténész.

Bráda Tibor Munkácsy-díjas alkotó nemcsak az egyik legnagyszerűbb egyházművész volt hazánkban, hanem az egyik legsokoldalúbb festő is. Fiatal korában négy évtizeden át tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Talán kevesen tudják, hogy remek tájképfestő is volt, különösen az akvarell technikát szerette meg az idők folyamán. 1967-ben végezte el a főiskolán a festőszakot, azután rögtön Szentiványi Lajos festőművész mellé került tanársegédnek, nála tanított hét évig. Haladt felfelé a ranglétrán, adjunktus lett, később docens. Tanított a restaurátoroknál alakrajzot, festést a szcenikusoknak, a díszlet- és jelmeztervezőknek szintén rajzot, festést, a szobrászoknak alakrajzot, és persze a festőszakon is festést és rajzolást. „Úgy kezdődött a pályám, hogy én olajjal festettem. Szentiványi Lajos nagyon szerette volna, ha tojástemperával dolgozunk, de valamiért nem akartam, és én dafke olajjal festettem. Azonban egy idő után a terpentin megtámadta a tüdőmet, és a doktor azt mondta, hogy ezt abba kell hagyni. Aztán onnantól kezdve maradt az akvarell, és nem sokkal később rákaptam a pasztellre, így mind a két műfajt uralom” – mesélt magáról egy interjúban a mester.

Bráda Tibor képei, egész munkássága, alakjainak megformálása a régi idők magas művészetét idézi. Klasszikus festők, ólomüvegkészítők szakmai tudásával rendelkezett. Kultúrája, hite, műveltsége alkalmassá tette erre. Közvetlensége, kedves egyénisége, szerénysége mindannyiunknak hiányozni fog. Ha ő maga már nem is, de legalább alkotásai velünk maradnak. Műve táblaképein és a templomokban tovább él.   

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Lambert Attila, Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. október 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.