Bábel Balázs érsek Tiszaalpáron zárta le a megszentelt élet évét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisén a főegyházmegyében szolgáló szerzetesrendek képviselői és a környékbeli hívek együtt adtak hálát a kegyelmi esztendőért.

A nap szentírási szakaszai illenek az alkalomhoz – hangsúlyozta Bábel Balázs érsek homíliájában –, különösen az olvasmány, mely szerint Jeremiás próféta saját hivatására gondolva ezt a kinyilatkoztatást hallja: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.”

A főpásztor így folytatta: Isten mindentudása magába foglalja egy-egy ember előre tudott életét. Sok szál hálójába van függesztve az életünk; amikor eljön a döntés ideje, akkor fogjuk föl, hogy mindez azért történt korábban, mert az Úr kiválasztott és meghívott bennünket.

A „prófétául rendeltelek” küldetése nem a jövendőmondó küldetése, hanem jel: az Isten emberének a jele. „Igazi próféták tudunk lenni? Jellé válunk? Papok és szerzetesek ebben a szekularizált világban? Nem csodabogárnak tartanak bennünket? (…) Főapát úrral egy időben, bár két laktanyában voltunk katonák, emlékszem, azt mondták nekem: »Te rosszkor születtél, neked háromszáz éve kellett volna papnak lenned, akkor más volt a világ.« Nem ilyen elkésett zárványok vagyunk ebben a világban mi? Igazában rendben vagyunk, ahogy a szerzetesi év szlogenje hirdette?” – vetette fel Bábel Balázs.

Hozzátette: az egyházi dokumentumok szeretik a papot és szerzetest úgy bemutatni, mint aki eszkatologikus jellé válik az emberek előtt – annak a világnak előhírnöke, amit mi üdvösségnek mondunk. „Csak az a nagy kérdés és probléma, hogy a mai ember nem hisz az üdvösségben… Akkor hogy válunk eszkatologikus jellé?”

„Az összeszedettség, a lelki összeszedettségre törekvő ember már sokak számára érthető. A mai kor egyik betegsége a szétszórtság, sehol sem vagyunk ott igazában, nem éljük meg, hogy véges a létünk… Ezzel szemben a szerzetes hivatva van arra, hogy összeszedett legyen, és az összeszedettségének egyik fő formája, eszköze az imádság, az elmélkedés, a közös ima és a liturgia” – fogalmazott az érsek szentbeszédében.

Forrás és fotó: Szent Benedek Leányai Társasága; Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Magyar Kurír