Balás Béla: Túl a politikán – Történetek, gondolatok Betonba öntve

„Beton” püspök szerint a hívő ember „az események sodrában nem viselkedhet hívő nézőként, avagy eszement rajongóként. A történések nem kényszerpályán vágtáznak, azokat Jézus imája, könnye kíséri. A világot, s benne az egyháztörténelmet utólag ugyan leírjuk, de előbb magunk alakítjuk.” Balás Béla vallja: politizálni, közügyekkel foglalkozni mindenkinek kell. Keresztény szemszögből a politizálás „a szeretet, a felelősség művészete, a másik szolgálata”. Az a politika megbízható, amelyik az egyént is, a közösséget is alkalmassá teszi Isten befogadására. Mindenben van politika, de a politika nem minden. A Biblia tele van „ragyogó” példákkal, csak másként szól, mint ahogy megszoktuk. Isten szembeszállt a káosszal, „nem tisztelte másságunkat. Beleavatkozott Káin magánéletébe, Ábrahámot rávette a közügyekre, majd Mózest nemzetközi konfliktusba sodorta… Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén személyesen belépett a napi politikába, majd fokozatosan megszállta a világot, mert nem fért el a sekrestyékben. Maga körül feldühítette a hamisakat, és lázba hozta az igazakat. Miatta őrült meg a beépített Júdás, és tőle nem tudott aludni a köztisztviselő Pilátus. Kampányolt 33 éven át, megbukott nagypénteken, és mégis győzött húsvétkor.” Ám Krisztus nem elégedett meg ezzel, mert nem győzni, hanem meggyőzni akart. „Igényt tartott a világ jobbszélére is, balszélére is, sőt a centrumra is… részéről minden rendben, részünkről annál kevésbé. A helyzet ezért pocsék, és ezért tart még a történelem.”

Balás Béla vallja: a Jézus-követéshez, az önkéntes szeretethez nem elég sem a szocializációs háttér, sem a tankönyv, kevés a hagyományos szókincs, a szabályos logika. Ehhez személyes érintettség szükséges.

Az emeritus püspök kiemelten foglalkozik a taizéi jelenséggel. Mint írja, a világtól való tartózkodás és ugyanakkor a benne maradó helytállás feszültségének feloldásában segít Taizé. Az itt töltött idő légzőgyakorlat a „szmog” előtt, „próbamerülés a mélybe, kóstoló Európából”, de úgy, hogy láttatja annak gyökereit, „ráfigyeltet kultúránk alapítójára, Jézusra. A szakadatlan ima horgony a bűn hullámverésében. A csend gyógykúra a belső hallás begyakorlására… Az alázat kinyitja szívünket, a Biblia pedig betölti azt bölcsességgel”. Így válhatunk lefoglaltakká a Jó számára, vagyis „immunissá”, legyőzhetetlenné a rosszal szemben. Püspök atya állítja: Taizé tudatában van annak, hogy nem ő Isten egyetlen kedvence. Sohasem akartak központtá válni, nem terveztek zarándokhelyet, nem akarják vendégeik visszatérését, ők innen csak indulnak, és erre sokakat rávesznek. Nem illik rájuk kérdezni, hogy milyen vallásúak. Nem a „hídfőt” védik, hanem a „hidat” építik. Nem annyira a kincset őrzik, inkább annak hírét viszik. Nem azt mondják, mindegy hová tartozol, hanem bátorítanak: „Kelj útra, mert várnak!” Balás Béla idézi Olivier Clément ortodox teológust, aki szerint Taizéban megtörik a „rossz spirálja”, és a keresztények magukra találnak az elvilágiasodott társadalomban. „Végre lehetőség sincs a hatalom gyakorlására, egyetlen esély maradt: újból kovásznak, sónak, fénynek lenni. A szegénységben és a szabadságban a jövő kezdődik.”

Balás püspök úgy véli: hosszú távon el kell fogadnunk, hogy egyesül a világ, de ez az egység „nem lehet összepancsolt koktél, valami gazdasági-szociális utánzata Krisztus személyi egységének. Vagyis ép természetekről van szó, ép testben ép lélekről”. Nagyon lényeges gondolata az is: krízishelyzetből a kilábaláshoz nem elegendő csupán a pénzügyi egyensúly megteremtése. „Ha az egyén belül tönkremegy, a közösség felbomlik. A halottnak hiába van zsebe, még ha az tele is lenne!”

A kötet írója az eszményi emberről is kifejti véleményét: „nem annyira a múzeumokból és az ünnepségekről eredeztetném, hanem az őszinte bűnbánatból, a valós megtérésből, amely nemcsak szóban nyilvánul meg, hanem az okozott kár és mulasztás jóvátételében is”.

A kötethez Rumszauer Miklós, Balás Béla egykori titkára írt ajánlást: „Beton atya sziporkázó szellem. Világító rakéta, amit fellőttek az égbe, és szellemi világossága a sötét háttérben bombaként robbant, majd ezer apró csillagként hull a Szó a lélektalajra. Nemcsak aktív főpapi szolgálata korában volt így, hanem emeritus püspökként is a szellem hasonló útját járja.”

Balás Béla: Túl a politikán – Történetek, gondolatok Betonba öntve
Szent István Társulat, 2021

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír