Barátság alapú templomi közösségekre van szükség – Plébániai jubileumot ünnepeltek Újpesten

A szertartás kezdetén Horváth Zoltán, a templom plébánosa és Forstner Bertalan, az egyházközség képviselő-testületének világi elnöke köszöntötte Fábry Kornélt és a híveket, akik zsúfolásig megtöltötték a padokat.

Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott el, a fügefa megátkozása, a templom megtisztítása és a hitről szóló versek (11,15–26).

Szentbeszédének kezdetén Fábry Kornél felidézte, hogy Horváth Zoltán atya hírportálunknak adott interjújában fantasztikus számokat közölt, a plébániaközösség 150 évvel ezelőtti megalakulásakor több száz keresztelőt, esküvőt tartottak, pedig még templom sem volt. Vajon az akkori hívek mit mondanának most: „Bezzeg az én időmben!”, vagy azt: „De jó, hogy ilyen szép templomotok van!”? A püspök szerint a kézzel épített templom és a lelki ház összefügg.

 

Ma világszerte azt látjuk, hogy hatalmas katedrálisokban csupán néhány ember gyűlik össze, más helyeken pedig majdnem kidől a templom oldala. Min múlik ez? Más világ volt 150 évvel ezelőtt, de a feladat ugyanaz, Jézus kétezer évvel ezelőtti mennybemenetele óta: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet, kereszteljétek meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”

Hányan sóhajtoznak, emlékezve a régi szép időkre, amikor olyan sokan bérmálkoztak, hogy egész nap tartott, mert nem bírta szegény püspök, most meg örülünk, ha összejön néhány tucat fiatal. Jézus azonban sohasem törekedett a számokra.

 

János evangéliumának hatodik fejezetében elkezd beszélni önmagáról mint élő kenyérről, és azt mondja: egyétek az én testemet, igyátok az én véremet. Amikor erre nagyon sokan ott hagyják, Jézus, nem törődve a tetszési indexszel, nem kezd el magyarázkodni: félreértettétek, nem úgy gondoltam, ahogyan ez ma szokás, a reakciónak megfelelően változtatjuk a véleményünket, hanem „még rátesz egy lapáttal”: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, nem lesz élet bennetek.” Jézust nem az érdekelte, hogy hányan követik, ő mindig kitartott az igazságban. Kornél atya hiszi: a jézusi parancs máig érvényes ránk is. Ha minden keresztény csak egyetlen embert megszólítana hitelesen, három év alatt az egész világ keresztény lenne – szögezte le a püspök.

Nem kell minden embert megtérítenünk, elég csak azokat, akikhez a küldetésünk szól.

A mai kor kérdése: hogyan tovább? Eltelt 150 év, tartalommal teli másfél évszázad volt, és máig tele a templom, és a környező templomokba is sokan járnak. Mi a mai templom, közösség küldetése? – tette fel a kérdést a szónok. Vajon hányan állunk melléjük, hogy segítsünk nekik? Szent Pál apostol mondta: hagyom a múltat és nekifeszülök annak, ami előttem van. A mai evangéliumban Isten arra buzdít bennünket, hogy építsünk a természetfelettire. Az a fügefa, ami nem hozott gyümölcsöt, kiszáradt, de Jézus figyelmeztet: ha hittel kértek, még nagyobb dolgok is meg fognak történni. Ez a mi legnagyobb örömünk, hogy

nem mi vagyunk a „cégtulajdonos”. Megbízott tanítványok vagyunk, akiket Jézus küld, az ő célja pedig, hogy minél többen ismerjék meg őt, és ebben kéri a segítségünket.

 

Lehet, hogy valaki annyira alázatos, hogy egy életen át nem beszél másoknak a keresztény hitéről, de az biztos: nekünk, akik most itt vagyunk, valaki valamikor beszélt Jézus Krisztusról. A hit hallásból ered, és mindnyájunknak küldetése van. Jézus szándéka, hogy mindenki üdvözüljön, és tudjuk, hogy ez csak rajta keresztül lehetséges.

Sok múlik a hozzáállásunkon: számít-e nekem, hogy mi lesz a barátommal, szomszédommal, munkatársammal? Esetleg úgy hal meg, hogy nem hallott Jézusról?

A püspök biztos benne: ha mindenki elvégzi a rábízott feladatot, akkor minden közösség felvirágzik. Itt is és máshol is. Minden templom missziós hely. Nyitottnak kell lennünk az evangelizációra, arra, hogy másokat is megszólítsunk. Itt ez így van, mind a mai napig vannak felnőtt keresztelkedők, vannak, akik érdeklődnek a hit iránt. Nekünk kell tanúságot tennünk Istenről. Egy statisztika szerint az egyházközségekben a hívek tíz százaléka aktívan bekapcsolódik a közösség életébe, de negyven százalék szintén ezt tenné, ha kérnének tőle valamit.

 

Barátság alapú templomi közösségekre van szükség, hiszen mindnyájan a barátainkkal szeretjük eltölteni az időnket

– bíztatott. Az a jó, ha nem egymás hátát, hanem arcát látjuk, és itt, ebben az egyházközségben nagy élet van, az emberek ismerik egymást, felismerik a másikban rejtőző kincset. Ezáltal növekedhet az egyházközség, mert olyan helyre szívesen járunk, ahol szeretik egymást az emberek.

A szónok arra is kitért: Szűz Máriát, az Egek Királynéját köszöntjük a mai napon, aki a Béke Királynéja és Magyarországé is. Véssük szívünkbe azt a Jézusra vonatkozó mondatát, amit a kánai menyegzőn mondott: a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”

Akkor lesz igazán krisztusi a közösség, ha mindannyian Krisztushoz kapcsolódunk, és azután egymáshoz. A közös hit köt össze bennünket.

„Én azt kívánom nektek, hogy amikor majd százötven év múlva a háromszáz éves évfordulót ünnepli az akkori egyházközség, örömmel emlékezzenek vissza, hogy a XXI. század elején micsoda élet volt itt, mennyire megszólító, befogadó, nyitott közösség létezett.”

Fábry Kornél leszögezte: van örök élet, bűnbocsánat, irgalom, ami a mai világból nagyon hiányzik. Mi nem a tökéletesek klubja vagyunk, hanem azoké, akik megtalálták Isten irgalmát, és tudják, hogy hol kapnak feloldozást, hol lehetnek együtt azokkal, akikkel közös a hitük, és akik megérezték azt, hogy ezt az örömhírt tovább is kell adni. A püspök azt kívánta az Egek Királynéja plébánia közösségének, azzal az energiával, derűs, gazdag múlttal, amit örököltek, feszüljenek neki annak, ami előttük van, hogy ez a templom mindig tele legyen, irgalmat és szeretetet találjanak itt az emberek, legyenek nyitottak minden betérő iránt, hogy a kívülről érkezettek láthassák: itt szeretik egymást a hívek, és ide bárki csatlakozhat.

 

Ha a maga területén mindenki megteszi, amit Jézus kér tőle, akkor Magyarország igazán keresztény ország lesz, a béke szigete, az öröm hazája, mert Jézus lesz életünk középpontjában. „Ehhez kérjük a Szűzanyát, Királyok Királynőjét, hogy járjon közben értünk, hogy mindig eszünkbe jusson a mondata: „Tegyetek meg mindent, amit mond!’ Ámen.”

A szentmise végén, a záró áldás előtt az egyházközség képviselő-testületének tagjai megújították fogadalmukat.

Fábry Kornél püspök pedig az oltár köré hívta a nőtlen és egyelőre házasodni sem szándékozó fiatal fiúkat, férfiakat. Felhívta figyelmüket a paphiányra, ami a következő években várhatóan súlyosbodni fog. Azt mondta: élete legboldogabb döntése volt, amikor a papi hivatást választotta. Arra kérte a nőtlen fiúkat, férfiakat, ha úgy érzik, Isten hívja őket a papi szolgálatra, ne álljanak ellen, mondjanak igent.

A szentmisén zenei szolgálatot végzett a templom kamarakórusa, Őri Gergely, a templom egykori kántorának a vezetésével.

A szertartás után a templom gitáros kórusa előadta Sillye Jenő A kis herceg című oratóriumát, amit Antoine de Saint-Exupéry azonos című regénye nyomán szerzett, ezt a plébánián rendezett ünnepi agapé követte.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír