Barlay Ö. Szabolcs az elmúlt hétvégéken a székesfehérvári Barátok templomában, a budapesti Tömő utcai lelkészségen, a Szent Imre-templomban, majd május 30-án a székesfehérvári Szemináriumi templomban mutatott be vasmisét.
Életéről azt vallja: mint minden emberé, az övé is misztérium és csoda. Családját Kassáról toloncolták ki, majd Pécsett telepedtek le. Negyedik gyermekként látta meg a napvilágot. A pécsi ciszterci gimnázium elvégezése után a zirci cisztercieknél tanult teológiát. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–művészettörténelem szakon diplomát és doktori címet szerzett. Római ösztöndíjasként a Vatikáni Levél- és Könyvtárban kutatta a 16. századi magyar-erdélyi-olasz művelődési kapcsolatokat. Ez adta az alapot későbbi tudományos pályafutásának: három egyetemen tanított, majd ezt a témát a Romon virág című művében bemutatva, a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora és c. egyetemi tanár lett.
Tanári, nevelői életét a kommunista diktatúra kettétörte: minden tanári, nevelői, papi szolgálatától eltiltották. A családoknál tartott hitoktatásáért államellenes összeesküvés vádjával 8 évi börtönre ítélték.
Közel harminc könyvét magánkiadóként adta közre, ezek legtöbbje Prohászka püspökről szól. Tizenöt éve adja ki folyamatosan a püspök Elmélkedések az Evangéliumról című művét. Nemrég indította el Prohászka születésének 150. évfordulója alkalmából az ún. Jubileumi Sorozatot.
Barlay Ö. Szabolcsot 2001-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntette ki a köztársasági elnök.
F. Á./Magyar Kurír
Kép: www.inditlak.hu