Bármiféle hiányossággal éljünk is, gazdagíthatjuk a világot – Fejlesztő foglalkoztatók találkozója

A fejlesztő foglalkoztatók immár második, hagyományteremtő találkozójának fókuszában az állt, hogyan tudnak a fogyatékossággal élő, pszichiátriai és szenvedélybetegséggel küzdő, valamint hajléktalan emberek a fejlesztő foglalkoztatás segítségével értékteremtő munkát végezni.

A rendezvény emellett alkalmat adott közel száz nem állami fejlesztő foglalkoztató intézmény képviselője számára a tapasztalatcserére, valamint a gazdasági szereplők számára a foglalkoztatási lehetőségek megismerésére.

A találkozó konferenciával kezdődött, amelyen Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mondott megnyitóbeszédet. Dicsérte az impozáns, többfunkciós tordasi intézményt, amely helyet adott a rendezvénynek, majd lelki bevezetést adott az egész napon át tartó programsorozatnak.

„Minden ember Isten teremtménye, azonos méltóságú, függetlenül attól, hogy milyen testi-szellemi-lelki adottságokkal rendelkezik.” – Leszögezte, hogy a hívő ember számára elfogadhatatlan bármiféle kirekesztés, igaztalan minden megkülönböztető bélyeg:

Mindannyian egyedi értéket hordozunk.”

Sok esetben nehéz szembesülni a fogyatékossággal, de mégis azt hiszem, hogy az gondolkodik helyesen, aki az életét így is ajándékként fogadja el – folytatta beszédét a püspök, majd egy édesanyáról emlékezett meg, akinek több gyermeke közül az egyik sérültként született. Az anya megvallotta: amikor ez a gyermek világra jött, ő lázadni kezdett minden ellen, legfőképpen Isten ellen, ugyanakkor azt is elmesélte, hogy amikor a kicsit ápolva-segítve lassan „egymáshoz nőttek”, valami különöset tapasztalt: ettől a gyermektől – aki még az érzelmeit is alig tudta kifejezni – annyi hálát és mosolyt kapott, amennyit annak ép, egészséges testvéreitől együttvéve sem.

„A Gondviselő adta ezt a különleges belső találkozást – tette hozzá Veres András. – Mindannyiunknak szüksége van az egymás iránti elfogadásra, a figyelemre, a készséges segítésre. Világunkban tombol a közöny, ettől szenvedünk. Ahogy azt Tóth Árpád is érzékeltette Lélektől lélekig című versében:

                                           Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
                                           Mint egymástól itt a földi szivek!
                                           A Sziriusz van tőlem távolabb
                                           Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Hiányzik az együttérzés, a compassio fontos erénye. A másik ember tartós segítésére pedig az isteni szeretet képesít. Istenből kell töltekezzünk, hogy a szeretetéből valamit tovább tudjunk adni” – fejtette ki Veres András.

Bármilyen hiányossággal is élünk, képesek vagyunk gazdagítani a világot – folytatta, s  ennek alátámasztására felidézte a kínai vízhordó földműves meséjét. Az ember mindennap megtette ugyanazt az utat vállán a farúdra akasztott két korsóval. A kettő közül az egyik lyukas volt, és szivárgott belőle a víz. Sok-sok nap után egyszer megszólalt a sérült korsó: „Kedves gazdám, törj össze engem és dobj el, belőlem mindig kifolyik a víz!” A földműves erre így válaszolt: „Dehogy törlek, dehogy doblak, hiszen az úton csak azon az oldalon nőnek a virágok, amelyik vállam felől téged hordozlak!” Ez nem mese, ez valóság – nyomatékosította a történet üzenetét a püspök.

Rengeteg hálát, szeretetet kapunk sérült embertársainktól, s bizony rá is szorulunk az ő ajándékaikra

– zárta beszédét Veres András, majd áldást adott a jelenlévőkre.

A püspök köszöntője után a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet (NSZI) részéről Daczi Péter pályázati igazgató, valamint Inotay György, a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet (KOSZISZ) főigazgatója beszélt.

Daczi Péter pályázati igazgató elmondta, az NSZI támogatása fontos, de a tapasztalható előrelépés legfőképpen a szakemberek mindennapi munkájának köszönhető, akik a munka világa felé segítik a rájuk bízottakat, egyúttal közösséget is teremtve számukra.

Inotay György, a KOSZISZ főigazgatója személyes hangvételű beszédében kifejtette: már a Biblia első soraiban, a Teremtés könyvében arról van szó, hogy Isten szeretetből alkot, majd arról is, hogy amikor az ember megbotlik, bűnt követ el, megnyilvánul az Úr nagyvonalú kegyelme.

Az előadó a 127. zsoltárra utalva leszögezte: „Amikor a fejlesztőmunka során éppen nem mutatkoznak mérhető eredmények, amikor a külvilág felől tapasztalható meg nem értés közegében zajlanak a hétköznapok, az Úr akkor is »építi a házat«. Isten velünk dolgozik.”

Inotay György, az értelmi fogyatékkal élők és pszichiátriai betegek tordasi otthonának egykori igazgatója hangsúlyozta: a fogyatékossággal élő ember nem kevesebb, hanem más. S, hogy ki az ép? „Gondoljunk csak arra: El tudjuk-e fogadni a saját fogyatékosságainkat, merjük-e ezekkel együtt szeretni önmagunkat? S merjük-e hinni, hogy Isten, akinek a Lelke már a kezdetkor ott lebegett a vizek felett, így is szeret minket?”

Az előadó megemlítette, hogy tordasi igazgatóként megtapasztalhatta a fogyatékkal élő emberek „színjáték és mímelés nélküli szeretetét”, majd a barátságról beszélt, amit itt tizenöt éven keresztül átélhetett.

Mint mondta, szívesen jár vissza a tordasi otthonba, ahol „nem kell nagy prédikációkkal kereszténységre tanítani az embereket, mert működnek a szeretetteljes, baráti kapcsolatok, amelyekről Jézus is beszélt, amikor apostolaitól búcsúzott”.

A KOSZISZ főigazgatójának köszöntője után szakmai előadások hangzottak el. Hegedüs-Beleznai Csilla koordinációs igazgató a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének intézetcsoportjait mutatta be, majd a szociális területen működő fejlesztőfoglalkozásokat (például sorkapocs és biztosíték összeszerelése, szövés, varrás, fogszabályozó-talpacskák tisztítása, dísztárgyak és kőedények készítése stb.). Mint mondta, ezekben a nappali szolgáltatást igénybe vevők 81 százaléka vesz rész.

A fogyatékossággal élő munkavállalók, megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásáról szóló nagyszabású tordasi programsorozat szekcióbeszélgetésekkel, kávéházi eszmecserével folytatódott. A találkozó kiemelt figyelmet szentelt az integrációra.

A forprofit szektor képviselőit is megszólaltató plenáris ülést, valamint a kerekasztal-beszélgetéseket követően délután megkezdődött a Dallal-Tánccal Integrált Színházi Fesztivál. A külsős látogatók, a Tordason és környékén élő lakók számára is nyitott programon ép és sérült emberek közös színházi produkcióit élvezhették a résztvevők, mintegy hétszázan.

A találkozón bemutatták a KOSZISZ által kiadott Portfólió-füzetet is, amely a szervezők szándéka szerint egy állandóan frissülő mozgalom része. A füzet a Magyarországon működő nem állami fenntartók és szolgáltatók életképeiből válogat. Célja, hogy összekapcsolja a területen dolgozó szakemberek munkáját, és felhívja a forprofit szektor figyelmét a célcsoport foglalkoztatásában rejlő lehetséges hazai piaci erőforrásokra.

Az idei tordasi találkozó kuriózuma, hogy egész napos vásártér várta a konferencia résztvevőit és az intézménybe látogatókat. A vásártér kiállítói között az érdeklődők az ország különféle részeiben működő fejlesztő foglalkoztató szervezetekkel ismerkedhettek meg, melyek a foglalkoztatott emberek képviseletében, munkájukat megmutatva kínálták portékáikat. A vásártér célja, hogy növelje ezen szervezetek ismertségét, elismerve és kiemelve a fejlesztő foglalkoztatottak munkáját.

A találkozó délutánja a 17 órakor kezdődő Romano Glaszo produkciójával zárult, majd a Republic zenekar adott koncertet.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír