Bátán mindig új kegyelem vár – A Szent Vér-kegyhelyre zarándokoltak az egyházközségi nővérek

A kétnapos zarándoklatról szóló beszámolójukat az alábbiakban szerkesztve adjuk közre.

Sümegi József, a Pécsi Egyházmegye állandó diakónusa, a bátai Szent Vér őre volt a házigazdánk, aki nagy szeretettel fogadott minket. Előadásában felidézte a hely történetét, ősi, ismert voltát, hiszen Magyarország királyai, Szent Lászlótól kezdve Hunyadi Mátyáson át számos király és más magyar történelmi személy (például Szilágyi Erzsébet, Kinizsi Pál, Zrínyi Miklós), valamint püspökök zarándokhelye volt Báta.

Jézus Krisztus Szent Vérének ereklyéje Mátyás királyhoz köthető. II. Lajos király, mielőtt a mohácsi csatába indult, ezen a helyen gyónt és áldozott. A templomhegy őrzi a körülbelül tízezer magyar vértanú csontját, akiket a törökök a mohácsi csata idején mint keresztény magyarokat mészároltak le.

Lelkivezetőnk a két nap alatt az idén aranymisés Bíró László püspök volt, aki a 40 fok körüli hőmérséklet ellenére is lelkesen buzdította a jelenlevőket.

Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepnapjának szentmiséjén fogadalomújítást is ünnepeltünk.

A zarándoklat egyik célja az volt, hogy felidézzük első nővéreink emlékét, akik az Egyházközségi Nővérek Társaságának 90 évvel ezelőtti megalapítása után, 1936-tól dolgoztak Bátán. A plébániai munka mellett szegénygondozással és lányneveléssel is foglalkoztak. 

Egy akkoriban készült fekete-fehér fényképet – a mai technológia segítségével és Tóth Gergő közreműködésével színezett változatban – helyeztünk el a templom melletti zarándokház falán. A képen népviseletes bátai lányok körében Fajth Jenő apátplébános (középen) és Nyakas Teréz Erika nővér is látható (aki a klotildligeti kriptában van eltemetve) – róla nevezték a lányokat „erikás lányoknak”.

Bíró László püspök a zarándoklat első napján celebrált szentmisében megáldotta a képet, és arra buzdította a nővérek körüli baráti kör tagjait, akik a nővérek karizmája szerint élnek, hogy merjék vállalni az elköteleződést, ezzel segítve a maroknyi csapat életét, megmaradását. 

A második napon a szentmisében hazánkért is imádkoztunk.

A püspöki tanítás Jézus szent sebeiről, szívének szeretetéről szólt. Szentáldozás után elimádkoztuk a Szent Vér-litániát, a szentmise végén pedig az ereklyével kaptunk püspöki áldást; majd az ereklye érintésével egyenként kifejezhettük hódolatunkat Jézus Krisztus áldozata előtt.

Napközben megtekintettük a plébániatemplomot és a tájházat is, ahol szíves fogadtatásban volt részünk, és sokat megtudtunk a nővérekről is. Készséges kiszolgálást és ízletes, házias ebédet a Bátai Ízek Konyháján kaptunk.

Otthonról számosan kísérték imádságukkal zarándoklatunkat. 

Aki kegyelmekben gazdagodna, töltsön imádságos perceket, órákat a bátai kegytemplomban, ahol egyszerre van jelen Jézus az Oltáriszentségben, Szent Vérének egy cseppje az ereklyében, keresztjének egy szilánkja az oltár feletti feszület tövében, Szűz Mária vélumjának egy darabja pedig az oldalkápolna Mária-szobránál. 

Mi is visszatérünk ide új és új kegyelmekért. Addig pedig itthon imádkozunk az Oltáriszentség előtt hazánkért, családjainkért, papjainkért, új papi és szerzetesi hivatásokért és jótevőinkért.

Bátán lakó társult tagunknak, Anikónak hálásak vagyunk a szervezésért és a plakátért, Gergőnek a fotóért és a munkájáért, és mindenkinek, akik kedvesek és segítőkészek voltak velünk.

Dicsőítsük együtt Istent, mert ő előbb szeretett minket. 

Szöveg: Gaál Marika nővér 

Fotó: Antalné Edit

Forrás: Szerzetesek.hu

Magyar Kurír