Szent Márton bátor szentként támpontot ad

A szentmise elején Böcskei László püspök hangsúlyozta: Szent Márton ünnepén a jelenlevők a ház, illetve a kápolna védőszentjére gondolnak, kérik a közbenjárását, a pártfogását. Arra hívta fel ugyanakkor a figyelmet: kedd reggel Ferenc pápa is megemlékezett a Pannónia területén született szentről a római magyar közösség körében, azt kérve: az együtt elmondott ima legyen olyan erőforrás, mely erősít a mindennapi feladatok végzése közben.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Homíliájában az egyházmegye főpásztora azon meggyőződésének adott hangot: az embernek függetlenül attól, hogy milyen életszakaszában van éppen, szüksége van valamilyen támpontra. Kisgyermekként a szüleink és a nevelőink nyújtanak számunkra biztonságot, majd amikor életünk sorsának alakulását saját kezünkbe vesszük, a házastársunk jelent kapaszkodót, később pedig idősként is keressük azt a támasztékot, melyre hagyatkozhatunk, amikor magányosnak érezzük magukat, szenvedünk vagy a tehetetlenség vesz erőt rajtunk. Ezek a támaszok néha maguktól jönnek, máskor pedig kutatjuk őket.

Ha elolvassuk Suplitius Severus Szent Márton életéről szóló írását, meggyőződhetünk arról, hogy több mint 1600 év távlatából is támpont lehet a ma élő hívő ember számára. 316-ban született a mai Szombathelyen, három évvel azután, hogy 313-ban Nagy Konstantin császár és Licinius társcsászár elismerték a keresztény egyházat. Bár ez fordulópontot jelentett, hiszen új periódus kezdődött a szabaddá vált keresztények számára, azért ez az időszak nem volt könnyű, ismét szükség volt olyan bátor apostolokra, akik az igaz hitet sugározzák a keresőknek. Ezek közé sorolandó a pogány szülőktől született Tours-i Szent Márton is, aki bátor volt hitében, ennek szolgálatában, a reménységben és a szeretet gyakorlásában.

Nem bátortalanították el a korabeli viszonyok, a tudatlanság és az érdektelenség, hanem kifejlődött benne az Istenbe vetett hit, és bátran ment előre. Isten harcosaként, kitörve a mindennapi korlátokból engedte, hogy átjárja őt a hit fénye. Még amikor az ariánusok elől egy szigetre kellett menekülnie, remeteként arra törekedett, hogy erősítse az Istennel való kapcsolatát, visszatérve pedig vonzotta maga köré az embereket. Jót cselekedett akkor is, amikor ez nem volt magától értetődő, ő mégis felvállalta ezért még a megaláztatást is, engedve, hogy a szeretet csodákat műveljen – nyomatékosította a főpásztor.

Az elhangzottakért Rajna József Caritas-igazgató mondott köszönetet Böcskei Lászlónak, aki a szentmisét követően felkereste az ágyban fekvő betegeket is.

Fotó: Erdon.ro

Magyar Kurír