Bazilita szerzetesnővér is segíti a lakosságot és a menekülteket az ukrajnai Zaporizzsjában

Zaporizzsja régió nagy része orosz kézen van már, számos helyen harcok dúlnak, a nem megszállt területeken is nagy az ínség. Hetente kétszer érkezik humanitárius segély, amiért sorban állnak a terület lakói. A görögkatolikus bazilita szerzetesnővérek zaporizzsjai kolostorát szolidaritási központtá alakították át. „Odaállunk mindenki mellé, akit az Úr elénk küld: kezdetben a fogyatékkal élőket és a kisgyerekes anyukákat gondoztuk, most már azokat is, akik az oroszok által támadott településeken élnek” – mondta el az Avvenirének Lucia nővér.

A zaporizzsjai régióban átjárónak nevezik azt a földsávot, amely összeköti a szabad ukrán területeket a moszkvai csapatok által megszállt területektől. Harminc kilométerre található a várostól, ide érkeznek azok, akik az orosz megszállás elől menekülnek. Az orosz hatóságok azonban lezárták az átjárót, az utóbbi egy hónapban csak tíz ember érkezett.

Decemberig ez a hely jelentette a remént azoknak, akik a megszállt területekről menekültek: át lehetett jutni az egyetlen helyi rendőrségi ellenőrzőponthoz, miután átkeltek a szürke zónákon, a senkiföldjén, amelyeket sem a kijevi, sem az orosz hadsereg nem ural. Januárban a központi orosz irányítás alá tartozó ideiglenes hatóságok parancsot adtak, hogy minden átjárót le kell zárni, illetve Dél-Ukrajnából csak különleges engedéllyel lehet távozni. Az elmúlt két hónapban lehetetlen volt engedélyt szerezni. 

Zaporizzsja eddig a menekültek városa volt. „Most az újonnan érkezők kevesen vannak; és sokan azok közül, akik szeptember és december között jöttek, elmentek. Túl kockázatos itt maradni, alig ötven kilométernyire a frontvonaltól, ahol mindennaposak a rakétatámadások – mondja Lucia nővér, aki két nővértársával együtt a frontvonalban segíti a lakosságot és az evakuáltakat. – Vannak regisztrációs központok, ahol azonnal gondozásba veszik az érkezőket, támogatást nyújtanak, lehetővé teszik számukra, hogy fedélhez jussanak.” És ott vannak a rekordidő alatt létrehozott menedékházak, amelyek ideiglenes otthont kínálnak azoknak, akik mindent hátrahagyva elmenekültek az orosz megszállás elől.

„Az elmúlt hónapokban legfeljebb egy hétig lehetett a menedékszállásokon tartózkodni, mert túl sokan jöttek. Ma már van olyan család, amelyik október óta velünk van” – magyarázza Irina Makienko, aki maga is menekültként irányítja az Európába és az Amerikai Egyesült Államokba is exportáló Khortytsa vodkagyár egyik pincéjében felállított menedékszállót.

Száz hely áll rendelkezésre, de most csak ötvennyolcan vannak. Főleg gyermekes családok, de Mariupolból, Melitopolból vagy az orosz ellenőrzés alatt álló Herszon régióból érkező idős emberek is. Az ingatlan nemcsak biztonságos, bombáktól védett helyet biztosít számunkra, hanem áramot és fűtést is. Mindezt ingyenesen, beleértve az üzemi étkezdében kapott ételt is.

Van egy óvoda is, házon belül, mert a lakók majdnem fele kiskorú; és egy raktár, ahonnan ruhákat, higiéniai termékeket és játékokat kapnak. „Azoknak, akik a menhelyre jönnek, már semmijük sincs.

Sok esetben egy bőrönddel a kezükben vagy annál alig többel jelennek meg. És sebekkel a lelkükben, ezért létrehoztunk egy pszichológiai szakszolgálatot is”

– teszi hozzá az igazgató.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire; Avvenire

Magyar Kurír