Be van fejezve a nagy mű – A Toldi moziváltozata méltó zárókő Jankovics Marcell életművén

Az újkori magyar animáció állócsillaga generációkat tanított népmondáink, kultúrkincsünk megbecsülésére, s legfrissebb – sajnos utolsónak bizonyult – vállalkozása merész, lobogó szellemről tanúskodik. Olyanról, amely nem elégszik meg a könnyebb úttal: a lehetetlent célozza.

Magyartanárok a megmondhatói, hányszorosan elkoptatott Arany János nagy becsben tartott hőskölteménye, amely

egykor a nemzeti mítoszteremtés szándékával íródott, s olyan gyorsan bekerült a köztudatba, hogy szinte minden rá való hivatkozás közhelyszámba megy.

Jankovics egy könyvillusztrációs felkérés nyomán kezdett gondolkodni a mozgóképes adaptáció lehetőségén, s a kész művet szemlélve elsőként annak friss elevensége tűnik szembe. Nagy szó ez az egyre tompuló értelmezési örvények korában: Jankovics hőse tettre kész, szilaj fiú, ugyanakkor egyáltalán nem szuperhős (ebből a szempontból a rendező dacol a korszellemmel), hanem egy nyughatatlan kiskamasz, aki még csak most próbálgatja a képességeit. A hagyományos szöveget nagyrészt megtartó adaptáció komoly érdeme tehát, hogy klasszikus felnövéstörténetként ábrázolja Miklós útját, amibe beleférnek hibák, rossz döntések, esetenként fájdalmas elválások is. Különösen élvezetes a főszereplők egymáshoz való viszonyának dinamikája: valódi apa híján a fiú a semmirekellő bátyjával küzd, érzelmi világában pedig édesanyja a rendíthetetlen középpont (a zárlatban feltűnő Rozgonyi Piroska nem véletlenül illan el olyan gyorsan). A cselekmény szintjén ez remekül működik, ám

Jankovics ennek kapcsán megvillantja saját, mitologikusabb értelmezését is,

miszerint Miklós valójában naphérosz, aki formálódó jellemként épp most eszmél rá az őt körülvevő világra, valamint erejének hasznára és korlátaira.

Az animáció stílusa – amellett, hogy a részben számítógépes megvalósítás a megszokott világszínvonalat hozza – ezúttal konvencionálisabb: a képi világ „realistább”, a megfestett, lerajzolt történelmi környezet korhűbb (Nagy Lajos király korát mintázza), s ezúttal jórészt elmaradnak Jankovics merész, gyakran szürreális képzettársításai. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vizuális izgalmak híján maradnánk: szereplőinek gondolatait és belső monológjait kódexkeretbe (egyfajta képregényes szövegbuborékba) zárja Jankovics, és a cselekmény során társunkká szegődik maga a költő is. Az elsőre nehezen megszokható – s a valószerűségre törekvő látványvilágból kilógó – szellemalak rezonőrként kérdez, kommentál és humorizál, a sorozatverziónál szerencsére kisebb súllyal.

A cselekmény egységesítése szintén szépen megoldott: noha a forrásmű epizodikus szerkezetét nem sikerült (nem is sikerülhetett) semmissé tenni, új átvezető jelenetek és néhány dramaturgiai igazítás teszi egyenletesebbé a moziváltozatot. A legnagyobb változtatás talán, hogy a cseh vitézzel való küzdelem végre jelentőségének megfelelő terjedelmet kapott, és néhány utólagos vizuális geg is bekerült a jelenetekbe. Apropó, gegek: Jankovics újra felfedezteti velünk Arany szövegének finom humorát (néhol egészen virtuóz képi megoldásokkal), s mellette maga is karikíroz jó néhány arra érdemes pillanatot. Ez a kajánság remekül oldja az alapműre másfél évszázad alatt rárakódott merevséget, s bár szerencsére nem provokatív,

Jankovics Toldija azért ízig-vérig eleven, korszerű adaptáció.

Van egy jelenet a fináléban, amely különösen megdobogtatja a szívünket: Miklós az udvari vitézek gyűrűjében áll a király előtt. Noha ő van a középpontban, a néző tekintete mégis a lovagi gyűrű tagjaira téved: ott sorakoznak a film alkotói, az élen Jankovics Marcell-lel. A gesztus egyrészt főhajtás a nemrég elhunyt művész előtt, másrészt visszafogottságában megható önvallomás: a rajzfilm nem egyedüli műfaj – alkotóközösségben születik. Be van fejezve a nagy mű, szólhatunk Madáchcsal, és nincs ebben semmi túlzás: Jankovics Marcell életműve bizony mérhető az örökkévalóság mércéjével.

Jankovics Marcell: Toldi – A mozifilm
Kecskemétfilm/MTVA/NFI, 107 perc, 2022.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. november 6-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.