Beer Miklós a Szent Anna-búcsún: Palóc örökséggel, a hittel tudtok reménységet adni, jövőt ígérni

A Palóc Hagyományéltető Napok, a Palóc Búcsú és Folkfesztivál az elmúlt években többnapos rendezvénnyé nőtte ki magát, melynek csúcspontja a palócok szeretett patrónájának, Szent Annának, Szűz Mária édesanyjának ünnepe. A rengeteg népművészeti és népzenei programot felvonultató rendezvénysorozat keretében már szombat este készültek Szent Anna ünnepére: a Palóc Múzeum kertjében álló kis kápolnánál imádkoztak nemzetünk megmaradásáért, gyermekáldásért és a családokért. A palócoknak nagyon fontos az összetartás, a hagyományaik őrzése. A fesztiválra Palócország minden régiójából, így Dél-Szlovákiából is érkeztek.

Vasárnap 9 órától gyülekeztek a Szentháromság-templom előtti utcában gyönyörű, változatos népviseletbe öltözve gyerekek, fiatalok, felnőttek és idősebbek, nem kevesebben az érdeklődők, akik ámulattal fényképezték őket. A menet elején cserháthalápiak sorakoztak a felvirágozott körmeneti feszülettel és mindenféle díszes zászlóval. Utánuk a kemenceiek, az asszonyaik piros ruhákban, rengeteg alsószoknyával, majd a szandaiak szentképeket ábrázoló zászlókkal. Érsekvadkertről, Dejtárról, Őrhalomról, Herencsényről is érkeztek fiatalokkal, kisgyerekekkel gyönyörű népviseletben. A rimóci Mária könnyek anyja csoport után asszonyok emelték magasba a Mária-szobrot. A máriás lányokon gyönyörű szép fejfedő volt gyöngyökkel, szalagokkal kirakva. A Szent Mónika közösség „Mária a Szentlélek mátkája” feliratú zászlót vitt. A férfiak fekete ruhában, kócsagtollas kalapban követték őket. A sor vége felé a Szent Anna-szobrot vivő asszonyok és lányok gyülekeztek, utánuk a Rimóci rezesbanda a hangszereikkel.

A Szentháromság templom ajtaján harangszóra kivonult a papi menet: akolitusok és papok, a végén Beer Miklós püspök. A rezesbanda Szűz Mária-énekére elindult a tömeg, és az eső is elkezdett cseperegni.

A menetben egy férfi kerekesszékben vonult. A Palóc liget felé haladva egyre jobban esett már. Vigyáztak a Szent Anna-képre is, el ne ázzon, melyen Joachim és Szent Anna a kis Máriát nevelik. Az éneklő sokaság a Palóc Múzeum mellé kanyarodott, melynek a kertjében hátul áll a szandai „káponka” teljes virágdíszben, de innen már láthatók a keresztúti stációk is.

Turai János kanonok plébános imádkozott Szent Annához, akinek nevelése által Mária tiszta és ártatlan életet élt. „Fogadd a keresztény családokat különleges oltalmadba és pártfogásodba. Segíts, hogy keresztjeinket zúgolódás nélkül hordozzuk, szenvedéseinkben türelmesek legyünk, az élet ezernyi bajában pedig gyermeki engedelmességgel mindhalálig kitartsunk.” A plébános Szent Anna anyai oltalma alá ajánlotta a szülőket, gyermekeket, nagyszülőket is.

Szép gesztus volt, hogy valaki az esernyőjét odanyújtotta Beer Miklós püspöknek, hogy ne kis esernyővel menjen: „Cseréljünk!” Nagyon sokan örömmel köszöntötték őt, kölcsönösen integettek egymásnak.

A Palóc Színpadnál már rengetegen várták a felvonulókat behúzódva a felállított sátrak alá. Lőrincz Sarolta Aranka Ipolybalogról a színpadon csodálatos hangon többversszakos éneket adott elő Szent Annáról, melyben könyörgött a családokért, szülőkért, nagyszülőkért is. A szentmise zenei szolgálatában közreműködött a balassagyarmati Szent Felicián Kórus Unterwéger J. Zsolt vezényletével, a Rimóci rezesbanda és a történelmi Nógrád vármegye hagyományőrzői.

Turai János köszöntötte Beer Miklós püspököt, aki „hazajött közénk Palócországba”, a megjelent országgyűlési képviselőt, a polgármestert és a közéleti méltóságokat, és mindazokat, akik az eső ellenére útra keltek, hogy együtt ünnepeljenek velük. Mint mondta, „a hosszú hagyományt nem engedjük elveszni.”

Az egyházközség nevében Selmeczi Zoltán, a világi képviselőtestület elnökhelyettese szólalt fel. „Öröm és szívderítő látni, hogy püspök atyát, aki június elsején ünnepelte 80. születésnapját, ilyen szeretettel köszöntik a palócok és a nem palócok. Püspök atya példát adhat nekünk arról az életigenlésről, amiről ez a mai ünnep is szól. Szent Anna és Joachim példamutató házaspár a mai világnak is. 2021-ben Ferenc pápa az idősek és nagyszülők világnapjává emelte július negyedik vasárnapját. A Szentatya mindig azt mondja, az idősek a gyökereink, akikből érdemes táplálkozni, meríteni, hiszen ők az élet és az életigenlés kultúráját hordozzák.” Majd hozzátette: ők tanítják meg a fiataloknak, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni.

Beer Miklós a szentmise elején elmondta, hazajött valóban, hiszen 20 éve kapta meg a váci egyházmegye szolgálatára a megbízást. „Ma együtt adunk hálát a Jóistennek a palócságért, a gyökereinkért, és ezekből a gyökerekből szeretnénk reménységet, életnedvet, hitet továbbadni a fiataljainknak, akik éppen most Lisszabonban kezdik a katolikus ifjúsági világtalálkozót, de mindazoknak a fiataloknak is, a gyerekeiteknek, unokáitoknak, akik akár az Ipolyon innenről vagy túlról lélekben velünk imádkoznak.”

Mivel a padok nagyon vizesek voltak, és az eső is még néha rákezdett, szentbeszéde előtt a püspök megosztott fiatal papkorából egy helyzethez illő, bátorító történetet. Szent Péter és Pál ünnepén vadonatúj piros miseruhában vettek részt Rómában a Szent Péter téri szentmisén, esett nagyon az eső. Az evangélium után azonban mégis csak le kellett ülniük valahogy. Beer Miklós nem mondta tovább a történetet, annak végét a szentmise végére hagyta. Ebben aztán kiderült, hogy a ruhákat levéve mennyit nevettek, hisz nem elég, hogy vizesek voltak, de még a fehér albájuk is csupa piros lett.

A püspök a szentbeszédét egy néhány héttel ezelőtti csitári élményével kezdte. Hálaadó szentmisén köszönte meg húszéves egyházmegyei szolgálatát, majd ennek végeztével odaszaladt hozzá egy kislány, és azt mondta neki: „Drága atyóm!” „Megöleltem és megcsókoltam! Olyan nagy öröm, hogy még hallani a palóc kiejtést, drága örökségünket. Ne szégyelljétek!

A Jóisten palócként adott nektek életet, itt Palócföldön adott nektek küldetést és hivatást, hogy palóc módon jelenítsétek meg a Jóisten szeretetét.”

A szentháromságos Isten megmutatta magát Jézus Krisztus személyében, Mária fiában – folytatta homíliáját. – Hittel valljuk azt, hogy a keresztségben az Isten befogad minket az ő szentháromságos életébe. Jézus az apostolainak, és rajtunk keresztül mindnyájunknak mondja: aki engem lát, látja az Atyát. Merjük elhinni, hogy az Úristen ekkora szeretettel fordul felénk! Láthatóan megjelent köztünk az Isten. Abban a csitári palóc kislányban is. Higgyétek el, hogy általatok látható a Teremtő Isten, találkozhatunk vele” – buzdította az összesereglett népet.

„Palócország nagy ország. Az elmúlt húsz év alatt annyi kedves emléket gyűjtöttem, megtapasztaltam a hiteteket, Egyházhoz való hűségeteket. Hálát adok a Jóistennek értetek, hiszen fiatal papként is megtapasztalhattam, hogy a legnehezebb években, az egyházüldözések alatt sem lehetett Palócföldet megfélemlíteni. Beírattátok a gyerekeiteket hittanórára, akkor is elmentetek templomba, ha az állásotok elvesztésével fenyegettek benneteket. Hűségesek voltatok és hűségesek vagytok ma is.”

A nagyszülőkhöz és idősebbekhez fordult annak kapcsán, hogy a mai Szent Anna-ünnep egybeesik a lisszaboni ifjúsági világtalálkozó kezdetével.

Nagyszülők és fiatalok, köszönjétek meg egymást, és fogjátok meg egymás kezét.”

A Palócföld drága öröksége a népviselet, a jó ételek, de nem ez a legnagyobb örökség közülük, hanem a hitetek – hangsúlyozta.

Felidézte, hogy a nagymarosi fiatalok, mielőtt a világtalálkozóra indultak volna, odamenetek hozzá, hogy szeretnének gyónni, tiszta szívvel menni a találkozóra. „Köszönjétek meg nagyszülők a gyermekeiteket, unokáitokat, akiknek tudtok reménységet adni, a ti hűségetekkel példát adni, a palóc örökséggel tudtok nekik jövőt ígérni” – fordult az idősebbekhez.

Azt is elmondta, hogy egy kedves fiatal párral beszélgetett, kutatva, hogyan gondolkodnak a jövőjükről. A fiatalember ezt válaszolta:

„A felhők fölött mindig kék az ég.”

A püspök hozzátette: „Lehetnek nehézségek, váratlan kihívások, de ne féljetek! Jézus velünk marad mindig, és számítunk Máriára és az ő szüleire, Egyházunk szentjeire. Az Úristen nem feledkezik meg rólunk, jövőt ígér, atyai házat, mennyei otthont.”

Beszéde végén Mária és Erzsébet találkozását állította középpontba. „Gondoljunk az eucharisztikus asszonyra! Ti is krisztushordozó emberként menjetek vissza a közösségeitekbe, hogy reménye legyen ennek a világnak.”

A szentmise után palóc vendégséget rendeztek a múzeum előterében. Kolbász, tepertőkrém és szalonna mellett bőséges kínálat lepte el az asztalokat, mögöttük az asszonyok népviseletben szívesen megosztották a különleges palóc édességek elkészítésének módját. Kukoricadarából készült citromtorta, csipkebogyólekvár kaláccsal, almáspite, túróslepény, fánk, palacsintatésztából készült gyönyörű, csillagformájú finomság és megannyi édes és sós sütemény várta a látogatókat.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír