A levéltári épület főbejárata feletti harangfülkés oromzat, amelynek helyén korábban egyszerű timpanon volt, 1891-ben, a pécsi székesegyház átépítésének utolsó évében készült. A Pollack Mihály tervei alapján a 19. század első felében átépített székesegyház mind a négy tornyán fekete színű, arany számjegyes óralapok voltak, amelyek a későbbi, 1882 és 1891 között zajló felújításkor lekerültek. Az óralapok közül egyet megőriztek, s a levéltári épület oromzatán helyezték el. A most leszerelt óralap nem 1891-ben került fel: azóta azt már többször kicserélték, legutóbb az 1960-as években.
Az óraszerkezetet korábban a 2015. évi Tüke-díjas Gulácsi János újította fel. A szakember toronyórák és templomi harangok mechanikai működtetésének villamos, illetve elektronikus átalakítását végezte. Saját tervezésű és gyártású haranghajtóművei és toronyórái több mint 400 toronyban működnek, hazánkban és a határokon túl is. Az általa kifejlesztett és alkalmazott digitális, kvarcvezérlésű óraszerkezet programozhatósága is különleges technikai megoldás. Európában elsőként 1974-ben, a Tihanyi Bencés Apátság tornyában helyezett el ilyen óraszerkezetet. Pécsett is számos különleges munkája látható. A városháza toronyórája, a püspöki levéltár órája, a zsinagóga kettős mutatórendszerrel működtetett óraszerkezete, a Szent Bertalan-harangtorony egyedülálló harangozó és zenélő szerkezete, vagy a bányászhagyományokat ápoló toronyzenék működtetése éppúgy a nevéhez kötődnek, mint egyéb köztéri órák, jelzőberendezések, forgó reklámok.
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Damásdi Zoltán
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

