Béke e hajlékkal! – 135 éve szentelték fel a pécsi székesegyházat

A pécsi székesegyház renoválásának gondolatát a pécsi püspökök már a 19. század közepétől központi feladatuknak tekintették, ám a terveket jó ideig nemigen követték tettek. Az épület egyre romló állapota azonban sürgetőbbé tette a felújítási munkálatok megkezdését. A helyreállítás végleges tervezete Dulánszky Nándor püspök (1877–1896) támogatásával valósulhatott meg 1882 és 1891 között.

1891 tavaszának végére a székesegyház restaurálási munkálatai a végéhez közeledtek. Június 9-én megkezdődtek a felszentelési ünnepség dekorációs előkészületei. Az íveket és a pillérárkádokat tölgyfaleveles girlandokkal, fáklyákkal és lampionokkal díszítették fel.

Az 1891. június 22-én a templomszentelési ünnepre Pécs városába látogatott Ferenc József magyar király. Az uralkodó kíséretével előző nap, június 21-én, vasárnap reggel 7 órakor érkezett Pécsre különvonattal. Vonulásának útvonalán a város három pontján állítottak fel a tiszteletére diadalkaput. Mindenhol fogadóbizottság és a város polgárai várták. Az újjáépített székesegyházat a püspöki palotában eltöltött pihenés után, 14 órakor tekintette meg Dulánszky Nándor püspök és az építészek társaságában.

A régi és az új – a pécsi székesegyház nyugati homlokzata 1882 előtt és 1891 után

A felszentelési ceremónia az ünnepi szentmisét megelőző nap este vette kezdetét, amikor elvégezték a szent vértanúk officiumát.

A templomszentelésre 1891. június 22-én, hétfőn reggel és a délelőtt folyamán került sor. A római katolikus előírások szerint az eseményen csak a papok vehetett részt, akik reggel 6 órakor elénekelték a Mindenszentek litániáját. A „Minden gonosztól ments meg, Uram, minket” részhez érve Dulánszky püspök háromszor megkerülte a székesegyházat, és meghintette szenteltvízzel. Visszaérkezve a nyugati kapuhoz háromszor megzörgette a templom ajtaját. Ennek a rítusos kopogtatásnak szimbolikus jelentése volt: a mennynek ajtaja nyíljon meg az igazak számra. Eközben a főpásztor az alábbi szavak kíséretében lépett be a templomba: „Ecce signum crucis, fugite, adversae potestates!” (Íme, a kereszt szent jele, távozzatok ellenséges hatalmak!) Majd ekképpen folytatta: „Pax huic domui!” (Béke e hajlékkal!) A diakónus erre felelte: „In introitu tuo” (A te belépteddel.) Ezután a felszentelésen részt vevő papok a Veni creator Spiritus kezdetű himnuszt énekelve bevonultak a templom közepére.

Eközben egy pap a templom jobb sarkától a bal sarkáig, majd a bal sarkától a jobb sarkáig hamuval beszórta a talapzatot a bűnbánat szimbólumaként. Dulánszky püspök a bal sarokból jobbra haladva pásztorbotjával a hamuba írta a latin abc-t, utalva ezzel Szent Pálra: Nincs sem zsidó, sem görög – azaz nincs senki sem kizárva az egyházból, Isten előtt nemzetiségre nézve sincsen különbség. Majd vizet, bort, sót és hamut szentelt az emberi és isteni természet, a romlatlanság és a bűnbánat szimbólumaként. A szentelések lezárásaként a főpásztor kereszttel jelölte meg a templom ajtaját. Ezt követően az ereklyékhez ment, ott homíliát tartott a templom magasztos rendeltetéséről, egyúttal megkenve az ajtókat krizmával. Ekkor az egész papság bevonult a templom főhajójába.

Innentől vette kezdetét az oltárszentelés, amikor az ereklyét a számára az oltárba vágott szent kriptába helyezték el. A püspök öt gerezd tömjént tett az oltárra, a négy sarokra és egyet középre. Négy vékony, kereszt alakban elhelyezett tömjéngyertyát gyújtott, amelyeket Isten dicsőségére elégetett. Majd a tizenkét apostol tiszteletére is keresztet formált és tömjént égetett. Ezzel az oltárszentelés mint a templom felavatása befejeződött.

A régi és az új – a pécsi székesegyház főhajója és a főoltár 1882 előtt és 1890-ben
(Fényképezte: Zelesny Károly)

A templomszentelés fél 12-ig tartott, ezalatt az eső ellenére a templom előtti téren, valamint a Sétatéren és a környező utcákban is hömpölygött az ünneplőbe öltözött emberek sokasága. A belépőjeggyel rendelkezőket háromnegyed 12-kor engedték be a nyugati kapun a „tömjénfüsttől kékes levegőjű” főhajóba. Megérkeztek az udvari, katonai és egyéb méltóságok, államhivatali és törvényhatósági elöljárók, akik a szentélyben kaptak helyet. A szentély mellett jobbra és balra eső hajókban a világi hölgyek és a hírlapírók foglaltak helyet, a templom alsó részében pedig a nagyközönség várta az ünnepi szentmisét.

Az összeállítás Schmelczer Pohánka Éva levéltár- és könyvtárvezető korábbi, a Pécsi Egyházmegye honlapján közölt írása alapján készült.

A teljes cikk ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír