Béke Királynője, könyörögj érettünk! – Kommentár VI. Pál Christi Matri kezdetű enciklikájáról (1.)

Honlapunkon olvasható a teljes enciklika magyar fordítása.

„A nemzetközi helyzet fokozódik” – hangzott különféle fórumokon az elhíresült mondás a 20. század közepén. Szent VI. Pál pápa, aki maga is élénk figyelemmel kísérte a világban zajló, egyáltalán nem mindig megnyugtató folyamatokat, nem rejtette véka alá a nukleáris fegyverkezési verseny, a rasszizmus és az ártatlan emberek elleni erőszak problémáját. Határozottan meg is nevezi ezeket 1966. szeptember 15-én kelt, Christi Matri kezdetű enciklikájának elején. A pápai megnyilatkozások dátumozása nemritkán szoros összefüggésben áll a benne foglalt tartalommal, illetve annak aktualitásával.

Ez a körlevél sem véletlenül lát napvilágot a hidegháború nehéz időszakában éppen a Fájdalmas Szűzanya emléknapján.

Nem más ez – az Egyház Anyjának a szenvedőkkel együttérző szeretetében bízva, az ő közbenjárását kérve, október hónap közeledtével – mint egy komoly pápai figyelemfelhívás a katolikusok felé: a rózsafüzér imádkozásával a világ békéjéért is tehetünk. 

VI. Pál pápa, Péter utódaként különösen is átérzi felelősségét a béke ügyének előmozdításában.

Az Egyháznak ugyanis Jézus Krisztus igazságát kegyelmét és békéjét kell közvetítenie az emberek felé, hiszen küldetése messze túlmutat a csupán földi érdekeken és értékeken. A szent pápa egy évvel korábban, 1965-ben az ENSZ székházában tartott történelmi jelentőségű felszólalásában a béke helyreállításásának témájára is kitért. A szóban forgó enciklika is jól mutatja, hogy e törekvését a népek vezetőinek megszólításával továbbra is fáradhatatlanul képviseli. De nem volt ebben egyedül, és korántsem ő volt az első: gondoljunk csak Szent XXIII. János pápa Pacem in terris kezdetű enciklikájára, melyben már 1963-ban is bátorítást kapunk, hogy „a békét, melyet az isteni Megváltó hozott nekünk, hő imában kérjük tőle.” (n. 171).

Vagy még korábban XV. Benedek pápára, aki 1917-ben, az I. világháború idején a loretói litánia Szűz Máriát megszólító felkiáltásai közé iktatja: „Béke Királynője – Könyörögj érettünk!”.

Szent VI. Pál pápa égi ajándékként aposztrofálja a béke fogalmát, mely azonban nem csupán a mennyország sajátja, hiszen annak Isten zarándoknépét és általa az egész teremett világot is át kell járnia. Itt jegyezzük meg: mivel a ’60-as évek korszakalkotó újdonságának számított az világűr „meghódítása”, ezért a horizont kérlelhetetlenül tágul, így az ember felelőssége már nemcsak a Földre terjed ki.

A béke ügyét az ember – érjen bárhová a keze – mindenütt hivatott előmozdítani.

A Kinyilatkoztatás is él egyetemes, kozmikus és persze eszkatológikus távlatokba nyúló profetikus képekkel, melyekben a várva várt Messiás béketeremtő működése révén egykor majdan „együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert” (Iz 11,6–9). Sőt, egy mikeási képpel élve – mely a születendő Messiásra tekintve épp egyfajta ószövetségi máriás előképnek is tekinthető – ezt olvassuk: „Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz.” (Mik 5,2–4). Méltán ismerhetjük fel hát a „Béke Fejedelmét” (Iz 9,6) a születendő Fiúban, akinek egyetemes békességszerző küldetése lesz.

De térjünk vissza az 1966-ban napvilágot látott pápai dokumentumra. Immár szűk 16 esztendő telt el azóta, hogy XII. Piusz pápa Mária mennybevételének dogmáját kihirdette, és a hívő nép szívét, figyelmét a II. világháború veszteségei után ezzel is a mennyország felé irányította. Később, a II. Vatikáni Zsinat is úgy tanít testben-lélekben megdicsőült Égi Édesanyánkról, mint aki „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára” (Lumen gentium, 68). VI. Pál pápa pedig rámutat: Mária anyai jóságából részesedve újra meg újra felismerjük, hogy ő a Béke Királynője. Jegyezzük meg azonban, hogy 1966-ban még nyolc évvel a Marialis cultus kezdetű apostoli buzdítás megjelenése előtt vagyunk. Utóbbi dokumentum tágabb teret nyit majd annak a szemléletnek, melyben a klasszikusnak mondható, „Mária által Jézushoz”-elv gazdagodik a Máriával járt földi zarándokút valóságának bátrabb szemlélésével. Ezért a Christi Matri szövegében még inkább a korábbi megközelítés dominál: Mária közbenjárása által nyerni kegyelmet. Az mindenesetre már jelentős lépés a megújult szemlélet irányába, hogy a Christi Matri enciklikában a pápa maga is újra él az Egyház Anyja cím Máriára alkalmazásával, miként azt egy régi egyházi meggyőződésre építve 1964-ben, a zsinati munka időszakában ő maga már megtette.

Gyermeki bizalommal és reménységgel fordulhatunk tehát Máriához a nehézségek idején is, építve a 3-4. századi üldözött keresztények példájára, akik már akkor megfogalmazzák máig ismert és kedvelt imánkat: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője…”.

Az egyre sűrűsödő, e világi életünket is fenyegető problémák arra sarkallják Isten népét, hogy egyre intenzívebben forduljanak a Szűzanyához, aki képes a világbéke ügyéért is közbenjárni, ahogyan arra XI. Piusz pápa is bátorított 1937-ben, az Ingravescentibus malis kezdetű enciklikában az akkor egyre jobban tornyosuló bajok közepette. Szent VI. Pál pápa őt is idézi, és ebből is kiindulva a szentolvasó imádkozására buzdít október folyamán. Sőt,

mintha már előre építene Szent II. János Pál pápa majdani kijelentésére is, aki szerint „a rózsafüzér természete szerint a békére irányuló imádság” (Rosarium Virginis Mariae, 40).

Hozzátehetnénk: a rózsafüzér nem „kampányimádság”, hanem hosszútávon segít kezelni a bajokat épp azáltal, hogy Mária segítségével épp a bűn által megsebzett természetet gyógyító Krisztushoz visz folyamatosan közelebb. Ezért október hónap elmúltával sem tanácsos elhagyni a már szépen felépült gyakorlatot, hanem engedjük, hogy egyre inkább átszőjék mindennapjainkat és szűkebb-tágabb környezetünk életét a rózsafüzér lelki szálai.

Mária egység- és béketeremtő anyai tevékenysége révén mind inkább megmutatkozik a rózsafüzért imádkozók életében az a krisztusi lelkület, mely egyre jobban segít azonosulni Urunk szándékával, aki minket is a mennyei béke földi követeivé akar formálni.

(Folytatjuk.)

Fotó: Fábián Attila (Béke Királynője szobra a Santa Maria Maggiore-bazilikában); portré (archív): Merényi Zita

Magyar Kurír