Béketeremtők és teremtésvédők legyünk – Ferenc pápa a hitpavilon felavatása alkalmából

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes köszöntőbeszédének és videóüzenetének a fordítását adjuk közre.

Felség, Főtitkár Úr, kedves Testvéreim és Nővéreim!

Szeretnék köszönetet mondani Ahmed et-Tajjebnek, az al-Azhar nagyimámjának, aki közelségéről biztosított engem; a Muszlim Vének Tanácsának, mellyel egy évvel ezelőtt találkoztam, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és minden partnernek, mely szervezte és támogatta ezt a vallási pavilont. Ez az első ilyen jellegű pavilon a részes felek találkozóján (COP), és rámutat arra, hogy minden hiteles vallás a találkozás és a cselekvés forrása.

Mindenekelőtt a találkozásé. Fontos, hogy különbözőségeinken túl az emberségben testvérekként és különösen hívőkként találkozzunk egymással, hogy emlékeztessük magunkat és a világot arra, hogy mint várakozó zarándokok e földön kötelességünk őrizni közös otthonunkat. A vallások az emberiség lelkiismereteként emlékeztetnek bennünket arra, hogy végtelenre vágyakozó véges teremtmények vagyunk.

Igen, halandók vagyunk, végesek vagyunk, és az élet őrzése azt is jelenti, hogy szembeszállunk a bolygónkat elpusztító mohó mindenhatóság tébolyával.

Ez akkor uralkodik el rajtunk, amikor az ember a világ urának tekinti magát; amikor úgy él, mintha Isten nem létezne, és hagyja, hogy a mulandó dolgok rabjukká tegyék.

Ekkor az ember ahelyett, hogy uralná a technikát, hagyja, hogy a technika uralkodjon rajta, „áruvá teszi” magát, és közömbössé válik: képtelen a sírásra és az együttérzésre, egyedül marad önmagával, az erkölcs és az okosság fölé emelkedve azt is elpusztítja, ami lehetővé teszi, hogy éljen. Ez az oka annak, hogy az éghajlati dráma egyben vallási dráma is: mert gyökere a teremtmény önelégültségének feltételezésében rejlik.

De „a teremtmény [...] a Teremtő nélkül elenyészik” (Gaudium et spes, 36).

Ez a pavilon viszont legyen a találkozás helye, és a vallások legyenek mindig „vendégszerető helyek”, melyek prófétai módon tanúságot tesznek a transzcendencia iránti igényről, a világnak testvériségről, egymás iránti tiszteletről és gondoskodásról beszélnek, anélkül, hogy bármiképpen igazolnák a teremtéssel való rossz bánásmódot (vö. Dokumentum az emberi testvériségről a világ békéje és az emberi együttélés érdekében, Abu-Dzabi, 2019. február 4.).

Ezzel elérkeztünk a pavilon és a vallás másik központi témájához: a cselekvéshez. Sürgősen cselekedni kell a környezetért, de nem elég több anyagi erőforrást bevetni:

az életmódunkat kell megváltoztatnunk, s ezért mértékletes és testvéri életmódra kell nevelnünk.

Ez elengedhetetlen cselekvés a vallások számára, melyek arra is hivatottak, hogy szemlélődésre neveljenek, mert a teremtett világ nem csupán megőrzendő rendszer, hanem befogadandó ajándék. És egy szemlélődésben szegény világ a lelkében szennyezett világ lesz, mely továbbra is leselejtezi az embereket és hulladékot termel; ima nélküli világ lesz, mely sok szót mond, de együttérzés és könnyek nélkül, s csak pénz és fegyverek uralta materializmusból fog élni.

E tekintetben tudjuk, mennyire függ egymástól a béke és a teremtésvédelem: a háborúk és konfliktusok mindenki szeme láttára károsítják a környezetet és osztják meg a nemzeteket, megakadályozva a közös cselekvést olyan közös ügyekben, mint a bolygó megőrzése. Egy otthon ugyanis csak akkor élhető mindenki számára, ha benne a béke légköre uralkodik. Így van ez a mi Földünkkel is, melynek talaja mintha egyesülne a gyermekek és a szegények kiáltásával, hogy egyetlen könyörgő esdeklés hatoljon az égbe: békét!

A béke megőrzése a vallások feladata is.

Kérem, ne legyünk következetlenek e téren! Ne hazudtoljuk meg tetteinkkel azt, amit szánkkal mondunk: ne csak beszéljünk a békéről, hanem foglaljunk egyértelműen állást azokkal szemben, akik magukat hívőnek vallva gyűlöletet táplálnak, és nem lépnek fel az erőszak ellen. Assisi Ferenc szavai jutnak eszembe: „Amint ajkatokkal hirdetitek a békét, hasonló módon, sőt még nagyobb mértékben szívetekben is szülessék az meg” (A három társ legendája, XIV,59). Testvérek, nővérek, a Magasságos áldja meg szívünket, hogy béketeremtők és teremtésvédők lehessünk együtt! Köszönöm!

*

A Szentatya videóüzenete a dubaji hitpavilon felavatása alkalmával:

Kedves Testvérek és Nővérek!

Szívből köszöntöm Önöket, és nagyon sajnálom, hogy nem lehetek Önökkel. Parolin bíborosra bízom azokat a szavakat, amelyeket szerettem volna Önökkel megosztani. Most szeretnék köszönetet mondani: köszönöm, hogy vallási pavilont hoztak létre, első alkalommal egy ilyen ENSZ-találkozón (COP-on). Köszönöm, mert ez a közös munka szándékáról tanúskodik. Ma a világnak olyan szövetségekre van szüksége, amelyek nem valaki ellen, hanem mindenki érdekében vannak. Sürgős kihívás, hogy a vallások, anélkül, hogy a szinkretizmus csapdájába esnének, jó példát mutassanak azzal, hogy együttműködnek: nem a saját érdekeikért vagy valamelyik fél érdekeiért, hanem a világunk érdekeiért. Ezek közül ma a legfontosabbak a béke és az éghajlat.

A vallások képviselőiként mutassunk példát, mutassuk meg, hogy a változás lehetséges, tegyünk tanúságot a tiszteletteljes és fenntartható életmódról, és hangosan követeljük a nemzetek vezetőitől a közös otthon megőrzését! Különösen a kicsinyek és a szegények kérik ezt tőlünk, akiknek imái a Magasságos trónjáig hatolnak. Az ő jövőjük és valamennyiünk jövője érdekében őrizzük meg a teremtett világot és védjük meg közös otthonunkat; éljünk békében és mozdítsuk elő a békét! Köszönöm!

A videó spanyol nyelven és angol felirattal alább megtekinthető.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Video: Vatican News Facebook-oldala

Magyar Kurír