Belarusz helyzet katolikus szemmel: Félelemben és pánikban élünk, imádkozunk, nem akarunk bosszút

– Mi a helyzet Grodnóban néhány nappal a választások után, amikor egyre több média írja, hogy a Belaruszban zajló zavargások véget érnek?

– Félelemben és pánikban élünk. A nagyvárosokban az emberek még kimenni is félnek; félnek esténként a templomba menni, még a belvárosban is. Ennek oka az a tény, hogy állandó razziák, verések, letartóztatások vannak. Például rátámadnak a templomból kijövő emberekre. A legbátrabbak azonban továbbra is eljönnek a misékre, az istentiszteletekre és az esti adorációkra.

Imádkozunk kormányunk megtéréséért, az erőszak és a társadalmi elnyomás megszüntetéséért. Az egységért. Hogy az emberek többé ne éljenek állandó félelemben, pánikban és tehetetlenségben.

Mert ma az emberek nagy többsége valóban fél kimenni este az utcára.

– Kik az áldozatai ezeknek az erőszakos cselekedeteknek?

– Mind a rendőri egységek, mind a katonaság lefogják az egyszerű embereket. Vannak egyenruha nélküli funkcionáriusok is. Számukra ellenség mindaz, aki az utcán van vagy például elhagyja a templomot. Néha nehéz megmagyarázni, hogy az a személy, aki csak sétál, misére megy vagy saját vállalkozása miatt van kint az utcán, nincs rossz szándékkal. Ezek a rendvédelmisek nem fogadnak el semmiféle érvet.

Nemrégiben a város központjában rátámadtak a székesegyházból szentmiséről kijövő emberekre. Vissza kellett menekülniük a templomba.

A templomból kijövő papok közbelépésére volt szükség, akik kérték, hogy ne verjék az embereket. Elmagyaráztuk, hogy ezek hívők, akik a misén voltak és szeretnének hazamenni.

Minszk városának különböző keresztény felekezetei közös imádságban fogtak össze augusztus 14-én az erőszak megállításáért. A katolikusok rózsafüzérrel, lobogókkal, kereszttel, a pravoszlávok ikonokkal, a protestánsok kezükben bibliával vettek részt (FOTOGALÉRIA)

– Kiemelten üldözik-e az Egyházat?

– Nem, mindenki potenciális célpont. Mindenki ellenség, és fenyegetést jelent a rendszer számára. Lehetséges, hogy csak a reverendás papok iránt vannak bizonyos tisztelettel, őket nem verik meg és nem tartóztatják le. De a durvaság mindenütt megtalálható, és a biztonsági erők az emberek elpusztítására vannak kiképezve.

– Volt-e remény a választások előtt, hogy az eredmény más lehet?

– A remény az ellenzéki jelölt megjelenésével jelent meg. Az emberek valóban úgy gondolták, hogy a változás lehetséges. Az előzetes választási eredmények bejelentése után azonban világossá vált, hogy ez fikció, és a szavazatokat manipulálták. Az emberekhez való ilyetén hozzáállás, az a tény, hogy nem veszik figyelembe őket, nagy felháborodást váltott ki. 2020. augusztus 13-án, csütörtökön Grodno legnagyobb vállalatai elkezdtek sztrájkolni.

– Mennyire volt váratlan ez a helyzet az Ön számára? És gondolt-e arra, hogy ilyen zavargások és megtorlások következhetnek?

– Az emberek már régóta elégedetlenek voltak, ami most tüntetésekbe torkollott. Ezeket a tiltakozásokat most könyörtelenül elnyomják a szabadság minden megnyilvánulásának megsemmisítése érdekében.

Igen, sok mindent lehetett volna megjósolni; de most az emberek jobban tisztában vannak azzal, hogy vannak jogaik: a szabadsághoz, véleményük védelméhez. S most a szabadsághoz fűződő jogért folyik a harc.

– A lengyel hatóságok nagyon gyorsan reagáltak, és kezdték emlegetni nemzetközi színtéren, hogy a beloruszok jogait tiszteletben kell tartani; de olyan vádak is elhangzottak, hogy ezekkel a felhívásokkal még a választások előtt kellett volna előállni. Gondolja, hogy későn reagáltak?

– Nem vagyok politikus, ezért nekem nehéz értékelni a politikai akciókat. Bár ez egy belső probléma, és a népnek magának kell kivívnia a szabadságát. De nem kevésbé fontos a szolidaritás és a lelki támogatás kívülről, valamint annak felismerése, hogy a közvélemény a sértettek oldalán áll. Különösen azért, mert

ma az emberek egyhangúlag új, szabad és demokratikus választásokat követelnek, és éppen ezért imádkoznak. És azért is, hogy a hatóságok kezdjenek velük párbeszédet, ne pedig üldözzék őket.

– Gondolja-e, hogy a sztrájkok, tiltakozások és követelések hozhatnak valami gyümölcsöt?

– Az idő fogja megmutatni. Pillanatnyilag nagy, ellenőrizetlen agresszió van jelen. Imádkozunk nemcsak az állampolgárok elleni erőszak megszüntetéséért, hanem azért is, hogy ne válaszoljunk agresszióval. Erre hívott fel Kondrusiewicz érsek és a vityebszki Budkiewicz püspök.

Nem akarjuk, hogy bosszúval válaszoljanak a bosszúra. Az emberek tartják magukat, de nem tudjuk, meddig tart a türelmük.

– Kondrusiewicz érsek „kerekasztal” létrehozására és békés tárgyalásokra szólított fel az ország jövőjéről. Véleménye szerint milyen mértékben tudja ez a kérés rávenni a belorusz hatóságokat cselekedeteik megváltoztatására?

– Nehéz megmondani… nehezen elképzelhető, hogy a Katolikus Egyház közvetítő lesz ezekben a kérdésekben, még akkor is, ha a hatóságok kénytelenek számolni velünk. Inkább az Ortodox Egyház – de az a hatalom oldalán áll.

– Milyen ma a lelkipásztori élet a Belarusz Katolikus Egyházban? Először a pandémiában, most pedig a zavargások közepette?

– Először is megpróbálunk reményt és vigasztalást nyújtani az embereknek, valamint hirdetni, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél. Mert ma az emberek, ahogy mondtam, félnek és depressziósak. A fiatalok is nagy felelősséget éreznek országuk iránt. Éppen ők kérnek minket, papokat, hogy imádkozzunk. Például ezek

a fiatalok arra kérték a püspököt, hogy mindennap tartsanak szentségimádást az egyházmegyében – és valóban jönnek, és bátran imádkoznak. Érzékenyek az igazságra.

Tehát az Egyház él és imádkozik, bár nincs olyan sok hívő, mint a világjárvány előtt.

Templomainkat a koronavírus miatt nem zártuk be. Minden hívő, aki fenyegetve érzi magát, továbbra is fel van mentve a vasárnapi misehallgatás kötelezettsége alól; de a bátrak jöttek és továbbra is jönnek. Távolságot tartanak, és viselik a maszkot. Imádsággal és a biztonság minden lehetséges eszközével harcolunk. Azt is megtanítjuk a híveknek, hogy igazságban éljenek.

A választások alkalmával felszólítottuk a választási bizottságok tagjait, hogy ne hamisítsák meg az eredményeket, és a szavazatszámlálást végezzék szabályosan; emlékeztettünk arra, hogy a csalás súlyos bűn.

– Mit tehet az Egyház világszerte önökért? Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne maradjon közömbös a világ?

– Nyilvánvaló, hogy az első szakaszban imára és állami támogatásra van szükségünk az áldozatok számára. A hatóság nem veszi figyelembe, hogy a lakosság támogatja a tüntetőket, de fontos, hogy tudja, hogy a közvélemény a polgárok oldalán áll. Polgáraink nagyon szolidárisak, és ez sok jó gesztust generál.

Az emberek maguk gyűjtenek pénzt a kezelésre szoruló áldozatok segítésére, akiknek hatalmas pénzbírságot kell fizetniük. Létrehoztunk egy speciális pénzalapot, amelybe a polgárok önként fizetik be hozzájárulásukat.

Ez egyelőre minden, pillanatnyilag többet nem tehetünk.

– Emlékszem az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) néhány éve, Minszkben megrendezett ülésére. Úgy tűnik számomra, hogy abban az időben a nyugati média nem sokat hallott Belarusz egyházának valódi kihívásairól, hanem hangsúlyozta a hatóságokkal való együttműködés és a kölcsönös szívélyesség légkörét...

– A külső valóság nagyon különbözik a belsőtől. Ezeket a külső formákat tekintve valószínűleg jó az állam és az Egyház közötti kapcsolat – de az Egyháznak nincs befolyása a társadalmi vagy politikai kérdésekre. Nagyon korlátozott beleszólási joggal rendelkezik. Az Egyház el van választva az államtól, ezért nincs hatással a helyzetre, csak lelkileg és az Egyház falain belüli lelkipásztori tevékenység keretében támogathatjuk híveinket. Nehéz elválasztani az Egyház valóságát az államtól.

A társadalmi változások hatással vannak az Egyházra, válaszokat várnak tőlünk, támogatást és bátorítást a híveknek, a méltóság szellemében való nevelést, hogy az Egyház ne feledkezzen meg róluk, és azt el ne hagyják, de figyelembe vegyék.

Ez pillanatnyilag így is van.

Fordította: Hidász Ferenc OFM

Forrás és fotó: Catholic.by

Magyar Kurír