Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Giovanni Battista Scalabrini, a migránsok apostola

Giovanni Battista Scalabrini Olaszországban, a Como közelében található Fino Mornascóban született 1839. július 8-án, nyolc gyermek közül harmadikként. Édesapjának egy kis borboltja volt, édesanyja a háztartásban dolgozott. Az iskolában korán kitűnt éles eszével, hite és életvitele példa volt kortársai számára is. Plébánosa vezetésével megérett benne a papi hivatás, 1857 októberében, 18 éves korában lépett be az egyházmegyei szemináriumba.1863. május 30-án szentelték pappá. Külmisszióba szeretett volna menni, de püspöke nem engedte, hanem kinevezte a szeminárium rektorhelyettesévé, a történelem és a görög nyelv professzorává.

1867-ben részt vett a kolerajárványban megbetegedettek ápolásában, ezért kormányzati kitüntetésben részesült. Ugyanebben az évben a szeminárium rektora lett. Néhány évvel később a püspök kinevezte a Como városának perifériáján, ipari területen található Szent Bertalan-templom plébánosává, ahol megerősödött szociális érzékenysége és elkötelezettsége a fiatalok neveléséért. Írt egy hittankönyvet óvodásoknak is. Előadássorozatot tartott a dómban az I. Vatikáni Zsinatról, ezáltal nagy ismertségre tett szert, előadásainak szövegét ki is adták. 1876-ban, 36 évesen piacenzai püspökké választották.

Közvetlen kapcsolata volt a néppel, odafigyelt a papjaira, megújította a három egyházmegyei szemináriumban az oktatást, fontosnak tartotta a keresztény nevelést és a szegények iránti szolgáló szeretetet.

Első lelkipásztori levelében így írt: „Elsősorban a szegényekhez és a szerencsétlenekhez kaptam küldetést, akik nyomorúságban tengődnek. Velük együtt fogok szenvedni, legfőképpen a szegények megsegítésével és evangelizálásával foglalkozom.”

Többször végiglátogatta egyházmegyéje 365 plébániáját, megismerte a hívek életét, három egyházmegyei szinódust is szervezett. Fontos információkat szerzett ezzel, például azt, hogy a hívei 11 százaléka kénytelen volt kivándorolni. 1896-ban megalapította a L’Amico del Popolo (A nép barátja) című lapot, amely a piacenzai katolikusok hivatalos napilapja lett. Sok templomot építtetett és újíttatott fel, restauráltatta dómot. Szívén viselte a hitoktatást, 1867-ben létrehozta az Il Catechista cattolico (A katolikus hitoktató) című havilapot. 1877-ben mellkeresztet kapott Boldog IX. Piusz pápától, aki a hitoktatás apostolának nevezte ki.

„Szeretettel hirdetni az igazságot” – püspöksége alatt mindvégig hűséges volt ehhez a mottóhoz.

Természeti katasztrófák idején jól szervezett segítséget nyújtott, létrehozta a süketnémák intézetét, amelyt később Szent Anna Leányaira bízott. Nagy műve volt a Piemontban és Lombardiában idénymunkásként dolgozó mintegy 170 ezer bevándorló lelkigondozása és szociális segítése. Gondolatait A szocializmus és a papság cselekvése című kötetben foglalta össze, amely összhangban volt a Rerum Novarum kezdetű enciklikával.

1875 és 1915 között majdnem 9 millió olasz vándorolt ki, előbb Brazíliába és Argentínába, később az Egyesült Államokba. Scalabrini lelkipásztori kihívásnak érezte ezt az Egyház számára, hiszen sok migráns elvesztette a hitét. 1887-ben beterjesztette egy tervet a Propaganda Fide Kongregációhoz az Amerikában élő olaszok lelkigondozásáról. XIII. Leó pápa még az év novemberében jóváhagyta a tervét, és november 28-án letette fogadalmát a Szent Károly Misszionáriusai Kongregáció első két papja. Ugyancsak

Scalabrini alapította meg 1889-ben a Szent Rafael világiak szövetségét, amelynek fő feladata az volt, hogy jelen legyen a kikötőkben, ahová a kivándorlók érkeznek, illetve ahonnan elindulnak.

1895. október 25-én megalapította a Szent Károly Missziós Nővérei Kongregációt, hiszen véleménye szerint „a misszionáriusok tevékenysége nem lenne teljes, különösen Amerika déli részén, a szerzetesnővérek segítsége nélkül”. Püspökként jóváhagyta Clelia Merloni anya rendjét is, új szabályzatot adott nekik és a kivándorlók szolgálatára küldte őket.

XIII. Leó pápa biztatására Scalabrini 1901-ben ellátogatott a misszionáriusokhoz és a migránsokhoz az Egyesült Államokba, majd 1904-ben Dél-Amerikába. X. Piusz pápának javasolta, hogy hozzon létre egy intézetet a Szentszék hatáskörében a világ minden migránsának gondozására. A pápa néhány évvel később ezt meg is tette, a Konzisztórium Kongregáción belül létrehozott egy speciális irodát a kivándorlók lelkigondozására.

A Brazíliából hazafelé tartó úton korábbi betegsége súlyosabbá vált, megoperálták, de állapota tovább romlott. 1905. június 1-jén, Jézus mennybementele ünnepén adta vissza lelkét Teremtőjének.

Scalabrini különös érdeme, hogy megértette a modern társadalmakra jellemző, politikai, társadalmi, vallási szempontból összetett migráció jelenségének fontosságát, elemezte okait, és konkrét, konstruktív terveket dolgozott ki a migránsok védelmére.

Mélyen élt benne a keresztény irgalmas szeretet. Új utakat keresett, amelyeken járva az olasz katolikusok politikai szerepet vállalva a nemzet és az emberiség érdekében hatékonyan léphetnek fel.

Elképzelése nemzetközi méreteket öltött. A szkalabriniánus család ma három missziós intézményből áll: férfi, női és világi misszionáriusokból, akik napjainkban is ébren tartják azt a missziós karizmát a migránsok irányában, amelyet a Szentlélek ébresztett Giovanni Battista Scalabriniben – mára már 34 országban vannak jelen és munkálkodnak a kivándorlókért.

1997-ben II. János Pál pápa avatta boldoggá. A boldoggá avatáshoz vezető csoda egy szerzetesnővérrel történt, aki csodás, tudományosan megmagyarázhatatlan módon, teljesen és tartósan meggyógyult egy 3-4. stádiumban lévő petefészek-karcinómából, amely már áttétet képzett a hólyagban és a májban.

Szent Károly Misszionáriusai kérték Ferenc pápát, hogy a boldoggá avatás 25. évfordulójára meghirdetett szkalabriniánus évben (amely 2021. november 7-től 2022. november 9-ig tart) terjessze ki alapítójuk tiszteletét az egész Egyház számára, hogy különleges védelmezője és égi patrónusa legyen a migránsoknak és a menekülteknek. A kérést több bíboros, püspök, püspöki konferencia és rendi elöljáró támogatta, felmentést kérve a második csoda kivizsgálása alól. Mivel a pápa megadta a felmentést, az illetékes bizottságok tanulmányozták az eljárást és pozitívan nyilatkoztak a szentté avatásról.

Ferenc pápa vezetésével augusztus 27-én délután nyilvános rendes bíborosi konzisztóriumot tartottak a Szent Péter-bazilikában, amelyen a Szentatya húsz új bíborost kreált, majd döntöttek két boldog, Giovanni Battista Scalabrini piacenzai püspök, a Szent Károly Misszionáriusai Kongregáció alapítója és Artemide Zatti örökfogadalmas szalézi testvér szentté avatásáról.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Causesanti.it

Fotó: Vatican News; Fides

Magyar Kurír