Bemutatjuk a választó bíborosokat – Közülük kerülhet ki az új pápa (3. rész)

A választó bíborosokat a kreálásuk sorrendjében, időben visszafelé haladva mutatjuk be – mind a 135-öt, függetlenül attól, hogy valójában hányan fognak részt venni a konklávén. Amint a részt nem vevő bíborosokról a bíborosi kollégium megbízásából a Szentszéki Sajtóközpont tájékoztatást ad, külön hírben közöljük.

A címben lehetőséget fogalmaztunk meg („közülük kerülhet ki”), hiszen a konklávé dönthet úgy, hogy akár egy, a konklávén részt nem vevő bíborost, püspököt vagy más megkeresztelt római katolikus vallású férfit választ pápává (utóbbinak meg kell felelnie, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy a döntés elfogadása után azonnal püspökké szenteljék). A gyakorlatban azonban 1389 óta a jelen lévő bíborosok közül kerül ki az új egyházfő.

Az első részben 38 bíborost mutattunk be, a másodikban 21-et, ebben a cikkben pedig 19-et.

2019. október 5-én Ferenc pápa a következő, a jelen konklávé szempontjából választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában.

60. Fridolin Ambongo Besungu OFMCap, Kinshasa érseke (Kongó)

1960. január 4-én született Boto városában, a molegbei egyházmegye területén, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (korábbi nevén Zaire). Bwamandába járt szemináriumba, majd pedig a fővárosi Saint Eugène de Mazenod Intézetben tanult teológiát. 1981-ben tett első, 1987-ben örök fogadalmat a kapucinus rendben. Pappá 1988. augusztus 14-én szentelték. Erkölcstant (morálteológia) tanult a római Pápai Szent Alfonz Akadémián. 1988-tól 1989-ig plébánosként dolgozott Bobitóban, majd a kinshasai teológiai fakultás professzoraként.

II. János Pál Bokungu-Ikela egyházmegye püspökévé nevezte ki 2004. november 22-én. Püspökké 2005. március 6-án szentelték. 2008-tól apostoli adminisztrátorként szolgált a kole-i egyházmegyében. 2016 júniusában a Kongói Püspöki Konferencia (CENCO) alelnökévé választották.

2016-ban Ferenc pápa Mbandaka-Bikoro érsekévé nevezte ki. 2018-tól Kinshasa érseke.

A kongói püspök elkötelezett lelkipásztor, az emberi jogok iránti nagyfokú érzékenység jellemzi. Egyike volt azoknak, akiknek az országban bekövetkezett 2016. szilveszteri, a békés hatalomátadást biztosító megállapodás köszönhető. A megyéspüspök ugyanebben az évben tanúvallomást tett a hágai Nemzetközi Bíróság előtt a kongói gerillavezérek ügyében.

Az érsek szerint a lelkipásztori szolgálat egyik kiemelt feladata országában a fiatalok megszólítása, melyben fontos szerepe van a közösségi médiának.

61. José Tolentino Calaça de Mendonça, Kultúra és Nevelés Dikasztériumának prefektusa (Portugália)

1965. december 15-én született Funchal-ban, Madeira szigetén. 1986-tól tanulmányokat folytatott a lisszaboni Portugál Katolikus Egyetemen, ahol 1989-ben teológiai licenciátust szerzett. 1990. július 28-án szentelték püspökké, és ugyanebben az évben tanulmányokat kezdett a Pápai Biblikus Intézetben, Rómában. 1992-ben biblikumból szaklicenciát szerzett. Ezt követően Funchalban a helyi szeminárium tanára lett. 1995-től a katolikus egyetem lelkivezetője lett. 

A bíboros a szavak embere. Költő, biblikus teológus. A portugál püspöki konferencia kulturális bizottságát is vezette. 2011 óta tanácsadó a Kultúra Pápai Tanácsában. 2012-ben kinevezték a portugál katolikus egyetem rektorhelyettesének. A főként adminisztratív munkakörből Ferenc pápa emelte ki 2018-ban, amikor kinevezte a Vatikáni Apostoli Könyvtár vezetőjének.

Ferenc pápa 2018-ban Suava címzetes érsekévé nevezte ki, püspökké július 28-án Lisszabonban szentelték.

2022. szeptember 26-tól Ferenc pápa a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának prefektusává nevezte ki.

62. Michael Czerny SJ, az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma prefektusa (Kanada, Csehország)

1946. július 18-án született Brunóban, a korábbi Csehszlovákiában. Két évvel később a család Montrealba, Kanadába költözött. 1963-ban leérettségizett a montreali Loyola Gimnáziumban, majd 1964. augusztus 14-én belépett a jezsuita rendbe (Jézus Társasága). 1973. június 9-én szentelték pappá. 1978-ban a Chicagói Egyetemen szerzett interdiszciplináris tanulmányokból doktori címet. 1979-ben társalapítója volt a Torontói Jezsuita Központ a Szociális Hitért és Igazságosságért nevű szervezetnek, amelynek első igazgatója volt 1989-ig.

1992 és 2002 között Czerny a római jezsuita főkúria szociális igazságossági titkárságán dolgozott. 2002-ben megalapította az afrikai jezsuita AIDS-hálózatot, amelyet 2010-ig vezetett.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

A Kanadában élő jezsuita 2017 óta az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma migrációval foglalkozó szekciójának titkárhelyettese. A migráció szakértőjeként szerzett ismertséget a Vatikánban. Többször állást foglalt az emberkereskedelem és kizsákmányolás visszaszorítása érdekében.

2019. májusában Ferenc pápa kinevezte a pánamazóniai térséggel foglalkozó szinódus titkárává, majd október 4-én püspökké szentelte és kinevezte Benevento címzetes érsekévé.

2022. április 23-án Ferenc pápa kinevezte az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatának Dikasztériuma prefektusává.

63. Juan de la Caridad García Rodríguez, Havanna érseke (Kuba)

1948. július 11-én született Camagüey-ban, egy szegény hatgyermekes család elsőszülött gyermekeként. Tanulmányait a Santiago de Cuba-i El Cobre-i Nagy Szent Bazil szemináriumban, majd a havannai Szent Károly és Ambrus Szemináriumban  végezte.

1972. január 25-én szentelték pappá, majd a Ciego de Ávila-i egyházmegye plébániáin szolgált. II. János Pál Camagüey segédpüspökké nevezete ki 1997. március 15-én. Püspökké június 7-én szentelték. A Camagüeyi egyházmegye 1998 végén főegyházmegyei rangra emelkedett, és 2002. június 10-én nevezték ki érseknek.

Ő volt az elnöke a 2006-ban Havannában megrendezett Első Nemzeti Missziós Gyűlésnek. 2006-ban megválasztották a Kubai Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé, ezt a tisztséget 2010-ig töltötte be. Ő képviselte Kubát a latin-amerikai és karibi püspökök 2007-ben a brazíliai Aparecidában tartott ötödik nagygyűlésén.

„Megértheti, hogy megijedtem” – így szólt 2016-ban, havannai érseki hivatalba lépésekor, érzékelve az új feladatkörével járó felelősséget. Egy nagy előd nyomdokaiba kellett lépnie: Jaime Ortega bíboros közel 35 éven keresztül állt a kubai egyház élén, és Kuba reformfolyamatainak egyik fontos politikai szereplője volt, mivel egyaránt megszólíthatónak bizonyult a kormány és az ellenzék számára.

Az érsek célja, hogy folytassa elődje irányvonalát, nagyobb szabadságot szerezzen az Egyháznak a kommunista berendezkedésű országban.

64. Ignatius Suharyo Hardjoatmodjo, Jakarta érseke (Indonézia)

1950. július 9-én született Sedayu-ban, Jáva szigetén. 1976. január 26-án szentelték pappá. II. János Pál 1997-ben nevezte ki Semerang érsekévé, augusztus 22-én szentelték püspökké.

2000-től négy éven át az Indonéziai Püspöki Konferencia vallásközi párbeszédért felelős bizottságának az elnöke, majd a konferencia titkára 2000 és 2006 között. Ugyan ebben az évben XVI. Benedek katonai ordináriussá nevezte ki. 2012-től az indonéz püspöki konferencia alelnöke.

2010. június 28-a óta az indonéz főváros, Jakarta (510 ezer katolikus) érseke és főpásztora. Hazájában, a 262 milliós lélekszámú Indonéziában 227 millió a muszlimok száma, ezzel a világ legnagyobb muszlim közössége él itt. A lakosság 3 százaléka katolikus, közel 20 millió fő.

Ferenc pápa az indonéz katolikus hívőket kovásznak nevezte, kiemelve, hogy a társadalomban betöltött szerepük jelentősebb lehet, mint lélekszámuk indokolná.

65. Jean-Claude Hollerich SJ, Luxemburg érseke (Luxemburg)

1958. augusztus 9-én született a luxemburgi Differdange-ban. 1978-ban Rómában megkezdte tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen, majd 1981-ben csatlakozott a jezsuitákhoz, a Belgiumi és Luxemburgi provinciához. A noviciátust Namur-ban töltötte, majd két évet Luxembourgban szolgált. 1985-ben Japánba utazott, ahol a japán nyelv és kultúra mellett teológiai tanulmányait is folytatta a tokiói Sophia Egyetemen. 1989-ben tért vissza Európába, ekkor egy évet Frankfurtban töltött, itt szerezte meg a teológiai licenciátust. 1990. április 21-én szentelték pappá Brüsszelben. 

A müncheni egyetemen tanult német nyelvi kultúrát és irodalmat, ebből 1994-ben szerzett licenciátust. 2001-ig a bonni Európai Integrációs Tanulmányok Központjának doktorandusz hallgatója volt.

Fotó: Fábián Attila/Magyar Kurír

1994-ben visszatért Japánba, a Sophia Egyetemen oktatott. 2006-ban rendes egyetemi tanári kinevezést kapott, 2008-ban pedig rektorhelyettesnek választották. 2011-ig maradt Japánban, ezalatt a tokiói német plébánia káplánjaként, egyetemi lelkészként és számtalan más pozícióban is szolgált. Eközben tanulmányait is folytatja: 2001-ben doktori címet szerzett. 2002. október 18-án tette le az örökfogadalmat, ezt követően a jezsuiták japán provinciájában több vezetői pozíciót is betöltött, 2008-tól a provincia consultora volt.

2011. július 12-én XVI. Benedek Luxemburg érsekévé nevezte ki, október 16-án püspökké szentelték. 2018-ban öt éves időtartamra átvette az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) elnöki posztját. 2021-től, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) alelnöke.

 

66. Cristobal Lopez Romero SDV, Rabat érseke (Marokkó)

1952. május 19-én született Vélez-Rubio-ban, Spanyolországban. 1964-ben lépett be a szalézi rendbe, 1974-ben tett örök fogadalmat. 1979. május 19-én szentelték pappá Barcelonában.

Papi szolgálata kezdetén egy szociális projektet vezetett Barcelonában, majd éveken át ifjúsági lelkipásztor volt Paraguay fővárosában. Később tagja lett a rend vezetésének Bolíviában, Spanyolországban és Paraguayban, 2003 és 2011 között pedig Marokkóban is.

2017. december 29-én Ferenc pápa kinevezte a marokkói főváros, Rabat érsekének. A város katolikus lakossága mindössze 20 ezer főt számlál a 29,5 milliós országban. 2019 márciusában Lopez fogadhatta Marokkóban Ferenc pápát, ahol a Szentatya újra elkötelezte magát az iszlámmal folytatott párbeszéd mellett.

67. Álvaro Leonel Ramazzini Imeri, Huehuetenango püspöke (Guatemala)

1947. július 16-án született Guatemalavárosban. 1971. június 27-én szentelték pappá. II. János Pál 1988. december 15-én nevezte ki San Marcos püspökévé, majd a Szent Péter-bazilikában szentelte püspökké a következő év január 6-án.

Az emberi jogok elkötelezett harcosa hazájában, a halálos fenyegetések sem tudják megállítani. Fellép a kábítószer elleni harcban, síkra száll a mezőgazdaságban dolgozók jogaiért, a menekültkérdés humánus rendezéséért, továbbá felszólal a bányanyitások okozta környezetrombolás ellen.

2005-ben erőfeszítései elismeréséért Ausztriában Konrad Lorenz-díjat kapott, 2011-ben pedig elnyerte az amerikai Pacem in Terris díjat. A klímaváltozás elleni küzdelem elkötelezett harcosa. 2012-ben XVI. Benedek Huehuetenango város püspökévé nevezte ki.

68. Matteo Maria Zuppi, Bologna érseke (Olaszország)

1955. október 11-én született Rómában, hat testvér közül az ötödikként. 1973-ban, a Virgilio Líceum diákjaként találkozott Andrea Riccardival, a Sant'Egidio közösség alapítójával, és csatlakozott a közösséghez, valamint bekapcsolódott a hátrányos helyzetűeket szolgáló tevékenységekbe: a római nyomornegyedek marginalizált gyermekeinek oktatásától kezdve az egyedül élő és önellátásra képtelen idősek, a bevándorlók és hajléktalanok, a halálos betegek, a fogyatékkal élők és a kábítószerfüggők, a foglyok és a konfliktusok áldozatai számára szervezett kezdeményezésekig; a keresztények egységéért folytatott ökumenikus tevékenységében is aktív volt; és a közösség vallásközi párbeszédben végzett munkájában, amely az Assisi Találkozókban öltött testet.

22 éves korában, miután a római La Sapienza Egyetemen filozófia szakon diplomát szerzett, belépett a palestrinai egyházmegyében működő szemináriumba, majd a papi hivatásra való felkészítő idejét a Pápai Lateráni Egyetemen folytatta, ahol teológiai alapdiplomát szerzett.

1981. május 9-én szentelték pappá a palesztrinai egyházmegye számára. Kinevezték a római Trastevere-i Szűz Mária-bazilika plébánosának, Vincenzo Pagliának a helyettesévé. Amikor 2000-ben az utóbbit püspökké nevezték ki, természetes volt, hogy „don Matteo” – ahogyan ma is ismerik – átvegye ezt a tisztséget, amelyet ezt követően tíz éven át plébánosként vezetett. A Római Egyházmegyébe 1988. november 15-én inkardinálták. 1983-tól 2012-ig a Santa Croce alla Lungara templom plébánosa, 1995-től 2012-ig pedig az egyházmegyei papi tanács tagja volt. A második ötéves periódusban, 2005-től 2010-ig, mint Trastevere plébánosa, a harmadik római esperesi körzet vezetője volt, majd 2000-től 2012-ig a Sant'Egidio közösség általános egyházi segítője, miután Andrea Riccardival együtt közvetítő szerepet töltött be Mozambikban, abban a folyamatban, amely több mint tizenhét évnyi véres polgárháború után a békéhez vezetett.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

2010-től a Szent Simon és Júdás Tádé plébánián, az egyházmegye egyik legnépesebb közösségében, a város keleti peremén szolgált; 2011-ben pedig Róma helynöke is lett. Nem sokkal később, 2012. január 31-én XVI. Benedek Villanova címzetes püspökévé és római segédpüspökké nevezte ki.

Április 14-én szentelték püspökké a lateráni bazilikában. A Gaudium Domini fortitude vestra (Az Úrban való örvendezés az erősségünk) választotta jelmondatául, és elvállalta a központi lelkipásztori terület gondozását.

2015. október 27-én Ferenc pápa kinevezte a bolognai metropolitai székbe, Carlo Caffarra bíboros utódjává, és ugyanezen év december 12-én foglalata el az érseki széket a San Petronio-székesegyházban. 2016. november 13-án megnyitotta az egyházmegyei eucharisztikus kongresszust és 2017. október 1-jén fogadta Ferenc pápát az Emilia Romagna tartomány székhelyén tett látogatásán. Egy évvel később részt vett a püspöki szinódus XV. rendes közgyűlésén, amelyet a fiataloknak szenteltek.

A Szentatya 2022. május 22-én kinevezte az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) elnökévé. 

*

2018. június 28-án Ferenc pápa a következő, a jelen konklávé szempontjából választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában.

69. Louis Raphael Raphaël I. Sako, a babiloni káld egyház pátriarkája (Irak)

1948. július 4-én született az iraki Zahóban. 1974. június 1-jén szentelték pappá. Eleinte a moszuli székesegyházban folytatott pasztorális szolgálatot. 1979-től a római Pápai Keleti Intézetben tanult, ahol keleti patrológiából doktorált is. Történelemből a párizsi Sorbonne-on szerzett doktorátust. 1986-ban Moszulba kapott plébánosi kinevezést. 1997 és 2002 között a bagdadi patriarkális szeminárium rektori feladatait látta el.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

2013. január 31-én választotta meg babiloni káld pátriárkává a Rómával egyesült káld katolikus egyház püspökeinek szinódusa; ekkor vette fel az I. Louis Raphaël nevet. XVI. Benedek pápa február elsején adta meg számára az ecclesiastica communiót, az egyházi közösséget.

70. Angelo De Donatis, a Római Egyházmegye emeritus általános helynöke (Olaszország)

1954. január 4-én született az itáliai Casaranóban, Lecce tartományban. A tarantói szemináriumba és a Pápai Római Nagyszemináriumba járt. Rómában a Pápai Lateráni Egyetemen filozófiát, a Pápai Gergely Egyetemen pedig teológiát tanult, ahol erkölcsteológiából licenciátust szerzett. 1980. április 12-én szentelték pappá a casaranói Szent Domonkos-plébánián, 1983-ban pedig a Római Egyházmegyébe inkardinálták.

1989 és 1991 között De Donatis a bíborosi kollégium titkárának levéltárosa volt. A Pápai Római Nagyszeminárium spirituálisa lett, ahol 2003-ig szolgált, amikor is kinevezték a római Szent Márk-bazilika plébánosává. Emellett 1990-től 1996-ig a római helynökség papságának igazgatója volt.

De Donatist Ferenc pápa 2015. szeptember 14-én nevezte ki Mottola címzetes püspökévé és a Római Egyházmegye segédpüspökévé, ahol a papság képzéséért volt felelős. November 9-én Ferenc pápa szentelte püspökké a lateráni bazilikában.

2016. április 29-én De Donatist a római Szent Sebestyén-templom rektorává nevezték ki. Ugyanezen év június 6-án ő felügyelte a 2016-os Az irgalmasság rendkívüli szentéve során a Római egyházmegyében a papok jubileumát.

2017. május 26-án Ferenc pápa De Donatist a Római Egyházmegye általános helynökévé és a lateráni Szent János-bazilika főpapjává nevezte ki, ezzel érseki rangra emelve őt.

71. Konrad Krajewski pápai főalamizsnás, a Szeretetszolgálat Dikasztériumának prefektusa (Lengyelország)

Lengyelországban, Łódź-ban született, 1963. november 25-én. 1988. június 11-én szentelték pappá. Római teológiai, majd liturgikus tanulmányai után 1995-ben visszatért honos egyházmegyéjébe; az egyházmegyei szemináriumban, valamint a ferencesek és a szaléziak szemináriumában liturgikát tanított. 1998-ban visszatért Rómába, és a pápa liturgikus teendőiért felelős hivatalba kapott megbízást.

1999. május 12-én pápai ceremonárius lett, és mint ilyen, három pápát is szolgált: II. János Pált, XVI. Benedeket és Ferenc pápát. 2013. augusztus 3-án Ferenc pápa főalamizsnásává és címzetes érsekké nevezte ki: azt az útmutatást kapta a pápától, hogy ne maradjon az „íróasztal mögött”, hanem menjen egyenesen Róma utcáira, vagy ahová szükségét látja. Ugyanezen év szeptember 17-én Ferenc pápa püspökké szentelte a Szent Péter-bazilikában.

Róma szerte mindenki csak don Konrado néven ismeri, valójában a pápa segítő jobb keze a szükséget szenvedők felé, egészen a Szent Péter tér környékétől kezdve.

2022. június 5-től, a Szeretetszolgálat Dikasztériumának prefektusa.

72. Joseph Coutts, Karacsi érseke (Pakisztán)

1945. július 21-én született az indiai Amritszárban. 1971. január 9-én szentelték pappá a lahore-i egyházmegye számára. Felszentelése után 1973 és 1976 között Rómában végezte teológiai tanulmányait, majd a karacsi Krisztus Király Regionális Szeminárium filozófia és szociológia tanára lett, majd a lahori kisszeminárium rektora, 1986 és 1988 között pedig az egyházmegye általános helynöke volt.

II. János Pál a pakisztáni Hiderábád segédpüspökévé nevezte ki 1988. május 5-én, ugyanezen év szeptember 16-án pedig püspökké szentelte. 1990. szeptember 1-jén lett a hiderábádi egyházmegye főpásztora. 1998. június 27-én a fajszalábádi egyházmegye püspökévé nevezték ki. A Caritas Pakistan elnöke, és ő irányította a 2005-ös földrengés utáni segélyezési munkálatokat.

2012. január 25-én XVI. Benedek pápa kinevezte a karacsi főegyházmegye érsekévé. Az érsek a pakisztáni püspöki konferencia elnöke volt 2011 és 2017 között.


73. António dos Santos Marto, Leiria-Fatima emeritus megyéspüspöke (Portugália)

1947. május 5-én Chavesben született az ibériai Viana do Castelo egyházmegyében. Miután a Vila Real-i kisszemináriumban előkészítő tanulmányait befejezte, a portugál katolikus egyetemen hallgatott filozófiát és teológiát, a portói szeminárium növendékeként. 1978-ban teológiából doktori fokozatot szerzett a Pápai Gergely Egyetemen. 1971. november 7-én pappá szentelték a Vila Real-i egyházmegye számára. Miután Rómából hazatért, Porto városában maradt hosszabb időre, ahol a katolikus egyetemen teológiát tanított. A portói nagyszeminárium fegyelmi elöljárója is volt, valamint a Vila Real-i egyházmegye szeminaristákért felelős megbízottja.

II. János Pál pápa 2000. november 10-én kinevezte őt a bragai főegyházmegye segédpüspökévé és Bladia címzetes püspökévé, 2001. február 11-én pedig püspökké szentelték. II. János Pál pápa később, 2004. április 22-én kinevezte őt a viseui egyházmegye püspökévé.

XVI. Benedek pápa 2006. április 22-én a Leiria–Fátimai egyházmegye püspökévé nevezte ki. 2011-től 2014-ig Marto püspök a Portugál Püspöki Konferencia delegáltja volt az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságában (COMECE).

74. Désire Tsarahazana, Toamasina érseke (Madagaszkár)

1954. június 13-án született Amboangiben. 1986-ban szentelték pappá. A Mananara-Nord nagyszeminárium rektora és a kisszeminárium tanára volt. 1993 és 1999 között az antsirananai papok titkára volt. Az Antananarivo Egyetemen szerzett teológiai licenciátust. A franciaországi Lyoni Katolikus Egyetemen végzett teológiai tanulmányokat.

II. János Pál 2000. október 30-án nevezte ki püspökké, szentelésére 2001. február 18-án került sor. 2010. február 26-tól Toamasina érseke. 2006 és 2012 között a madagaszkári püspöki konferencia helyettes elnöke volt, 2012-től elnöke (2015-ben újraválasztották).

75. Giuseppe Petrocchi, Aquila emeritus érseke (Olaszország)

A közép-itáliai Ascoli Picenóban született 1948. augusztus 19-én. 1973. szeptember 15-én pappá szentelték az Ascoli Piceno-i egyházmegye számára, ahol számos lelkipásztori feladatkört töltött be.

1998. június 18-án II. János Pál pápa Latina-Terracina-Sezze-Priverno püspökévé nevezte ki. Ugyanezen év szeptember 20-án püspökké szentelték. 2013. június 8-án Ferenc pápa Aquila érsek-metropolitájává nevezte ki. Aquilai püspöki székét július 7-én foglalta el.

76. Thomas Aquino Manyo Maeda , Oszaka-Takamacui érseke (Japán)

1949. március 3-án született Sinkamigotóban. 1975-ben szentelték pappá a nagaszakii egyházmegye számára. Káplánként, majd plébánosként és az egyházmegyei hivatalos közlöny szerkesztőjeként dolgozott. 2006-tól püspökké történő kinevezéséig a japán püspöki konferencia általános titkára volt.

XVI. Benedek 2011. június 13-án hirosimai püspökké nevezték ki. Szeptember 23-án a hirosimai székesegyházban szentelték püspökké.

2014. augusztus 20-án Ferenc pápa Oszaka érsekévé nevezte ki. 2016-tól a japán püspöki konferencia elnökhelyettese. 

*

2017. június 28-án, Ferenc pápa a következő, a jelen konklávé szempontjából választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában.

77. Anders Arborelius OCD, Stockholm püspöke (Svédország)

1949. szeptember 24-én született Svájcban svéd szülők gyermekeként, a Skåne tartománybeli Lundban nőtt fel. Húszéves korában áttért az evengélikusról a katolikus hitre. 1971-ben, két évvel azután, hogy katolizált, belépett a kármelita rendbe a dél-svédországi Rydebäck város közelében található Norraby kolostorba. 1977-ben  örökfogadalmat tett Brugge-ban, Belgiumban, ahol ezután filozófia és teológia szakon szerzett diplomát. Emellett modern nyelveket tanult a Lundi Egyetemen. Miután a római Teresianum Pápai Hittudományi Egyetemen megszerezte doktori fokozatát, 1979. szeptember 8-án Malmőben pappá szentelték.

II. János Pál 1998. november 17-én nevezte ki a stockholmi egyházmegye püspökévé, amely 450 ezer négyzetkilométeres területével csaknem az egész országot lefedi. December 29-én szentelték püspökké a stockholmi Szent Erik-székesegyházban.

2016 őszén, a lutheri reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozaton Anders Arborelius fogadta Ferenc pápát a dél-svédországi Lundban.

Személyében az Egyház történetében először került sor svéd származású egyházi személy a bíborosi kollégiumba.

78. Juan José Omella y Omella, Barcelona érseke (Spanyolország)

1946. április 21-én született Cretasban, Aragónia autonóm tartományban. Filozófiát és teológiát tanult. 1970-ben szentelték pappá. 1996. szeptemberi püspöki kinevezéséig szülőföldjén, Zaragozában szolgált, később, már mint főpásztor a katalán–francia határvidék több egyházmegyéjében tevékenykedett.

II. János Pál pápa 1999. október 27-én bízta rá a Barbastro-Monzóni egyházmegye püspöki hivatalát. 2004 áprilisában a Calahorra y La Calzada-Logroñó-i egyházmegye főpásztora lett. Ferenc pápa 2014 novemberében választotta a Püspöki Kongregáció tagjává. Egy évvel később, Lluís Martínez Sistach bíboros utódaként, Barcelona érseke lett. Azóta vezeti Spanyolország második legnagyobb városa, az 1,6 millió lakosú Barcelona érsekségét.

2003 óta – megszakítással – a spanyol püspöki konferencia elnöke. 

Fordította, összeállította: Thullner Zsuzsanna, Hollósi Judit, Szalontai Anikó; Kuzmányi István

Archív fotók: AFP (nyitókép); Vatican Media; Vatican News

Magyar Kurír