Bemutatjuk a választó bíborosokat – Közülük kerülhet ki az új pápa (5. rész)

A választó bíborosokat a kreálásuk sorrendjében, időben visszafelé haladva mutatjuk be – mind a 135-öt, függetlenül attól, hogy valójában hányan fognak részt venni a konklávén. Amint a részt nem vevő bíborosokról a bíborosi kollégium megbízásából a Szentszéki Sajtóközpont tájékoztatást ad, külön hírben közöljük.

A címben lehetőséget fogalmaztunk meg („közülük kerülhet ki”), hiszen a konklávé dönthet úgy, hogy akár egy, a konklávén részt nem vevő bíborost, püspököt vagy más megkeresztelt római katolikus vallású férfit választ pápává (utóbbinak meg kell felelnie, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy a döntés elfogadása után azonnal püspökké szenteljék). A gyakorlatban azonban 1389 óta a jelen lévő bíborosok közül kerül ki az új egyházfő.

Az első részben 38 bíborost, a második részben 21 bíborost, a harmadik részben 19 bíborost, a negyedik részben 30 bíborost mutattunk be: ezzel végére értünk a Ferenc pápa által kreált választó bíborosok sorának.

A mostani cikkben a XVI. Benedek pápa által kreált 22 bíborost mutatjuk be.

2012. november 24-én XVI. Benedek pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában:

109. Baselios Cleemis, Trivandrum nagyérseke, a szír-malankár egyház feje (India)

1960. május 25-én Nedungadappallyban, Indiában született. 1976. június 10-én lépett be a tiruvallai Gyermek Mária Szemináriumba. Filozófiai és teológiai tanulmányait a papi hivatásra való felkészüléshez az aluvai Szent József Szemináriumban, illetve Punéban, a Pápai Filozófiai és Vallási Intézetben végezte.

Diakónussá 1986. március 22-én, pappá pedig a következő év június 11-én szentelték. A teológiát 1988-ig a Dharmaram College-ban, Bengaluruban folytatta, majd 1997-ben ökumenizmusból doktorált a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen.

Indiában a batteryi egyházmegye szír-malankár plébánosa volt, először a Szent Tamás-székesegyházban, majd két plébánián, Chethalaymban és Moonnammile-ban. Emellett a papi és a lelkipásztori tanács titkára, valamint az egyházmegyei tanács tagja volt. A Szent Tamás Kisebb Szeminárium rektorhelyettesi, majd rektori kinevezése után 1997-től 1998-ig a batteryi egyházmegye helynökeként, majd 1998-tól 2001-ig általános helynökként szolgált.

2001. június 18-án kinevezték Chaialum szír-malankár püspökévé és Trivandrum segédpüspökévé, valamint az Észak-Amerikában és Európában élő malankár keresztények apostoli vizitátorává. Püspökké 2001. augusztus 15-én szentelték.

Apostoli vizitátorként 2001. október 23-án New Yorkba ment, és ott megalapította a Mar Ivanois Malankár Katolikus Központot. 2003. szeptember 9-én visszatért Indiába, és két nappal később, 2003. szeptember 11-én kinevezték Tiruvalla szír-malankár püspökévé. Székhelyét október 2-án foglalta el.

2006. május 15-én XVI. Benedek a tiruvallai eparhátust érsekség rangjára emelte, és érseki méltóságra emelte a püspököt.

2007. február 8-án áthelyezték a trivandumi szír-malankár főegyházmegyébe – amelyet ugyanezen év március 5-én vett birtokba –, és február 10-én érseki rangra emelték. Ebben a minőségében elnökölt a szír-malankár egyház püspökeinek Szent Szinódusán (és vezette annak ökumenizmusért, párbeszédért és ifjúságért felelős bizottságait).

Állandó tagja a Keleti Egyházak Kongregációjának és az Ázsiai Püspöki Konferenciák Szövetségének.

2014 februárja óta az Indiai Katolikus Püspöki Konferencia (CBCI) elnöke volt (2010-2013 között első alelnök volt).

110. James Michael Harvey, a Falakon kívüli Szent Pál pápai bazilika főpapja (Egyesült Államok)

1949. október 20-án született Milwaukeeban (Wisconsin), az Egyesült Államokban. Szülővárosa szemináriumában, majd Rómában tanult. A Pápai Észak-Amerikai Kollégiumban lakott, és egyházjogból szerzett végzettséget.

Egyike volt annak a 359 papnak, akiket VI. Pál pápa szentelt 1975. június 29-én, pápai trónra emelésének 12. évfordulóján.

A római Pápai Egyházi Akadémián tanult, majd 1980. március 25-én belépett a Szentszék diplomáciai szolgálatába. Két évig szolgált a Dominikai Köztársaságban működő szentszéki képviseleten. 1982. július 10-én kezdte meg szolgálatát nunciatúrai tanácsadóként az Államtitkárságnak az államokkal való kapcsolatokkal foglalkozó részlegén.

1997. július 22-én kinevezték az általános ügyekért felelős ülnöknek, majd ugyanezen év november 16-án a 2000-es nagy jubileumi év bizottságának tagjává nevezték ki.

1998. február 7-én kinevezték a Pápai Ház prefektusává. 1998. március 19-én püspökké szentelték és Memphis címzetes püspökévé nevezték ki.

Öt évvel később, 2003. szeptember 29-én érseki rangra emelték.

2012. november 23-án lett a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika főpapja.

A Kolumbusz Lovagok tagja, illetve a Szent Péter-kör tiszteletbeli tagja. Több kitüntetésben részesült, többek között a spanyol Katolikus Izabella-rend nagykeresztjében és az Olasz Köztársasági Érdemrendben.

Részt vett a Ferenc pápát megválasztó 2013. márciusi konklávén.

XVI. Benedek kreálta diakónus bíborossá 2012. november 24-én.

Az Evangelizáció Dikasztériuma, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma; az Apostoli Szék vagyonkezelősége és az Apostoli Szignatúra, a Szentszék Legfelsőbb Bírósága tagja.

111. Luis Antonio Gokim Tagle, Manila emeritus érseke, az Evangelizációs Dikasztérium proprefektusa (Fülöp-szigetek)

1957. június 21-én született Manilában, a Fülöp-szigeteken. A parañaque-i Szent András iskolában kapott hitoktatást, amelyet akkoriban a scheuti misszionáriusok vezettek. Az iskola elvégzése után a fővárosi jezsuiták által működtetett egyházmegyeközi Szent József Szemináriumban tanult. Filozófiát tanult az Ateneo de Manila Egyetemen, teológiát pedig a Loyola School of Theology-n.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

1981. július 18-án szentelték diakónussá, 1982. február 27-én pedig pappá. Papként az első három évben plébániánés az Imusi Egyházmegyei Teológiai Szeminárium lelki vezetőjeként szolgált, amelynek később rektora volt. Filozófiát és teológiát tanított az Isteni Ige és a San Carlos Szemináriumban, valamint a Loyola School of Theology-n.

1985-ben az Amerikai Katolikus Egyetemre került Washingtonba, hogy szisztematikus teológiát tanuljon. 1987-ben szerzett teológiai licenciátust, majd 1991-ben summa cum laude minősítéssel doktorált.

Amikor 1992-ben visszatért Imusba, újra a szeminárium rektora lett. Emellett tagja volt a Konzultorok Kollégiumának és a Papi Tanácsnak, valamint püspöki helynökként a vallásügyekért felelt. 1998-ban kinevezték a pilari Miasszonyunk-székesegyház plébánosává. Közben folytatta a teológia tanítását. Előadásokat tartott, lelkigyakorlatokat vezetett és előadásokat szervezett papok, hívek és laikusok számára a Fülöp-szigeteken és külföldön. Részt vett a Fülöp-szigeteki Püspöki Konferencia és az Ázsiai Püspöki Konferenciák Tanácsa tevékenységeiben is.

Ebben az időszakban csatlakozott a Bolognai Vallástudományi Intézet vezető oktatóihoz, részt vett a II. Vatikáni Zsinat történetének kutatásában. 1997-től tagja a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak, és 1998-tól az ázsiai püspöki szinódus egyik szakértő segítője lett.

2001. október 22-én Imus püspökévé nevezték ki, szentelésére december 12-én került sor. Lelkipásztori szolgálatának fókuszában a fiatalok külön figyelmet kaptak és elindított egy liturgikus heti videósorozatot az interneten.

2011. október 13-án Manila érsekévé nevezték ki, a püspöki székhelyet december 12-én foglalta el. 2015-től a Caritas Internationalis elnöke. Ferenc pápa 2019. december 8-án a Népek Evangelizációja Kongregáció prefektusává nevezte ki.

XVI. Benedek kreálta diakónus bíborossá 2012. november 24-én.

Tagja a kultúráért és oktatásért felelős; a megszentelt élet intézményeiért és az apostoli élet társaságaiért felelős; a keleti egyházakért felelős; az istentiszteletért és a szentségek rendjéért felelős; a jogalkotási szövegekért felelős; a vallásközi párbeszédért felelős; az evangelizációért felelős , valimt a világ evangelizációjáért (az alapvető kérdésekkel foglalkozó szekciónak) felelős dikasztériumoknak.

Tagja emellett az Apostoli Szék örökségének kezelésével foglalkozó szervezetnek, a Vallási Művek Intézetének (IOR) felügyeletével foglalkozó bíborosi bizottságnak, illetve az Államtitkárság államokkal és nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokért felelős szekciója tanácsának.

*

2012. február 18-án XVI. Benedek pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában:

112. João Braz de Aviz, a Megszentelt Élet Intézményeinek és Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma prefektusa (Brazília)

1947. április 24-én született Mafrában, a dél-brazíliai joinville-i egyházmegyében. A Fokoláre Mozgalom – amelynek tagja –, az egység lelkisége tizenéves kora óta vonzotta, így érlelődött meg benne a döntés, hogy pap legyen.

Teológiai tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen végezte, ahol licenciátust szerzett, majd a Pápai Lateráni Egyetemen 1992-ben dogmatikus teológiából szerzett doktori fokozatot.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

1994. április 6-án II. János Pál kinevezte a vitóriai egyházmegye segédpüspökévé és flenucletai címzetes püspökké. Május 31-én szentelte püspökké Domingos Gabriel Wisniewski püspök.

1998-ban áthelyezték Ponta Grossába, 2002-ben kinevezték a maringai egyházmegye érsekévé, 2004-ben pedig Brazíliaváros érsekévé. 2010 májusában ő szervezte meg a 16. Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust.

2011. január 4-én XVI. Benedek kinevezte a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusává.

113. Giuseppe Betori, a firenzei főegyházmegye nyugalmazott érseke (Olaszország)

1947. február 25-én született Folignóban. 1970-ben a Pápai Gergely Egyetemen szerzett licenciátust szent teológiából. 1981 januárjában doktorált a Pápai Bibliai Intézetben szentírástanból.

Siro Silvestri püspök 1970. szeptember 26-án szentelte pappá és inkardinálta a folignói egyházmegyébe.

1973-tól 1979-ig a folignói Katolikus Akció egyházmegyei asszisztense,1984 februárjától 2001 májusáig a San Feliciano székesegyházi káptalan kanonokja volt. 1991-től 1996-ig a Nemzeti Katekétikai Hivatal igazgatója volt, felügyelte a gyermekek, fiatalok és felnőttek számára készült katekizmusok végleges szövegeinek kiadását. 1996 szeptemberétől 2001 áprilisáig az Olasz Püspöki Konferencia helyettes titkára volt, főként a nemzeti lelkipásztori hivatalok koordinációjával és a kulturális projektek fejlesztésével foglalkozott.

II. János Pál 2001. április 5-én kinevezte az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) főtitkárává, és Falerone címzetes püspökévé. Ruini bíboros május 6-án szentelte püspökké a folignói székesegyházban.

2008. szeptember 8-án firenzei metropolitává nevezték ki, 2009-ben megválasztották a toszkán püspöki konferencia elnökévé. 2024. április 18-án a Szentatya elfogadta a firenzei (Olaszország) metropolitai érsekség lelkipásztori kormányzásáról való lemondását.

114. Thomas Christopher Collins, Toronto nyugalmazott érseke (Kanada)

1947. január 16-án született Guelphben, az Ontario állambeli hamiltoni egyházmegyében. 1969-ben az Ontario állambeli Waterloo városában működő Saint Jerome College-ban szerzett angol szakos bölcsészdiplomát, majd 1973-ban két másik diplomát: az egyiket angolból a Nyugat-Ontariói Egyetemen, a másikat pedig teológiából a londoni Saint Peter's szemináriumban.

1973. május 5-én szentelték pappá a hamiltoni egyházmegye számára a Krisztus Király-székesegyházban, ahol plébánosként szolgált a burlingtoni Szent Rózsafüzér plébánián töltött plébánosi szolgálat után. Ezekben az években a székesegyház fiúgimnáziumában tanított.

Tanulmányait Rómában folytatta, ahol a Szentírás és különösen a Jelenések könyvének exegézisére szakosodott. A Pápai Biblikus Intézetben 1978-ban szerzett diplomát, majd 1986-ban teológiai doktorátust a Pápai Gergely Egyetemen. Hosszú ideig tanított angol nyelvet, szentírástant és teológiát a londoni Szent Péter Szemináriumban, amelynek később rektorhelyettese (1992–1995), 1995-ben pedig rektora lett.

1997-ben az albertai Szent Pál egyházmegye püspöke lett. Tagja, majd elnöke volt a Kanadai Püspöki Konferencia Nemzeti Teológiai Bizottságának, és az Ökumenizmus Nemzeti Bizottságának.

1999-ben lett Edmonton érseke, majd 2006-ben átvette a torontói metropolitai érsekséget. Tanulmányai és lelkipásztori tapasztalatai a torontói főegyházmegye érsekeként különös elkötelezettségre késztették az új nemzedékek nevelése és oktatása iránt.

2008-ban az ontariói Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé választották.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Kanada-Torontó tartományának nagypriorja.

115. Timothy Michael Dolan, New York metropolita érseke (USA)

1950. február 6-án született a Missouri állambeli St. Louisban. A Cardinal Glennon College-ban filozófia szakon szerzett bölcsészdiplomát. Papi képzését a római Pápai Észak-Amerikai Főiskolán végezte, és az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen (Angelicum) szerzett teológiai mesterdiplomát.

1976. június 19-én szentelték pappá a Saint Louis-i érsekség számára.

1979-ben kezdte meg doktori tanulmányait amerikai egyháztörténelemből a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen. Visszatérve St. Louisba, 1983-tól 1987-ig a Shrewsbury-i Ars-i Szent Curé és a Richmond Heights-i Little Flower plébániákon dolgozott. 1987-ben öt évre Washingtonba hívták az apostoli nunciatúra titkárának. 1992-ben folytatta szolgálatát St. Louisban, mint a Kenrick-Glennon Szeminárium rektorhelyettese, emellett a lelki képzés igazgatója és az egyháztörténelem professzora. A Saint Louis Egyetem teológia adjunktusa is volt.

1994-ben a római Pápai Észak-Amerikai Főiskola rektora lett, ezt a tisztséget 2001 júniusáig töltötte be. Rómában egyháztörténetet tanított a Pápai Gergely Egyetemen és az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem Ökumenikus Teológiai Karán.

2001. június 19-én, pappá szentelésének 25. évfordulóján II. János Pál kinevezte őt Saint Louis segédpüspökévé, és Natchez címzetes püspöki székét adta neki.

2002-ben nevezték ki a wisconsini Milwaukee érsekévé.

2009-ben lett New York érseke. „A frontvonalban lenni”, ez küldetésének vezérgondolata: nem egyedül, hanem az egész katolikus közösséggel együtt.

A jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend keleti, USA-beli hadnagyának nagypriorja.

2010 és 2013 között az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának elnöke volt.

116. Willem Jacobus Eijk, Utrecht metropolita érseke (Hollandia)

1953. június 22-én született Duivendrechtben (Hollandia). 1985. június 1-jén szentelték pappá. Orvosi tanulmányokat folytatott; orvosi bioetika és filozófia területén doktorált. Etikát és erkölcsteológiát oktatott, emellett tagja volt a hollandiai életvédő orvosi szövetség vezetőségének. Társalapító elnöke egy orvosi etikai konferenciákat szervező és a témában kiadványokat megjelentető szövetségnek. 1997–2000 között a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt.

1999. július 17-én nevezték ki Groningen-Leeuwarden püspökévé, ugyanazon év november 6-án szentelték püspökké.

2007. december 11-én nevezték ki Utrecht érsekévé.

2011-ben lett a Holland Püspöki Konferencia elnöke, miután korábban több más pozíciót is betöltött a testületnél.

Részt vett a családpasztorációval foglalkozó III. rendkívüli püspöki szinóduson (A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció kontextusában, 2014. október), valamint a XIV. rendes püspöki szinóduson (A család hivatása és küldetése az Egyházban és a mai világban, 2015. október).

Részt vett a 2013 márciusában tartott konklávén, melyen Ferenc pápát választották meg.

XVI. Benedek pápa kreálta bíborossá a 2012. február 18-i konzisztóriumon.

117. Fernando Filoni, a Népek Evangelizációjának Kongregációja emeritus prefektusa (Olaszország)

1946. április 15-én született az olaszországi Manduriában. 1970. július 3-án szentelték pappá. Filozófiából a La Sapienzia, egyházjogból a Pápai Lateráni Egyetemen doktorált. Emellett a LUISS Egyetemen a közvéleménykutatás és újságírás területén folytatott tanulmányokat. Római tartózkodása alatt káplánként szolgált és a helyi középiskolákban tanított.

1981-ben lépett diplomáciai szolgálatba a Szentszéknél, Srí Lankán, Iránban és Brazíliában szolgált. 1992-ben a Fülöp-szigetekre küldték, a rezidenciája azonban Hongkongban volt, ahol a Szentszék tanulmányi missziót indított, hogy figyelemmel kísérje a kínai egyház helyzetét a jelentős társadalmi és vallási változások időszakában.

2001. január 17-én kinevezték Volturno címzetes érsekévé, illetve iraki és jordániai apostoli nunciusnak. 2001. március 19-én szentelték püspökké.

Hogy kifejezze az Egyház közelségét az emberekhez, az iraki háború idején is a helyén maradt, 2006 márciusáig, amikor áthelyezték a Fülöp-szigetekre.

2007. június 9-én kinevezték az Államtitkárság általános ügyekért felelős helyettesévé.

2011. május 10-én XVI. Benedek pápa kinevezte a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusává.

A Pápai Urbaniana Egyetem emeritus nagykancellárja.

2013. szeptember 21-én Ferenc pápa megerősítette prefektusi tisztségében a Népek Evangelizációjának Kongregációjánál.

2013 márciusában részt vett a Ferenc pápát megválasztó konklávén.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagymestere.

118. Rainer Maria Woelki, Köln érseke (Németország)

1956. augusztus 18-án született Kölnben kelet-poroszországi menekült szülők gyermekeként. Érettségi után filozófiát és teológiát tanult a Bonni, valamint a Freiburgi Egyetemen.

1985. június 14-én szentelték pappá Kölnben, és a főegyházmegye szolgálatába rendelték. 1990-től 1997-ig Joachim Meisner bíboros személyi titkára. 1999-ben pápai kápláni címet kapott. 2003-ban nevezték ki scampai címzetes püspöknek és kölni segédpüspöknek, püspökké szentelésére 2003. március 30-án került sor a kölni dómban. 2011-ben a berlini székeskáptalan választását megerősítve XVI. Benedek berlini érseknek nevezte ki, augusztus 27-én be is iktatták. 2014. július 11-én a nyugdíjba vonult Meisner bíboros után nevezte ki Ferenc pápa a kölni főegyházmegye élére. Beiktatása a kölni dómban 2014. szeptember 20-án volt.

2012. február 18-án XVI. Benedek pápa bíborossá kreálta.

*

2010. november 20-án XVI. Benedek pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában:

119. Raymond Leo Burke, a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend tiszteletbeli védnöke (Egyesült Államok)

1948. június 30-án született Richland Centerben (La Crosse-i egyházmegye, Wisconsin), hat gyermek közül utolsóként. 1962-től 1966-ig a La Crosse-i Szent Kereszt Szemináriumban tanult, 1968-ban ott fejezte be az első egyetemi éveket, majd a washingtoni Catholic University of America hallgatója lett, ahol filozófiából szerzett mesterdiplomát.

Ezt követően a Pápai Gergely Egyetemen tanult teológiát. 1975. június 29-én VI. Pál pápa a Szent Péter téren pappá szentelte 358 másik diakónussal együtt a világ minden tájáról.

Az Egyesült Államokba való visszatérése után a La Crosse-i Munkás Szent József székesegyház segédrektora volt. 1980-ban visszatért a Pápai Gergely Egyetemre, hogy kánonjogi doktorátust szerezzen.

1989-ben II. János Pál kinevezte az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Törvényszékének kötelékvédőjévé. 1994-ben megbízta egyházmegyéje (La Crosse) lelkipásztori kormányzásával; 1995. január 6-án pedig a Szent Péter-bazilikában püspökké szentelte. A La Crosse-ban töltött nyolc éve alatt megalapította a Guadalupei Szűzanya-kegyhelyét, amely zarándokhelyként ismert.

2008. június 27-én XVI. Benedek az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Törvényszékének élére állította.

2004-től a Saint Louis-i főegyházmegye metropolita érseke lett. 2014 és 2023 között a Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend védnöke volt.

120. Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa (Svájc)

1950. március 15-én született a bázeli egyházmegyében, Emmenbrückében, Svájcban.

A müncheni és a luzerni egyetemeken tanult teológiát, 1975-ben diplomázott.

Fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

1982. június 20-án szentelték pappá. 1985-ig a berni St. Marien-templom plébánosa volt, valamint fundamentális teológiát tanított a Freiburgi Egyetemen.

1987-ben teológiai doktorátust szerzett, majd 1989-ben a dogmatikai teológia és a liturgia professzora lett a Luzerni Egyetemen, végül 1995-ben a teológiai kar rektora lett.

1995 december 6-án Bázel püspökévé nevezték ki, és Rómában 1996. január 6-án püspökké szentelték.

1998-2006 között a Svájci Püspöki Konferencia (Schweizer Bischofskonferenz – SBK; Conférence des évêques suisses – CSC) elnökhelyettese, 2007–2009 között pedig elnöke volt.

2010. július 1-jén érseki címmel a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökévé nevezték ki.

2010. augusztus végén XVI. Benedek pápa megbízta őt a főreferens szerepével az úgynevezett Ratzinger Schülkreis nevű csoportban, amely a pápa egykori tanítványaiból áll, és évente találkozik Castel Gandolfóban. Két konferenciát tartott a II. Vatikáni Zsinat helyes értelmezéséről és a liturgikus reformról.

Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.

A 2010. november 20-i konzisztóriumon XVI. Benedek pápa bíborossá kreálta.

Kurt Koch jelenleg a Hittani, a Keleti Egyházak, a Szenttéavatási Ügyek, a Püspöki és a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumainak tagja.

121. Reinhard Marx, a münchen-freisingi főegyházmegye érseke (Németország)

1953. szeptember 21-én született a Német Szövetségi Köztársaságban, Gesekében. Teológiát és filozófiát tanult Paderbornban és a párizsi Katolikus Egyetemen.

1979. június 2-án szentelték pappá. 1986-ban a Bochumi Egyetemen folytatta tanulmányait és teológiai doktorátust szerzett. 1989-ben a Kommende Szociális Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett a paderborni teológiai karon az Egyház társadalmi tanításának professzora volt.

1996. július 23-án kinevezték Petina címzetes püspökévé és a paderborni egyházmegye segédpüspökévé. Felszentelésére 1996. szeptember 21-én került sor. 2001. december 20-án a trieri egyházmegye püspökévé, 2007. november 30-án pedig a münhen-freisingi főegyházegye érsekévé nevezték ki.

2012. március 22-én az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) elnökévé választották.

2013. április 13-án tagja lett a bíborosok tanácsának, amelyet azért hoztak létre, hogy tanácsot adjon Ferenc pápának az egyetemes Egyház kormányzásával kapcsolatban, és tanulmányozza a Római Kúriáról szóló Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúció felülvizsgálatának tervét.

2014. március 8-án Ferenc pápa kinevezte a Gazdasági Tanács tagjainak koordinátorává.

2014. március 12-én a Német Püspöki Konferencia elnökévé választották.

122. Kazimierz Nycz varsói metropolita érsek, a lengyelországi keleti rítusú hívek ordináriusa

1950. február 1-jén született a lengyelországi Stara Wieśben, a krakkói érsekség területén (ma a bielsko-Żywieci egyházmegyéhez tartozik). A középiskola elvégzése után belépett a szemináriumba, és Karol Wojtyła bíboros 1972-ben diakónussá szentelte.1973. május 20-án szentelték pappá.

1976-ban teológiai licenciátust szerzett a krakkói Pápai Teológiai Akadémián, majd 1977-ben megkezdte tanulmányait a Lublini Katolikus Egyetemen. Tanulmányait követően az érsekség hitoktatási irodájának igazgatója volt, és katekézist tanított a krakkói Pápai Teológiai Akadémián.

1988. május 14-én Villa del Re címzetes püspökévé és krakkói segédpüspökké nevezték ki. 1988. június 4-én szentelték püspökké.

1999-ben a Katolikus Nevelési Bizottság elnökévé nevezték ki, tevékenységének középpontjában a lengyel katekézisnek a II. Vatikáni Zsinat utáni egyházi katekézis dokumentumaihoz való igazítása állt.

2004. június 9-én kinevezték a koszalin-kołobrzegi egyházmegye püspökévé, majd 2007. március 3-án Varsó érsekévé, 2007. június 9-én pedig a lengyelországi keleti rítusú hívek ordináriusává.

123. Albert Malcolm Ranjith Patabendige Don bíboros, Colombo érsek-metropolitája (Srí Lanka)

1947. november 15-én született a Srí Lanka-i Polgahawela településen. A colombói és kandyi szemináriumok után a Pápai Urbaniana Egyetemre küldték, ahol 1974-ben diplomázott, majd a Pápai Biblikus Intézetbe, ahol 1978-ban szerzett diplomát.

1975. június 29-én szentelték pappá.

1991. június 17-án cabarsussi címzetes püspökévé, és a colombói főegyházmegye segédpüspökévé nevezték ki. 1991. augusztus 31-én szentelték püspökké.

1995. november 2-án Ratnapura püspökévé nevezték ki. 2001. október 1-jén a Népek Evangelizációjának Kongregációja segédtitkárává és a Pápai Missziós Művek elnökévé nevezték ki.

2004. április 29-án Indonézia és Kelet-Timor apostoli nunciusává, és egyúttal umbriaticói címzetes érsekké neventék ki.

2005. december 10-én az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció (ma Dikasztérium) titkára lett.

2009. június 16-án colombói érsekké nevezték ki.

2010 áprilisa óta a Srí Lanka-i Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

A 2010. november 20-i konzisztóriumon XVI. Benedek pápa bíborossá kreálta és nyilvánította, címtemploma a római San Lorenzo in Lucina bazilika.

Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.

Albert Malcolm Ranjith Patabendige Don bíboros ma az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi, és az Evangelizáció Dikasztériumainak tagja.

124. Robert Sarah bíboros, Conakry emeritus érseke, az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium emeritus prefektusa (Guinea)

1945. június 15-én született Guineában, Ourous településen. Az általános iskola után el kellett hagynia az otthonát, hogy tanulmányait az elefáncsontparti Bingerville kisszemináriumában folytassa. Guinea 1958-as függetlenné válását követően hazatért, és befejezte tanulmányait. 1969. július 20-án Conakryban pappá szentelték.

Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

Felszentelése után licenciátust szerzett teológiából Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen, valamint licenciátust biblikumból a jeruzsálemi Ferences Biblikus Intézetben.

Tanulmányai végeztével a kindiai kisszeminárium rektorává nevezték ki, és plébánosként szolgált Bokéban, Katacében, Koundarában és Ourousban.

1979. augusztus 13-án, mindössze 34 évesen Conakry érsekévé szentelték, ezzel ő lett a világ legfiatalabb püspöke; II János Pál „gyermekpüspöknek” nevezte. Felszentelésére 1979. december 8-án került sor.

2001. október 1-jén kinevezték a Népek Evangelizációjának Kongregációja (ma Evangelizáció Dikasztériuma) titkárává.

2010. október 7-én XVI. Benedek pápa a Cor Unum Pápai Tanács elnökévé nevezte ki.

A 2010. november 20-i konzisztóriumon XVI. Benedek pápa bíborossá kreálta és nyilvánította, címtemploma a római San Giovanni Bosco in Via Tuscolana bazilika.

2014. november 23-án az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció (ma Dikasztérium) prefektusává nevezték ki. Ezt a tisztségét 2021. február 20-ig töltötte be.

Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.

Robert Sarah bíboros jelenleg tagja a Keleti Egyházak, a Szenttéavatási Ügyek, az Evangelizáció és az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztériumoknak.

*

2007. november 24-én XVI. Benedek pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborosokat kreálta a Szent Péter-bazilikában:

125. Daniel Nicholas DiNardo, Galveston-Houston nyugalmazott érseke (Egyesült Államok)

1949. május 23-án született Steubenville-ben (Ohio). Miután a család Pittsburghbe költözött, a pennsylvaniai Castle Shannonban lévő Szent Anna általános iskolába járt, majd a pittsburghi jezsuita iskolába. Az Amerikai Katolikus Egyetemen szerzett mesterdiplomát filozófiából, teológiai licenciátust a római Pápai Gergely Egyetemen és licenciátust patrisztikából az Augustinianumban.

1977. július 16-án szentelték pappá a pennsylvaniai Pittsburghben, majd a pittsburghi Szent X. Pius-templom plébánosává nevezték ki.

1984-ben a Római Kúriára hívták a Püspöki Kongregáció titkárának, ahol 1990 decemberéig teljesített szolgálatot.

1991-ben kinevezték a Pittsburghi Egyházmegye oktatási titkárhelyettesévé. 1997-ben kinevezték a Sioux City-i egyházmegye püspöki koadjutorává, és ugyanezen év október 7-én püspökké szentelték. 1998-ban lett az egyházmegye püspöke.

2004-ben kinevezték Galveston-Houston koadjutor püspökévé. Az egyházmegye metropolitai rangra emelésével érseki koadjutorrá léptették elő. 2006-ban a főegyházmegye érseke lett.

2013 óta az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciájának alelnöke, 2016 és 2019 között az elnöke volt.

126. John Njue, Nairobi emeritus érseke (Kenya) 

1946. január 1-jén született Embuban. VI. Pál pápa 1973. január 6-án szentelte pappá. A Pápai Orbán Egyetemen filozófiából, a Pápai Lateráni Egyetemen pedig teológiából doktorált.

1974-ben filozófiaprofesszorrá és dékánná nevezték ki a bungomai Mabangai Szent Ágoston Szemináriumban, amelynek 1978 és 1982 között rektora is volt.

1982-ben kinevezték a chukai plébániára, mint annak első afrikai plébánosát. Ezt követően a nairobi Szent József Filozófiai Szeminárium rektoraként szolgált egészen addig, amíg 1986. június 9-én az embui egyházmegye első püspökévé nevezték ki. Ugyanezen év szeptember 20-án szentelték püspökké, majd 2002. január 23-án Nyeri koadjutor érsekévé nevezték ki. 2005 és 2006 között az Isiolo vikariátus apostoli adminisztrátora, 2006 és 2009 között pedog a murang'ai egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt.

Elnöke volt a kenyai nagyszemináriumok püspöki bizottságának és a Kenyai Püspöki Konferencia Igazságosság és Béke Bizottságának.

2006 és 2015 között a Kenyai Püspöki Konferencia elnöke volt.

2007 és 2021 között Nairobi érseke volt.

127. José Francisco Robles Ortega, Guadalajara érseke (Mexikó)

1949. március 2-án született Mascotában, Jalisco államban, Mexikóban. 1976. július 20-án szentelték pappá. Dogmatikus teológiából szerzett diplomát a Pápai Gergely Egyetemen.

Lelkipásztori szolgálatát plébánoshelyettesként kezdte, majd szerzetesnők káplánja és az autláni kisszeminárium spirituálisa, később rektora lett. Emellett egyházmegyei tanácsadóként szolgált, és különböző bizottságoknak volt tagja. 1985 és 1991 között Autlán általános helynöke volt.

II. János Pál pápa 1991. április 30-án kinevezte őt bossai címzetes püspökkvé és Toluca segédpüspökévé, és ugyanebben az évben június 5-én püspökké szentelték.

Alfredo Torres Romero püspök 1995-ben bekövetkezett halála után egyházmegyei adminisztrátornak nevezték ki, és 1996. június 15-én Toluca püspökévé. A mexikói püspökök őt választották azon két püspök egyikének, akik képviselték őket az Amerikáért összehívott püspöki szinódus részleges ülésén, amelyet 1997. november 16. és december 12. között tartottak.

2003. január 25-én Monterrey érsekévé nevezték ki.

XVI. Benedek pápa a 2007. november 24-i konzisztóriumon bíborossá kreálta.

2011. december 7-én Guadalajara érsekévé nevezték ki.

2012 novemberében a Mexikói Püspöki Konferencia elnöke lett.

A püspöki szinódus XIII. rendes teljes közgyűlése (2012. október 7–28.) elnöki küldöttje volt, melynek témája „Az új evangelizáció a keresztény hit továbbadása érdekében” volt.

Részt vett a püspöki szinódus III. rendkívüli teljes ülésén (2014. október), melynek témája A család lelkipásztori kihívásai az evangelizáció kontextusában volt, valamint a XIV. rendes teljes ülésen (2015. október), mely A család hivatása és küldetése az Egyházban és a mai világban témában ült össze.

Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.

José Francisco Robles Ortega jelenleg az Evangelizáció Dikasztériumának és a Latin-Amerikai Pápai Bizottság tagja.

128. Stanisław Ryłko bíboros, a római Santa Maria Maggiore pápai bazilika főpapja és a Világiak Pápai Tanácsa emeritus elnöke (Lengyelország)

1945. július 4-én született a lengyelországi Andrychówban. 1969. március 30-án szentelték pappá; licenciátust a római Pápai Teológiai Akadémián szerzett, valamint doktori fokozatot ért el társadalomtudományokból a Pápai Gergely Egyetemen.

A krakkói nagyszeminárium rektorhelyettese lett, majd a pasztorális teológia és vallásszociológia professzora a Pápai Teológiai Akadémián. 1979-ben a lengyel püspöki konferencia világiak apostoli tevékenységéért felelős bizottságának titkára lett, ahol a népi vallásossággal, valamint kisközösségek és egyházi mozgalmak szerepével foglalkozott.

1987-ben Rómába hívták, és kinevezték a Világiak Pápai Tanácsa ifjúsági szekciójának vezetőjévé. Ebben az időszakban a Santiago de Compostela-i (1989), a częstochowai (1991) és a denveri (1993) ifjúsági világnapok szervezését koordinálta. 1992-ben áthelyezték az Államtitkárság lengyel részlegébe.

1995. december 20-án novicai címzetes püspökké és a Világiak Pápai Tanácsának titkárává nevezték ki. Püspökké 1996. január 6-án szentelték. 2003. október 4-én érsekké és a világiak tanácsának elnökévé nevezték ki. Ő szervezte a Kölnben (2005. augusztus), az ausztráliai Sydneyben (2008. július), a spanyolországi Madridban (2011. augusztus) és a brazíliai Rio de Janeiróban (2013. július) megrendezett ifjúsági világnapokat.

XVI. Benedek pápa a 2007. november 24-i konzisztóriumon bíborossá kreálta és nyilvánította.

2013. szeptember 24-én Ferenc pápa megerősítette őt a Világiak Pápai Tanácsának elnökeként, az aktuális ötéves időszak végéig.

Részt vett a 2013. márciusi konklávén, amelyen Ferenc pápát megválasztották.

2016. december 28-án Ferenc pápa kinevezte őt a Santa Maria Maggiore pápai bazilika főpapjává.

Jelenleg a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának tagja.

129. Odilo Pedro Scherer, São Paulo érseke (Brazília)

1949. szeptember 21-én született Brazíliában, Rio Grande do Sul állam Cerro Largo városában. Mindkét szülője a németországi Saar-vidékről származott. Miután Curitiba városban elvégezte a szemináriumot, a Paranái Pápai Katolikus Egyetem, majd Rómában a Pápai Gergely Egyetem hallgatója lett. 1976. december 7-én szentelték pappá.

Igazgatóként és professzorként dolgozott 1977 és 1978 között a cascaveli, majd 1979-től 1982-ig a toledói egyházmegyei szemináriumban.

1985–1988 között filozófiát tanított a Ciências Humanas Arnaldo Busatto intézetben, 1985-ben teológiát az Instituto Teológico Paulo VI-ban. 1994-ig az Universidade Estadual do Oeste do Paraná tanára volt. 1994-től 2001-ig a Szentszéken a Püspöki Kongregáció tisztviselőjeként szolgált.

II. János Pál 2001. november 28-án São Paulo segédpüspökének és Novi címzetes püspökének nevezte ki. 2002. február 2-án szentelték püspökké. A brazil püspöki konferencia főtitkára lett 2003-ban. II. János Pál pápa nevezte ki São Paulo érsekének. A 2007. november 24-i konzisztóriumon beválasztották a bíborosi kollégiumba. 2008-tól tagja a Papi Kongregációnak. 2011. január 5-én az elsők között nevezték ki az újonnan létrehozott Új Evangelizáció Pápai Tanácsának tagjai közé.

*

2006. március 24-én XVI. Benedek pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborost kreálta a Szent Péter-bazilikában:

130. Antonio Cañizares Llovera, a valenciai főegyházmegye nyugalmazott érseke, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció emeritus prefektusa, Toledo tiszteletbeli érseke (Spanyolország)

1945. október 15-én született a valenciai érsekség területén található Utielben. A valenciai egyházmegyei szemináriumban (1961–1964), majd a Salamancai Pápai Egyetemen (1964–1968) tanult, ahol teológiát végzett.

1970. június 21-én Sinarcasban szentelték pappá. 1971 júniusában a Salamancai Pápai Egyetemen teológiai doktorátust szerzett katekézis szakirányon. Alcoyba hívták, a Santa Maria-plébánia koadjutora, a San Jorge Egyetemi Főiskola káplánja lett.

II. János Pál 1992. március 6-án nevezte ki Ávila püspökévé, és április 25-én püspökké szentelte. Ávilai prelátusként előmozdította az 1995-ös egyházmegyei zsinatot; átszervezte a Teológiai Intézetet; megerősítette az értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkozó egyházmegyei központot.

1996-ban kinevezték Granada érsekévé, ahol művészeti és szociális projekteket támogatott.

2002. október 24-én II. János Pál kinevezte őt Toledo metropolitájává és Spanyolország prímásává.

Pasztorális teológia és katekétika tárgyakból előadásokat tartott és tanfolyamokat vezetett szerte Spanyolországban, valamint részt vett kongresszusokon, szimpóziumokon és más tudományos találkozókon világszerte. Az ávilai Jézusról nevezett Szent Teréz Katolikus Egyetem alapítója és első nagykancellárja (1994–1997), a murciai Páduai Szent Antal Katolikus Egyetem kancellárja és támogatója, szakfolyóiratok igazgatója és alapítója.

1995 óta a Hittani Kongregáció tagja. Közreműködött a Katolikus Egyház Katekizmusa és annak spanyol nyelvű változata kidolgozásában.

2008. december 9-én XVI. Benedek kinevezte az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusává.

Ferenc pápa 2014. augusztus 28-án Valencia metropolitájává nevezte ki.

 

Fordította, összeállította: Hollósi Judit, Kuzmányi István, Thullner Zsuzsanna, Verestói Nárcisz

Forrás: Vatican.va

Fotó: Vatican News; AFP (nyitókép); collegeofcardinalsreport.com; Facebook; CNA; Lambert Attila; Merényi Zita

Magyar Kurír