Bemutatjuk a választó bíborosokat – Közülük kerülhet ki az új pápa (6. rész)

A választó bíborosokat a kreálásuk sorrendjében, időben visszafelé haladva mutatjuk be – mind a 135-öt, függetlenül attól, hogy valójában hányan fognak részt venni a konklávén. Amint a részt nem vevő bíborosokról a bíborosi kollégium megbízásából a Szentszéki Sajtóközpont tájékoztatást ad, külön hírben közöljük.

A címben lehetőséget fogalmaztunk meg („közülük kerülhet ki”), hiszen a konklávé dönthet úgy, hogy akár egy, a konklávén részt nem vevő bíborost, püspököt vagy más megkeresztelt római katolikus vallású férfit választ pápává (utóbbinak meg kell felelnie, és alkalmasnak kell lennie arra, hogy a döntés elfogadása után azonnal püspökké szenteljék). A gyakorlatban azonban 1389 óta a jelen lévő bíborosok közül kerül ki az új egyházfő.

Az első részben 38 bíborost, a második részben 21 bíborost, a harmadik részben 19 bíborost, a negyedik részben 30 bíborost mutattunk be: ezzel végére értünk a Ferenc pápa által kreált választó bíborosok sorának. Az ötödik  részből a XVI. Benedek pápa által kreált 22 bíborost ismerhették meg az érdeklődők.

Cikksorozatunk zárórészében a még Szent II. János Pál pápa által kreált öt bíborost mutatjuk be, köztük van Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is.

II. János Pál pápa a 2003. október 21-én a következő, a mostani konklávén választó bíborosokat kreálta:

131. Philippe Barbarin, Lyon nyugalmazott érseke (Franciaország)

1950. október 17-én született a marokkói Rabatban. 1977. december 17-én szentelték pappá a franciaországi créteili egyházmegye számára, filozófiai és teológiai diplomával rendelkezik.

Vincennes-ben iskolalelkészként és az ifjúságért felelős káplánként, Saint-Maur-ban pedig iskolalelkészként és plébánosként szolgált. Boissy-Saint-Léger-ben plébánosként és ifjúsági káplánként szolgált, valamint az ökumenizmus egyházmegyei küldöttje volt.

Fidei donum pap és teológiai előadó volt a madagaszkári fianarantsoai nagyszemináriumában, majd Bry-sur-Marne plébánosa.

II. János Pál 1998. október 1-jén Moulins püspökévé nevezte ki, és a fianarantsoai érsek 1998. november 22-én püspökké szentelte. A lyoni püspöki széket 2002. július 16-án foglalhatta el.

Barbarin bíboros a Lyoni Katolikus Egyetem kancellárja.

Részt vett a 2005. áprilisi konklávén, amely XVI. Benedek pápát, és a 2013. márciusi konklávén, amely Ferenc pápát megválasztotta.

A 2003. október 21-i konzisztóriumon II. János Pál bíborossá kreálta.

132. Josip Bozanić nyugalmazott zágrábi érsek (Horvátország)

1949. március 20-án született Fiumében, az egykori Jugoszláviában. 1968 júniusában érettségizett, ugyanezen év őszén a krki egyházmegye szeminaristájaként kezdte meg filozófiai-teológiai tanulmányait Fiumében. Tanulmányait az 1968–1969-es tanévben katonai szolgálati kötelezettségei miatt meg kellett szakítania. Ezt követően a teológiát Fiumében folytatta, majd Zágrábban fejezte be.

1975. június 29-én szentelték pappá. Ugyanebben az évben kinevezték a Karmelo Zazinović krki megyéspüspök magántitkárává. Ezt a tisztséget 1975–1976-ig, majd 1978–1979-ig töltötte be. Közben lelkipásztori szolgálatot látott el 1976-tól 1978-ig Mali Lošinjban plébánosként, majd Veli Lošinjban plébániai adminisztrátorként.

1979-ben a zágrábi teológiai karon dogmatikai teológiai licenciátust szerzett. A következő évben püspöke Rómába küldte a Szent Jeromos Pápai Horvát Kollégiumba. A Pápai Gergely Egyetemen dogmatikai teológiából, a Pápai Lateráni Egyetemen kánonjogból szerzett licenciátust.

Rómából hazatérve 1986-ban a krki egyházmegye kancellárjává, 1987-ben pedig ugyanezen egyházmegye általános helynökévé nevezték ki. 1988-tól 1997-ig dogmatikai teológiát és egyházjogot tanított a fiumei teológiai intézetben.

Miután 1987-ben a Jugoszláv Püspöki Konferencia létrehozta a Iustitia et Pax Bizottságot, Josip Bozanić 1993-ig – igen nehéz és kényes társadalmi, politikai helyzetben – alelnökként szolgált a bizottságban.

II. János Pál 1989. május 10-én Krk koadjutor püspökévé nevezte ki. Püspökké ugyanezen év június 25-én szentelték. 1989. november 14-én lett krki megyéspüspök. 1996 júniusától novemberéig a fiume-zenggi főegyházmegye vezetését is ellátta apostoli adminisztrátorként.

A Horvát Püspöki Konferencián belül a világiakért felelős bizottság elnökeként, az állammal való kapcsolatokért felelős bizottság elnökeként és az Állandó Tanács tagjaként tevékenykedett. 1997-ben megválasztották a Horvát Püspöki Konferencia elnökévé, ezt a tisztséget 2007-ig töltötte be.

2001-től 2011-ig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) alelnöki tisztét töltötte be. Részt vett a családdal foglalkozó rendkívüli püspöki szinóduson 2014 októberében.

1997. július 5-én Zágráb érsekévé nevezték ki. II. János Pál pápa a 2003. október 21-i konzisztóriumon bíborosává kreálta.

Részt vett a 2005. áprilisi konklávén, amely XVI. Benedek pápát választotta, és a 2013. márciusi konklávén, amely Ferenc pápát választotta.

Ferenc pápa 2023. április 15-én elfogadta Josip Bozanić bíboros, zágrábi érsek lemondását a zágrábi főegyházmegye éléről.

133. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek

Erdő Péter hatgyermekes értelmiségi családban, 1952. június 25-én látta meg a napvilágot Budapesten, Erdő Sándor és Kiss Mária elsőszülötteként. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. Egy évig az esztergomi Érseki Papnevelő Intézetben, majd a budapesti Központi Szemináriumban készült papi hivatására; illetve folytatta teológiai tanulmányait előbb az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolán, majd a Pázmány Péter által 1635-ben alapított egyetem Hittudományi Karának 1950-től jogutód intézményében, amely ekkor a Római Katolikus Hittudományi Akadémia nevet viselte és jogállásában pápai teológiai fakultás volt.

Papszentelése Budapesten, 1975. június 18-án történt. 1975–1977 között Dorogon működött kápláni beosztásban, s 1976-ban a Hittudományi Akadémián summa cum laude eredménnyel teológiai doktorátust (PhD) tett. 1977-től 1980-ig Rómában a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Pontificia Università Lateranense Utriusque Iuris Intézetében kánonjogi tanulmányokat folytatott, s azok befejezéseként 1980-ban kánonjogi doktorátust szerzett.

1980–1986 között az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskola teológiai tanára volt, 1983-ban a budapesti Hittudományi Akadémián teológiából habilitált. 1986-tól 1988-ig a római Pápai Gergely Egyetem (Pontificia Università Gregoriana) megbízott, majd 1988-tól 2002-ig meghívott egyetemi tanára volt. 1987-ben a római Pápai Magyar Intézet megbízott rektora volt. Az időközben alapítója nevét fölvett Pázmány Péter Hittudományi Akadémia (1993-tól Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar) tanszékvezető tanáraként ténykedett 1988-tól 2002-ig, 1996–1998-ig annak dékánja volt. 1998-tól 2003-ig ellátta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektori tisztségét; 1996-tól 2003-ig az egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének elnöke volt.

Két alkalommal (1995, 1996) a University of California ösztöndíjas kutatója, 1994–1995-ben az Esztergomi Érseki Bíróság helynöke volt, 1994–1998 között püspöki helynök volt az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, s vendégprofesszor: Pontificia Universidad Católica Argentína (Buenos Aires, 1996), Pontificia Università Lateranense (Róma, 1997).

1990-ben pápai prelátussá nevezték ki, majd 1994-ben apostoli protonotárius lett.

II. János Pál pápa 1999. november 5-én Puppi címzetes püspökévé, egyben a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, majd a pápa 2000. január 6-án a római Szent Péter-bazilikában püspökké szentelte. Segédpüspöki tisztségét 2000. január 11-től 2002. december 7-ig töltötte be.

1986-tól a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Egyházjogi Bizottságának titkára, 1999-től elnöke volt.

A Consociatio Internationalis Studio Iuris Canonici Promovendo (Róma), a Stephan Kuttner Institute of Medieval Canon Law (München) és az Associatio Winfried Schulz (Berlin), valamint a Fédération des Universités Catholiques Européennes (FUCE, Paris-Barcelona) és a Magyar Rektori Konferencia elnökségi tagja. 1990 és 2001 között tagja volt több állami felsőoktatási kuratóriumnak és testületnek, így a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak (FTT, Budapest). Részt vett a vallásszabadsággal és az Egyházzal kapcsolatos számos állami törvény előkészítésében a Katolikus Egyház képviselőjeként, valamint az egyházi delegáció tagjaként Magyarország és a Szentszék között több megállapodás előkészítésében. 2001-tól a European Academy of Sciences and Arts (Salzburg) tagja.

Mindeközben tekintélyes tudományos irodalmi tevékenységet fejtett ki, melynek gyümölcse kétszáz szaktanulmány és húsz könyv az egyházjog és a középkori kánonjogtörténet köréből. Ennek főbb kötetei: Az ókeresztény kor egyházfegyelme (Budapest, 1983); Az Egyházi Törvénykönyv (Budapest, 1986, 2014); L’ufficio del primate nella canonistica da Graziano ad Uguccione da Pisa (Róma, 1986); Introductio in historiam scientiae canonicae (Róma, 1990; spanyolul: Buenos Aires, 1993, bővített kiadás olaszul: Róma, 1999 – ennek angol és német fordítása sajtó alatt); Egyházjog (Budapest, 1992); Egyházi alkotmányjog (Budapest, 1993, 1996, ukránul: Lviv, 1998); Egyház és vallás a mai magyar jogban (Schanda Balázzsal: Budapest, 1994); Az egyházjog teológiája (Budapest, 1995, olaszul: Torinó, 1996, németül: Münster, 1999, spanyolul: Budapest, 2002); Bonn-Budapest. Kanonistische Erträge einer Zusammenarbeit (szerkesztő, Würzburg, 1997; Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés (Budapest, 1998, németül: 2002); Egyházjog a középkori Magyarországon (Budapest, 2001).

Munkásságát kiegészíti több folyóirat és sorozat alapítása, elindítása, főszerkesztése (Folia theologica, Folia canonica, Kánonjog, 1996–98: Teológia; Studia Theólogica Budapestinensia, Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici, Pázmány Könyvek). Szerkesztőségi vagy tudományos bizottsági tag a következő folyóiratoknál, illetve sorozatoknál: Communio. Nemzetközi katolikus folyóirat (Budapest); Revista Espanola de Derecho Canónico (Salamanca), Magyar Felsőoktatás (Budapest); Bulletin of Medieval Canon Law (München-Róma); Amateca Teológiai Kézikönyv Sorozat (Milánó, magyar kiadás: Szeged).

E nagyívű tudományos munkásság honorálásaként a következő díjakban, illetve kitüntetésekben részesült: Institut Catholique de Paris díszdoktorátus (1996); Stephanus-díj, Budapest (1997); a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (1998); Galileo Galilei-díj, Pisa (1999); Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem díszdoktorátus (2001), Széchenyi-díj (2016), Szent István-díj (2017).

II. János Pál pápa 2002. december 7-én áthelyezte az esztergom-budapesti metropolitai székbe, kinevezvén őt esztergom-budapesti érsekké, Magyarország prímásává. Az új prímás, Esztergom 82. érseke székfoglalóját 2003. január 11-én tartotta az esztergomi bazilika főszékesegyházban, február 2-án pedig a budapesti Szent István-bazilika társszékesegyházban találkozott a fővárosi hívekkel. II. János Pál pápa 2003. szeptember 28-án kinevezte a bíborosi testület tagjává. 2003. október 10-én megvédte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.

Két ciklusban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK, 2005–2010, 2010–2015) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE, 2006–2011, 2011–2016) elnöke volt.

Erdő Péter volt a Rómában zajlott családszinódus főrelátora (2014).

Ő volt az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főszervezője és vendéglátója (2021). Ennek alkalmából a magyar fővárosban köszöntötte a Statio Orbis szentmisére érkezett Ferenc pápát. Ugyancsak ő fogadta 2023-ban az apostoli látogatásra hazánkba érkezett Szentatyát.

134. Peter Kodwo Appiah Turkson, a Pápai Tudományos Akadémia és a Pápai Társadalomtudományi Akadémia kancellárja (Ghána)

1948. október 11-én született Wassa Nsutában, Ghánában sokgyermekes és vegyes vallású családban. Édesapja katolikus, édesanyja metodista vallást követett, de muszlim vallású rokonai is voltak tágabb családjában.

A Szent Terézia szeminárium tanulója volt Amisanóban, majd az Egyesült Államokbeli Renssealerbe került, és a Szent Antal Szeminárium hallgatója lett, ahol teológusi diplomát szerzett. 1975. július 20-án szentelte pappá Ghánában.

Először a Szent Terézia Szeminárium oktatója lett. 1976-tól a római Pápai Biblikus Intézet hallgatója volt, ahol 1980-ban szerzett diplomát. 1980-ban ismét a Szent Terézia Szemináriumban oktatott. 1981-ben a Szent Péter Szeminárium rektorhelyettese volt, és ő szolgált a szeminárium templomának plébánosaként is. 1987-ben visszatért Rómába, és újból a Pápai Biblikus Intézet hallgatója lett, ezúttal már doktoranduszként. Hittudományi doktori címét 1992-ben szerezte meg.

1992. október 6-án II. János Pál Cape Coast város érsekévé nevezte ki. 1993. március 27-én szentelték püspökké. 1997-től ő volt a Ghánai Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, és 2003-tól a Ghánai Katolikus Egyetem kancellárja lett.

II. János Pál kreálta bíborossá 2003. október 21-én. Ő lett Ghána első bíborosa. Bíborosi minőségében vett részt a 2005-ös, majd a 2013-as pápaválasztó konklávékon.

XVI. Benedek 2009. október 24-én nevezte ki az Igazság és Béke Pápai Tanácsának elnökévé. A Római Kúria tagjaként további hat, az Egyház életében fontos szerepet játszó római testület tagja. 2010. október 10. óta tagja a Hittani Kongregációnak. 2013-ban Ferenc pápa megerősítette a testület élén, amelyből 2017-ben az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma lett. Turkson bíboros 2022. január 1-jétől a vatikáni intézmény emeritus prefektusa.

2022. április 4-én Ferenc pápa kinevezte a Pápai Tudományos Akadémia és a Pápai Társadalomtudományi Akadémia kancellárjává.

*

1994. november 26-án II. János Pál pápa a következő, a mostani konklávén választó bíborost kreálta:

135. Vinko Puljić szarajevói emeritus érsek (Bosznia-Hercegovina)

1945. szeptember 8-án született Prijećaniban, a Banja Luka-i egyházmegyében. Középiskolai tanulmányait a zágrábi egyházmegyei kisszemináriumban és a diakovári (Đakovo) kisszemináriumban végezte. A diakovári nagyszemináriumban filozófiát és teológiát tanult. 1970. június 29-én szentelték pappá a diakovári székesegyházban. János Pál pápa 1990. november 19-én nevezte ki a szarajevói (hivatalosan vrhbosnai) érsekké, majd 1991-ben, vízkereszt ünnepén Szent Péter sírjánál püspökké szentelte.

Családja szegény volt, de a katolikus hitben gazdag, ő volt a 12. a 13 gyermek közül. Alig volt hároméves, amikor édesanyja, Kaja meghalt. Apja újra megnősült, és a kis Vinko a többi testvérével együtt új anyára talált mostohaanyja, Ana személyében, aki úgy nevelte, mintha a saját fia lenne.

A szülőfalujától nem messze fekvő Marija Zvijezda trappista kolostor egyik szerzetese segített Vinko édesapjának abban, hogy fiát a zágrábi kisszemináriumba küldje: P. Ante Artner eladta a motorkerékpárját, hogy ezt lehetővé tegye.

1970-es pappá szentelése után 1973 tavaszáig Banja Lukában volt káplán. Három hónapig a Banja Luka-i püspökségen dolgozott, mielőtt a sasini plébániára költözött volna, ahol négy hónapig szolgált. 1973-tól 1978-ig a ljubijai bánya melletti Ravska plébánosa volt. 1978 őszén kinevezték a zárai (Zadar) Vicko Zmajević-kisszeminárium lelki igazgatójává. Számos lelkigyakorlatot szervezett papok, szeminaristák és női szerzetesek számára.

1987 nyarán visszatért az egyházmegyéjébe, és Bosanska Gradiška plébánosává nevezték ki. Itt maradt 1990 nyaráig, amikor is áthelyezték Szarajevóba, a vrhbosnai egyházi tartomány nagyszemináriumának rektorhelyettesévé. 1990. november 19-én érsekké nevezték ki, 1991. január 19-én kezdte meg érseki szolgálatát.

Bosznia-Hercegovinában, amely az egykori Jugoszlávia többi részéhez és más kommunista országokhoz hasonlóan a szabadság és a demokrácia bűvöletében élt, érsekként arra összpontosított, hogy lelkipásztori látogatásokat tegyen az egyházmegyében, hogy jobban megismerje az ottani vallási és társadalmi helyzetet.

A délszláv háború idején Bosznia-Hercegovina más részeivel együtt Szarajevót is megtámadták (1992 áprilisában). A háborús helyzetben Vinko Puljić azonnal bekapcsolódott a menekültek és száműzöttek ezreinek megsegítésébe, mozgósítva az Egyház és a jóakaratú emberek minden erejét. Szívből jövő felhívásokat intézett az emberi személy elidegeníthetetlen jogainak faji és vallási különbségtétel nélküli tiszteletben tartása, a saját otthonához való jog, a kölcsönös tisztelet, a pluralitásban való egység érdekében.

Fáradhatatlan béketeremtő munkája során számos politikussal találkozott otthon és külföldön, valamint az igazságos béke érdekében többször találkozott Bosznia-Hercegovina ortodox és muszlim vallási vezetőivel. Kiemelkedő az a vallásközi találkozó, amelyet 1993. október 1. és 3. között tartottak Szarajevóban Roger Etchegaray bíboros, az Igazságosság és Béke és a „Cor Unum” pápai tanácsok elnökel; Francesco Monterisi érsek, bosznia-hercegovinai apostoli nuncius; továbbá a város és az ország katolikus, ortodox, zsidó és muszlim vallási vezetőinek részvételével, valamint a 1994. május 17-én a szarajevói repülőtéren tartott találkozó, amelyen az orosz ortodox egyház pátriárkája, II. Alekszij, a szerb ortodox egyház pátriárkája, Pavle pátriárka és Franjo Kuharić bíboros, zágrábi érsek-metropolita is jelen volt.

A háború alatt gyakran kockáztatta az életét, amikor lelkipásztori utakat tett a plébániáira, különösen azokhoz, akiket a háború csapásai sújtottak. Bár útjában állt azoknak, akik nem értettek egyet hozzáállásával, széles körű megbecsülést szerzett az emberek és a politikusok körében, és hivatkozási pont lett a legnehezebb pillanatokban és a legélesebb válságokban. Rádióüzeneteit és írásos üzeneteit mindig pozitívan fogadták mind a katolikusok, mind a muszlimok, mind a más vallásúak.

1997 áprilisában üdvözölhette Puljić bíboros II. János Pál pápát Szarajevóban; a Szentatya 1994 szeptemberében szeretett volna lelkipásztori látogatást tenni, de a háború miatt erre nem volt lehetőség.

2015 márciusa óta a bosznia-hercegovinai püspöki konferencia elnöke. Korábban 1995 és 2002 között, valamint 2005 és 2010 között volt már elnök.

Részt vett a 2005. áprilisi konklávén, amely XVI. Benedek pápát, és a 2013. márciusi konklávén, amely Ferenc pápát megválasztotta.

2022. január 29-től szarajevói emeritus érsek.

Szent II. János Pál pápa 1994. november 26-i konzisztóriumán bíborossá kreálta.

Fordította, összeállította: Agonás Szonja, Kuzmányi István, Szalontai Anikó

Forrás: Vatican.va

Fotó: Vatican News; AFP (nyitókép); collegeofcardinalsreport.com; Facebook; CNA; Lambert Attila; Merényi Zita

Magyar Kurír