Bemutatták Morricone új művét, Ferenc pápa miséjét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Különösnek tűnhet, de a 86 éves Oscar-díjas zeneszerző 70 éves munkássága alatt több mint ötszáz filmzenei tételt és mintegy száz komolyzenei darabot komponált, de misét egyet sem, jóllehet ez „ugyanúgy alapvető egy zeneszerző életében, miként ezt a nagy elődök példája is mutatja Mozarttól Schuberten át Brucknerig” – fogalmaz Morricone, aki június 10-én este a jezsuiták római főtemplomában, az Il Gesùban debütált a Missa Papae Francisci. A visszaállított Társaság kétszázadik évére című miséjével.

A két kórusra és zenekarra írt művet maga Morricone vezényelte a Római Szimfonikus Zenekar, a Szent Cecília Zeneakadémia és a Római Operaház kórusának közreműködésével.

„Néhány napja a Vatikánba látogattam, hogy elvigyem a pápának a partitúrát” – nyilatkozta a zeneszerző.

– Milyen volt a találkozó Ferenc pápával?

– Sokáig csak csendben néztünk egymásra. A pápa rám nézett, arra várt, hogy meséljek az általam írt miséről. Megmutattam neki a partitúra első lapját, ahol a hangjegyek egy keresztet formáznak: a kürtök és a trombiták formázzák a kereszt vízszintes szárát, amelyhez egy bizonyos ponton kapcsolódik az egész zenekar, kijelölve a másik szárat. Ferenc pápa rögtön megnyert engem, hiszen szolgálata fordulópontot jelent az egyház életében, megpróbál javítani a létező visszásságokon. És azért tud járni ezen az úton, mert XVI. Benedek nagyszerű előkészítő munkát végzett ehhez.

– Hogyan született meg a mise ötlete?

– Feleségem, Maria, akivel 1956 óta vagyunk házasok, mindig is kérte, hogy írjak egy misét. Ám nem írtam. Majd egy reggel, amikor kiléptem a házunkból, találkoztam Daniele Libanori atyával, az Il Gesù – amely pár lépésre van az otthonomtól, és ahová gyakran eljárok – templomigazgatójával, aki megkért, hogy írjak egy zeneművet a Jézus Társasága visszaállítása kétszázadik évfordulója tiszteletére. Ez 2012-ben történt. Egy kis ideig gondolkoztam ezen. Idő közben megválasztották Ferenc pápát, az első jezsuita pápát. Így igent mondtam, és neki, valamint feleségemnek ajánlottam a darabot. Így született meg a Missa Papae Francisci. A visszaállított Társaság kétszázadik évére. Egyre többet jelent ez nekem, aki mindig is hívő voltam, katolikus családban nőttem föl, és ez mindig is befolyásolta az életemet.

– Hogyan zenésítette meg a szentmise állandó részeinek szövegeit, melyekkel a legnagyobbak is megmérték magukat?

– Teljes zenei tapasztalatomból próbáltam meríteni, megpróbáltam világosan megjeleníteni saját stílusomat. Nem kevertem bele Palestrinát vagy Bachot, szerettem volna, ha saját zenei kézjegyem jól felismerhető lenne. Van egy jellegzetes hangszeres világa a műveimnek, trombitákkal és harsonákkal, sok ütős hangszerrel, csellóval és bőgővel, azonban nincs benne hegedű. Két kórust szerettem volna, hogy kapcsolódjak a tridenti zsinat tanításához. Zeneileg egy modális mű jelenik meg, amely hétfokú hangsort használ. Túllép a gregorián egyszólamúságon, hogy teret adjon a hangok polifóniájának a kiengesztelődés és nyugalom légkörében. A Kyrie megtöri a csendet, bevezetve a hallgatót a liturgikus közegbe, ugyanakkor fölkészíti a Gloria kitörő örömére. A zene szerencsés, hiszen olyan művészeti ág, melyet nem kell magyarázni, a hallgatók is értelmezhetik az érzelmek szintjén, amelyeket a hangzás kelt bennük. Monteverdi és Frescobaldi hatott rám, de Stravinsky is. Legfőbb mesterem Goffredo Petrassi volt, aki olyan lelki szövegeket zenésített meg, mint a Noche Oscura (Sötét éjszaka) vagy a 9. zsoltár.

– Megjelenik a filmek zeneszerzőjeként ismert Morricone is ebben a misében?

– A kórus a darab elején és végén kétszer is megszólaltatja a Misszió című film zenéjének visszhangjait. A Roland Joffé által rendezett film elbeszéli, ahogy a spanyolok és a portugálok lemészárolják az indiánokat, és lerombolják a jezsuiták misszióit. A film 1750-ben játszódik, nem sokkal 1773, a Jézus Társaságának föloszlatása előtt. Örülök, hogy ezzel a misével zárul egy kör, hiszen a Társaság 1814-es visszaállításának 200. évfordulóját ünnepli a mű is.

– A Misszió híres témája, a Gabriel’s Oboe gyakran szólal meg templomainkban…

– A zeném mindig is hordozott magában valami szakrálisat. Hogy elmagyarázzam ennek miértjét, vissza kell mennem gondolatban a ’70-es évekig, első filmzenéimig. Luciano Salcéval dolgoztam együtt, akinek az A fasiszta című filmjéhez írtam zenét. Néhány év közös munka után Luciano azt mondta nekem: „Észrevettem, hogy egyfajta szakrális és misztikus zenei nyelvezettel dolgozol, amely nehezen alkalmazható az olyan komikus cselekményhez, mint amilyen az enyém is.” Együttműködésünk itt véget ért. Jó barátok maradtunk, de neki nem írtam több filmzenét. Visszajelzése elgondolkoztatott. Igaz, hogy zenei költészetemben mindig megmutatkozott valami szakrális és misztikus, még a Sergo Leone westernjeihez írt filmzenéimben is. Írtam néhány kifejezetten szakrális művet is. 1966-ban egy Requiemet, a ’80-as évek első felében egy keresztutat, 1995-ben az Ave Regina Caelorumot, 2008-ban pedig a sarsinai székesegyház számára a Vuoto d’anima piena (Egészen kiüresedett a lelkem) című darabot.

– A Missa Papae Francisci után szeretne még szakrális zenét komponálni?

– Nem kimondottan szent vagy liturgikus művet, de szeretnék alkotni valamit Dante Isteni színjátékához, kifejezetten pedig a Paradicsomhoz kapcsolódóan. Nem a verseket szeretném megzenésíteni, amelyek már önmagukban zeneiek és tökéletesek, hanem valami olyat szeretnék létrehozni, amely újraveszi a Paradicsom dantei elgondolását, amely a misztérium szemlélése felé vezető út. Kértem már egy szövegkönyvet, amit el is készítettek számomra, de túlságosan tele volt Dante verseivel. Így elvetettem ezt a tervet.

– Újra előveszi-e esetleg ezt a tervet? Mivel a költő születésének 750 éves évfordulóját ünnepeljük…

– Nem zárom ki. Azonban jelenleg Giuseppe Tornatore következő filmjéhez írok zenét.

A Missa Papae Francisci ősbemutatója felvételről június 11-én 21.19-kor megtekinthető a Rai 5 tv csatorna műsorán.

Fordította: Korponai Gábor SJ

Fotó: News.gesuiti.it

Magyar Kurír