Bemutatták Sebestyén István Elemér Zetelaki templomok című kötetét

A könyv jól átgondolt, igényes voltára hívta fel a jelenlévők figyelmét a könyvbemutatón Kacsó András, a kötet egyik korrektora, nemhiába dolgozott rajta a szerző több mint tíz éven át kitartóan.

Kacsó András röviden összefoglalta a könyv szerkezetét: a bevezetőben, a szerző ajánlása alapján megtudhatjuk, hogy a templomtörténet egyháztörténeti adatokkal is kiegészül, illetve felelevenítődnek az egyes korok nagy horderejű történéseinek zetelaki vonatkozásai.

A kötet négy, arányaiban különböző fejezetet sorakoztat fel. Az első Zete-várának történetébe enged betekintést, majd az első írott feljegyzésekkel is megismerkedhet az olvasó. Az Évszázadok viharában című fejezetben szó van a reformációt követő egyházi életről, régi templomokról és az 1888-ban vásárolt orgonáról is.

A második fejezet a legterjedelmesebb, amely Sebestyén Mózes plébános munkásságáról szól, és a templomépítés kihívásaiba nyújt betekintést. Az új templom építésének gondolata a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmával fogalmazódott meg először. A fejezet Sebestyén Mózes tragikus halálával végződik.

A harmadik fejezet a 20. század történéseit foglalja magába. Ebben a részben olvashatunk az átmeneti időszakról, Fuchs Gusztáv idejéről, valamint Zetelaka ikonikus papjának, Hadnagy Jánosnak 46 éves szolgálatáról és meghurcoltatásairól.

Az utolsó fejezet a ’89-es fordulatot követő változásokról, történésekről szól. Bemutatja Incze Benjámin és Papp Antal munkásságát és törekvéseit: a templomfödés, a toronyfödés, a kertrendezés, az új orgona felállítása csak néhány szemelvény az utóbbi évek megvalósításaiból.

A könyv utószava Papp Antal zetelaki plébános értékelését tartalmazza, amely számot ad arról, hogy a könyv olvasója egy időutazás részese lehet, mert megismerkedhet a templomépítés körülményeivel és az önfeláldozó papi munkával.

A zetelakiak a bemutatás után a szerző, Sebestyén István Elemér gondolatait is hallhatták. Elmondta, hogy tíz éve kezdett el adatokat gyűjteni Zetelaka történetről, így jött rá, hogy a település egyháztörténetéről alig tudunk valamit; a szakirodalom kevés adatot, információt közöl ebben a vonatkozásban. Szakmai elhivatottságának és a levéltári források felkutatásának köszönhetően mégis létrejött a kötet.

A szerző felhívta a figyelmet arra, hogy a könyv nemcsak a templom építéséről, karbantartásáról szól, hanem olvashatunk például kepézési szokásokról, háborús nehézségekről, a kommunizmus időszakáról. Sebestyén István Elemér elmondta, hogyan próbálta bemutatni az utóbbi kétszáz évben Zetelakán szolgálatot teljesítő papok munkásságát, azok kapcsolatát az egyházközség népével.

Ezután Hadnagy János egykori zetelaki plébános néhány gondolatát idézte: „Ha mélyebben megvizsgáljuk egy községnek az életét, azt vesszük észre, hogy mindenkinek bizonyos sajátossága van, mely elüt a többi község életétől, ha nem is lényeges dolgokban, de apró árnyalatokban. Ez az a különbség, mely megadja a község lelkét.

Mert minden községnek lelke van.

A zetelakira a havasi nép szilajsága, s a szilajsággal járó sok nemkívánatos kiütközés, ugyanakkor a mélyen vallásos lelkület jellemző. Szilajságában sokszor túlcsapongó, s ugyanakkor a tekintély előtt alázatosan meghajló. Hiúságában nem engedi magát megalázni, s ugyanakkor alázatos lélekkel gyermekké tud lenni.”

A szerző azzal a megállapítással folytatta gondolatait, hogy a jelenlegi templom azért van a mai napig ilyen jó állapotban, mert az utóbbi száz évben a Zetelakán szolgáló plébánosok mindent megtettek annak érdekében, hogy megőrizzék a templom épségét. Külön kiemelte az utóbbi tíz évet, amely alatt a távozni készülő Antal atya tett meg mindent az egyházközségért és a templomért, illetve köszönetet mondott a plébános készséges segítségéért, amellyel hozzájárult a könyv körüli adatgyűjtéshez.

Az esemény dedikálással zárult.

Forrás: Romkat.ro/Márton Nóra

Fotó: Lukács Kinga

Magyar Kurír