Benne megtapasztaltuk, hogy a szentek köztünk élnek – A tíz éve elhunyt Hollai Antalra emlékeztek

Július vége a nyári szabadságok, családi nyaralások és táborozások ideje, ezért megemlékezések szervezéséhez az egyik legkevésbé alkalmas időpont. Ennek ellenére évről évre mindig sokan vesznek részt az 56 éves korában váratlanul elhunyt Hollai Antal halálának évfordulóján tartott szentmiséken utolsó szolgálati helyén, Albertfalván.

Az idei megemlékezés helyszíne ezúttal a budapest-felsőkrisztinavárosi plébánia volt, ahol Hollai Antal atya plébánoshelyettesként szolgált, és ahol három évtized elteltével is szeretettel emlékeznek rá.

Gábor Elemér plébános örömmel adott helyet a megemlékezésnek, így esti időpontban, egymás után lehetett a hálaadó szentmise és a hozzá kapcsolódó könyvbemutató.

A hétfőn este 6 órakor tartott szentmisére teljesen megtelt a templom, a helyi közösség tagjai mellett Hollai Antal atya korábbi szolgálati helyeiről: Farkasrétről, Esztergomból, Albertfalváról, Kelenvölgyből, Budafok-Felsővárosból, de más plébániákról is érkeztek hívek.

Jelen volt a Katolikus Karitász számos munkatársa és önkéntese, akiknek Antal atya tizenhét éven át vezetett lelkigyakorlatokat. Volt, aki Kárpátaljáról jött a szentmisére; egykori kedves hittanosa pedig ausztriai nyaralását szakította meg családjával együtt, mert fontosnak érezték, hogy részt vegyenek a kerek évfordulós megemlékezésen.

A szentmise főcelebránsa Válóczy József teológus, az angyalföldi Szent Mihály-plébánia papi közösségének tagja volt, akivel tizenkét paptársa misézett együtt, köztük Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója és Kocsis Imre egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora.

Homíliájában Jézus és Márta találkozása és párbeszéde kapcsán osztotta meg személyes hangon gondolatait Válóczy József.

Tanúskodhatok arról, hogy Tóni atya mély alázattal és méltósággal, sokszor öniróniával és derűvel hordozta keresztjeit” – mondta.

Szentbeszédében felidézte utolsó találkozásukat, amely egy-két nappal Hollai Antal atya halála előtt történt. „Azzal a kérdéssel köszönt el: »Mit üzensz Jézusnak?« Ebben a kérdésfeltevésben az a szép, hogy számára olyan természetes volt az a bizonyosság, hogy odaállhat Jézus elé, átadhat neki egy üzenetet, mert van olyan bizalmi kapcsolat közöttük, hogy szószólója lehet azoknak, akiket szeretett, akiket bizalmába fogadott. Őrizzük Antal atya emlékét, egy olyan emberét, aki Istennel ilyen pertu viszonyban tudott lenni!” – zárta beszédét az egykori tanártárs és barát.

Az alkalomra írt egyetemes könyörgésekben Hollai Antal atya különböző plébániákról érkezett

egykori tanítványai személyes hangvételben adtak hálát azért, hogy „irgalmas gyóntatóként, aranyszavú prófétaként, hiteles tanítóként és a lelki élet mestereként” életre szóló, hiteles tanúságot tett Istenről a rábízottak számára.

A szentmisén a zenei szolgálatot Tőkés Tünde vezetésével a felsőkrisztinavárosi Schola – Capella Christina, valamint az albertfalvai közösségből Bene Balázs kántor, Papp Györgyi hegedűművész és Ludmány Emil brácsaművész látta el.

A szentmise után a templom melletti Apor Vilmos Közösségi Házban tartották a Minden napra egy gondolat című kötet bemutatóját, ahol az egyik terem Hollai Antal nevét viseli.

A programot hangfelvétel nyitotta; Antal atya egy 2013-ban mondott beszédének részlete hangzott el, amelyet éppen a templomnak és közösségi háznak is helyet adó Apor Vilmos téren mondott, a vértanú püspök szobrának koszorúzásakor.

Többen megindultan hallgatták a lelkipásztor rég nem hallott hangját, a szentekről szóló elmélkedése kapcsán pedig megfogalmazódott, hogy szavai személyes hitvallással értek fel, akár saját magáról is mondhatta volna, mert benne megtapasztalhattuk, hogy a szentek köztünk élnek.

Ezt követően Erdős Attila, Pestszentlőrinc-Erzsébettelep plébánosa szólt, aki tizenkét évig szolgált Hollai Antal atya mellett Albertfalván. Felidézte a tíz évvel ezelőtt történteket, amikor ő plébániai táborban volt több mint száz résztvevővel. Este a műtétet végző egyik orvos sírással küszködve hívta fel, hogy bár mindent megpróbáltak, sajnos elveszítették Antal atyát. Mire az akkori káplán Albertfalvára ért, este 9-10 óra körül, már tele volt a templom – a döbbenetes hír hallatán spontán összejöttek az emberek imádkozni. Másnap reggelre a templom lépcsője tele volt mécsesekkel. Később a műtét egyik résztvevője elmondta neki, hogy Antal atya arcáról ritkán látott, fantasztikus benső béke és nyugalom áradt.

Ezután a könyv előszavának szerzőjeként Válóczy József olvasta fel személyes hangvételű, mély gondolatokat tartalmazó írását.

Majd Vivaldi D-moll concertója csendült fel három albertfalvi zenész előadásában.

Az esemény végén Wappler Ádám, a kötet egyik szerkesztője elmondta: az idei évet Ferenc pápa a 2025-ös szentévre készülődve az imádság éveként hirdette meg. Ez a kötet a maga szerény módján hozzájárulhat ehhez a misszióhoz. Mint fogalmazott: Hollai Antal atya országszerte a lelkiélet mestereként és sokak lelkivezetőjeként volt ismert. Bár ő valószínűleg sosem gondolt arra, hogy elmélkedéseit publikálja,

halálát követően sokakban felmerült az igény, hogy jó lenne közkinccsé tenni az ő lelki gazdagságát. Így az immáron negyedik kötet lehetővé teszi, hogy lelki kísérése, lelkivezetése tovább folytatódjon.

A tizedik évfordulón is jó volt megtapasztalni, hogy Hollai Antal tanításának értékes kincsei, bátorító, vigasztaló, erősítő szavai, kivételesen szuggesztív és tartalmas beszédei, diszkrét segítő gesztusai kitörölhetetlenül bevésődtek mindazok lelkébe, akik nagyon szerették őt, és a mai napig nagyra értékelik hiteles életét és kimagasló papi szolgálatát.

Szerző: Mihályi György

Fotó: Kocsis Csobánka

Magyar Kurír