KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Bérczi Bernát OCist apát kinevezése napján, július 13-án megkapta a megerősítést a választást elnöklő Mauro Giuseppe Lepori ciszterci generális apáttól.
A mindenkori zirci apát egyben a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának prézes apátja, így Bernát apát egyúttal ezt a szolgálatot is ellátja.
Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján Mauro Giuseppe Lepori OCist generális apát végezte a benedikálást.
Az ünnepi eseményen részt vettek a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elöljárói közül Peter Verhalen OCist dallasi apát és Horváth Olga kismarosi apátnő, továbbá magyar és külföldi ciszterci testvérek, nővérek, a hazai szerzetesrendek képviselői, a Veszprémi és a Pécsi Egyházmegye papságának képviselői, valamint a ciszterci intézmények igazgatói, kollégái és diákjai.
A benedikálás szertartása a szentmise áldozati részében, az evangélium után következett. Marton Bernát perjel és Szkaliczki Örs a generális apáthoz vezették és bemutatták a megválasztott új apátot.
Homíliájában Mauro Giuseppe Lepori OCist emlékeztetett: Szent Benedek szerint az apát a közösség atyja, a Regula 2. fejezete alapján az apát atyaságának modellje Krisztus. Egy apát tehát arra hivatott, hogy életet adjon a testvéreinek, miként Krisztus ad életet. Jézus azért lett emberré, hogy lehetővé tegye számunkra e misztérium szemlélését, hogy konkrétan lássuk az Ő arcán, amelyen felragyog Isten egész fényessége. A Jó Pásztor képe Krisztus atyaságának ikonja, mert élete ajándékozásának ikonja, szeretetének ikonja, amely minden homálytól mentesen feltárja nekünk az Atya szeretetét. Krisztus atyaságának, ahogyan ő gyakorolja az élet ajándékozását, alapvető jellemzője, hogy nemcsak azt adja, hogy éljünk, hanem saját életét is – hangzott el a prédikációban.
A ciszterci generális apát hangsúlyozta: Szent Benedek azt kéri az apáttól, hogy a közösségben Krisztus helyét foglalja el. Nem arra hivatott, hogy csupán a saját életét adja a testvéreinek, hanem hogy Krisztus életét adja nekik. Nem elég, hogy jó és nagylelkű, hogy föláldozza életét a testvéreiért: arra hivatott, hogy a testvéreknek Jézus életét adja, olyan ajándékot, olyan kegyelmet, amely nem tőle jön, hanem teljesen és csak Krisztusban van. A saját élet odaadása, a nagylelkűség, jóság és irgalmasság nem szüli a testvéreket valóban az élet teljességére, ha az apát mind e tulajdonságokat és erényeket nem abból az ajándékból meríti, amelyben Krisztus adja önmagát – emelte ki a szónok.
Az apátnak képesnek kell lennie arra, hogy tanítsa, evangelizálja a testvéreket, hogy átadja nekik az Igét, amely Jézusban testté lett. Nem a saját tudományát, a saját igazságát, a saját fényét kell továbbadnia; mindennek más Valakitől kell jönnie, az egésznek más eredete, forrása van, amely nem belőle fakad, amely nem ő, hanem Krisztus. Az apát szolgálatának, hivatásának és küldetésének leglényegesebb pontja, hogy megmaradjon Krisztus állandó keresésében és Krisztusnak, az ő jelenlétének, igéjének, szeretetének állandó befogadásában. Krisztus az apát élete, mint ahogy Ő a testvérek élete is, akiket rábíztak. Semmi sem hasznosabb és szükségesebb a testvérek számára, mint egy apát, aki nem tud Jézus nélkül élni, aki csak úgy él, ha belőle meríti az életet és mindazt, amit élnie kell, Krisztusból, akinek barátja és szolgája – hangsúlyozta a generális apát.
A szentbeszéd után Mauro Giuseppe Lepori rövid kérdéseket tett fel a megválasztott új apátnak. „Akarod-e szent elhatározásodat és Szent Benedek Reguláját megtartani, és testvéreidet arra oktatni, hogy ugyanezt tegyék, és így Isten szeretetére, az evangéliumi életre és a testvéri szeretetre serkenteni őket? Akarod-e a rád bízott lelkek üdvösségét el nem hanyagolva testvéreidet Istenhez vezetni? Akarod-e a rád bízott monostor dolgait hűségesen őrizni, a testvérek, a szegények és a zarándokok javára bölcsen gazdálkodni velük?” – hangzott el többek között. Az apáti ígéretek után a Mindenszentek litániáját imádkozták a jelenlévők, a szentek közbenjárását kérve az oltár előtt leborult új apát számára.
A liturgia központi része következett: a benedictio, vagyis a megáldó imádság, az ünnepélyes áldás. Mauro Giuseppe Lepori kiterjesztett karokkal áldotta meg az előtte térdelő új apátot. A jelenlévők a segítségül hívott szentekkel együtt kérték Isten áldását, hogy műve megvalósulhasson az új apát szolgálatában.
A generális apát elsőként Szent Benedek Reguláját adta át a megválasztott apátnak, kifejezve, hogy új címen kell a Regulát és általa az evangéliumot megélnie, s immár az ő feladata, hogy a monostorban gondoskodjék a Regula tanításának életre váltásáról. Ezután szolgálatának jelvényeit, a gyűrűt, a mitrát és a pásztorbotot adták át Bérczi Bernát apátnak. A gyűrűnek, mely korábban pecsétgyűrűként iratok hitelesítésére szolgált, szimbolikus jelentése van: az eljegyzés és hűség jele Isten és a rábízott közösség iránt. A mitra és a pásztorbot jelzi az apát szolgálatának főpapi, pásztori jellegét: a mitra szimbolikus jelentése inkább lelki (a két szarv az Ó- és Újszövetség ismeretét, a két szalag pedig a szellem és az Írás ismeretét jelenti); a pásztorbot az ószövetségi pásztorok terelő és védelmező botjára utal.
A benedikáló szertartás végén az új apát az oltár előtt békecsókot váltott a generális apáttal, majd a stallumokból kivonuló püspökökkel, ciszterci apátokkal, apátnőkkel és a konvent tagjaival. A békecsók őskeresztény kortól fogva a testvéri szeretet és közösségvállalás jele – e rítus közben a nagycsütörtöki lábmosási szertartáshoz tartozó himnuszt énekelték.
A szertartáson zenei szolgálattal közreműködött a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának díjnyertes Laudate Kórusa Havai Gábor karnagy vezetésével; a zirci városi vegyeskórus, valamint Kapitány Dénes orgonaművész.
Forrás és fotó: Zirci Ciszterci Apátság
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria