Bergoglio nagyapa és az első világháború

Kitekintő – 2014. szeptember 13., szombat | 19:44

„Sok fájdalmas történetet hallottam nagyapám szájából, aki ott volt a piavei csatánál” – mondta Ferenc pápa családi emlékeit felelevenítve az első világháborúval kapcsolatban. A Vatikáni Rádió tudósítása.

Ferenc pápa arra szólít minket, hogy fedezzük fel újra nagyszüleinket, hogy az emlékezet történelemmé váljon és a múlt hibáiból nap mint nap egy békés jövő építésén munkálkodjunk. „Sok fájdalmas történetet hallottam nagyapám szájából, aki ott volt a piavei csatánál” – mondta Ferenc pápa családi emlékeit felelevenítve az első világháborúval kapcsolatban.

1914. július 31-én az olasz külügyminiszter, Anonino San Giuliano kifejtette meggyőződését a római minisztertanács előtt Olaszország semlegességére vonatkozóan, de már túl késő volt. Európa az első világégés szakadéka felé rohant. Két nappal korábban Ausztria hadat üzent Szerbiának és kitört az első világháború. Egy évvel később Olaszország háromezer tisztet és több, mint egy millió főt számláló csapatokat állított hadrendbe. Közöttük volt Giovanni Carlo Bergoglio is, Francesco és Maria Brugnaro fia, aki 1884. augusztus 13-án született egy Bricco Marmorito di Portacomaro Stazione - nevű helységben, Asti közelében, nem messze Portacomarótól. Ő volt Ferenc pápa nagyapja.

„Sok fájdalmas történetet hallottam nagyapám szájából, aki ott volt a piavei csatánál” – mondta a pápa az első világháborúval kapcsolatban. Ezek a szavak indították el a történeti kutatómunkát Giovanni Carlo Bergoglio születési igazolásától kezdve az olasz hadsereg dokumentációs központjáig és a levéltári kutatásokig.

Így jutunk el a katonai nyilvántartáshoz, amelyben az 1904. június 28-án elvégzett egészségügyi vizsgálat megállapította: Giovanni húsz éves, 1 méter 66 cm magas, göndör, barna hajú és barna szemű. A kor törvényeinek megfelelően azonban légzési elégtelenség miatt alkalmatlannak minősült a katonai szolgálatra. Ezzel azonban csak rövid időre tudta elkerülni a három éves kötelező katonai szolgálatot. Így aztán, amikor Olaszország 1915. május 23-án hadba lépett Franciaország, Anglia és Oroszország oldalán, Ferenc pápa nagyapját harmincévesen behívták. Egy háborús övezetbe került a szlovén határnál, Goriziától északra. 1916 nyarán az Isonzónál véres ütközetekben vett részt, bajtársaival hősiesen küzdött a győzelemért. Helytállásukért később kitüntetést kaptak. De milyen áron? Hány családot tett tönkre, mennyi fájdalmat okozott a háború? A kormányok által előidézett összecsapás számos ember életét és méltóságát tette tönkre.

Ferenc pápa nagyapja megmenekült, majd leszerelt és végre hazatérhetett Portacomaróba. Oda, ahonnan elindult, ahol a lövészárkok ráncokat vájtak a hegyoldalba, és ahol az eső a távoli rokonok könnyeiként csorgott le a hegygerincről.

Giovanni Bergoglio és Olaszország minden nagypapája, akik túlélték az első világháborút, kétszer tértek vissza az életbe: egyszer, mivel életben maradtak, de főként mivel gyermekeik és unokáik meghallgatták őket. Közöttük volt Jorge Maria Bergoglio, aki Giovanni nagyapja elbeszéléseire mindig is emlékezett.

Ma a pápa arra szólít minket, hogy fedezzük fel újra nagyszüleinket, hogy az emlékezet történelemmé váljon és a múlt hibáiból nap mint nap egy békés jövő építésén munkálkodjunk. Ezért nyer még mélyebb jelentést Ferenc pápa szeptember 13-i látogatása a redipugliai katonai emlékhelyen – olvassuk az olaszországi tábori lelkészség honlapján.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria