Berta Tibor püspökkel zárta a tanévet a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

A tanévet összegző, kinevezéseket bejelentő, kerek születésnapokról megemlékező tanári konferencia után a főiskola oktatói és hallgatói a Piarista kápolnában gyülekeztek.

Berta Tibor püspök a homília kezdetén kiemelte, milyen pozitív és előrevivő, hogy a Sapientia honlapján szinte minden oktatóról és munkatársról mosolygós-nevetős kép látható. Azzal együtt, tette hozzá, hogy se az oktatók, se a hallgatók nincsenek könnyű helyzetben; „A krisztusi tanítás mindig nehéz ügy.”

Beszélt arról, hogy azok a projektek, amelyeket mi gondolunk ki, mindig homokra épülnek, az egyetlen jó alap: Jézus Krisztus. Biztatott, hogy viaskodjunk meg mindennap az Istennel, mint Jákob, és gyürkőzzünk neki annak a feladatnak, ami a miénk – ne mások feladataival foglalkozzunk. A szokott szünidei jótanácsok helyett egy rendhagyó megközelítést javasolt:

csináljuk ugyanazt, mint eddig – vagyis reggel, délben, este imádkozzunk.

Utalt Avilai Szent Teréz népszerű mondására is, kicsit kiegészítve azt:

nemcsak a fazekak között, de a strandon is, tollaslabdázás közben is jelen van az Úristen. 

Hugo Rahnernek a játszó Istenről és a játszó emberről szóló könyvéből azt a képet emelte ki, hogy az Egyház gyűrött ruhájában vándorol az Isten felé – de ott, a gyűrődésekben látszik igazán a fény.

John Henry Newmant megkérdezték egyszer áttérése után, hogy milyen érzés az Egyházban lenni – idézte fel a püspök. Newman válaszában hajóhoz hasonlította az Egyházat: nagyon szép minden, csak a gépekhez ne kelljen lemenni, ahol dolgoznak.

„Adjunk hálát a tanév végén az átadott és a megszerzett tudásért – biztatta végül a jelenlévőket Berta Tibor –,

ássuk bele magunkat azok történetébe, akik előttünk jártak a hit útján.

Az a bizonyos iga akkor lesz könnyű, ha rájövünk, nem is mi hordozzuk a terhet, hanem Ő.”

Forrás: Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír