Hatodszor jártak Márton Áron püspök nyomdokain

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ha jól számolom, 28 településről érkeztünk: Erdélyből és Budapestről, katolikus és református vallásúak, gyakorlatilag minden korosztályt képviselve – köszöntötte a zarándokokat Kovács Gergely atya a csíksomlyói kegytemplomban ünnepelt reggeli szentmisén a hatodik Márton Áron-zarándoklat kezdetén.

A zarándoklat során különös figyelmet fordítottak a Ferenc pápa által elrendelt megszentelt élet évére és a Gyulafehérvári Főegyházmegye által meghirdetett szórvány évére, ahogy arra a csíksomlyói szentmise főcelebránsa, Urbán Erik érseki helynök is rámutatott.

A zarándokokat Csíkdánfalván Bara Ferenc főesperes-plébános fogadta, aki 26 évesen lett Áron püspök titkára, 1978 augusztusában. Megtapasztalhatta az akkor már súlyosan beteg főpásztor jóságát, de azt is, hogy mennyire határozott és hajthatatlan volt, ha az állam beavatkozásai ellen kellett fellépnie.

A szent életű püspök munkásságával, tanításával és hagyatékával való részletes megismerkedés szülőfalujában, Csíkszentdomokoson kezdődött, a korábbi egyházi iskola épületében 2010-ben kialakított Márton Áron Múzeumban, ahol az emlékhely vezetője, Lázár Csilla fogadta és kalauzolta a zarándokokat.

A szülőház helyén álló épület megtekintése után a csoport felkereste a helyi templomot, ahol 1896. augusztus 31-én megkeresztelték Márton Áront. Csiby László plébános megmutatta a szülőfalunak adott püspöki ajándékokat: az ezüst kelyhet és paténát.

Az ebédet ezúttal is a Segítő Nővérek Szent Margitról elnevezett házában fogyasztották el a zarándokok. A ház ugyan Áron püspök halála után, de az ő óhajának köszönhetően épült fel. Kovács Gergely atya meglepetésként itt adta át a májusban viceposztulátorrá kinevezett és a zarándoklatokhoz első ízben csatlakozó Kasza László atyának a szentszéki képzést és sikeres vizsgát tanúsító oklevelet. Ezután Darvas Piroska nővér nyújtott betekintést a szerzetesrend és személyes hivatásának történetébe.

Máramarosszigetre tartva az autóbusz áthaladt Márton Áron két első szolgálati helyén, Gyergyószentmiklóson és Gyergyóditrón. Az úton sok szó esett a Gyulafehérvári Főegyházmegye által meghirdetett szórvány évéről. A főegyházmegye ezen peremvidékére jól illenek Áron püspök szavai: „A nagy területen, az egyházmegye ősi határai között vannak […] messzi területek, ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyik völgybe eldugva vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt, tíz, sőt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink, mostoha sorsban, elhagyatva, veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ragaszkodnak, a szervezettség, közösség és tömeges együttlét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tömegvonzásnak ellenállnak, és áldozatokat hoznak erejükön felül.”

A zarándoklat második napján Áron püspök életútja legnehezebb szakaszának helyszínét járták be a résztvevők, a máramarosszigeti börtönben 1997-ben megnyitott A Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeumát. A börtön köztörvényes bűnözők részére épült 1897-ben, de 1950 és 1955 között kizárólag politikai foglyokat őriztek itt: elsősorban a két világháború közötti politikai elit tagjait, illetve püspököket, papokat, szerzeteseket. 1950 és 1955 között 58 egyházi személyt tartottak fogva itt, 19 római katolikust, 38 görögkatolikust és egy ortodoxot. Áron püspök a különböző börtönökben eltöltött összesen mintegy öt és fél évből 1951. szeptember 19-től 1954. május 27-ig volt a máramarosszigeti börtön 45-ös cellájának a foglya.

A körülmények nagyon mostohák voltak, a kommunizmus idején kétszáz itt őrzött személyből 53 halt meg – mondta el Fürtös Róbert muzeológus. – Napközben csak az ágy szélén ülhettek, feküdni nem volt szabad. Rengeteget fáztak. A cella sarkában található küblibe kellett elvégezniük szükségüket, társaik szeme láttára. A börtön disznajának is jobb étel jutott, mint a foglyoknak, mivel az a börtönőrök ételének maradékát kaptA meg. Áron püspök később mégis „Isten szeretete iskolájának” nevezte a börtönt, ahol megtanult szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez vagy felekezethez.

A börtönmúzeum meglátogatása a kisebb udvarban kialakított ökumenikus kápolnában ért véget, ahol a zarándokok gyertyát gyújtottak, és imádkoztak a kommunizmus áldozataiért. Ez követően szentmisét ünnepeltek a máramarosszigeti plébániatemplomban, ahol Reszler Mihály főesperes fogadta a csoportot. A szentmisét Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános celebrálta, aki 1973 és 1978 között volt Áron püspök titkára, és ezúttal harmadízben vett részt a zarándoklaton.

Délután a zarándokok felkeresték a „szegények temetőjét”, azt a város peremén fekvő, Ukrajnától csak a Tisza által elválasztott területet, amely 1997-ig működött temetőként, azóta pedig a börtönmúzeumhoz tartozó emlékhely. Itt temették el a város szegényeit és árváit, az elmegyógyintézet halottait, valamint a börtönben elhunyt rabokat. Itt nyugszik valahol, jeltelen sírban, a máramarosszigeti börtönben 1954. szeptember 14-én elhunyt Boga Alajos is, aki általános helynökként Áron püspök letartóztatása után egy ideig az egyházmegyét irányította. A görögkatolikus egyház által állított kereszt az ő emlékezetét is őrzi. A zarándokcsoport itt és a szabadtéri oltárnál is imádkozott az áldozatokért és Áron püspök boldoggá avatásáért.

A zarándoklat következő állomása a dési ferences kolostor volt. Az ide vezető buszúton a zarándoklat társszervezője, Ferencz Kornélia, valamint Kovács Gergely, Kasza László és Csíki Dénes atyák ismertették a dési ferences kolostor kommunizmus idején betöltött fontos szerepét. Miután Áron püspököt a katonai hadbíróság elítélte, és 1951. augusztus 14-én nehéz vasba verve megérkezett a nagyenyedi börtönbe, augusztus 20-án éjjel a hatalom 39 kolostort és zárdát ürített ki, és 180 ferencest és 22 jezsuitát hurcoltak el Máriaradnára. 1952 pünkösdje előtt innen osztották szét őket: a ferenceseket a dési, kőrösbányai és esztelneki zárdákba. Désre került a rend vezetősége, így lett az Áron püspökhöz hű szellemi központtá és vált a folytonosság helyévé, ahol a papképzést is folytatták titokban.

Désen Fekete Jenő templomigazgató ismertette a zarándokcsoporttal a rendház történetét és a ferences jelenlét kezdeteit a településen. A közös esti imádság és vacsora után a zarándokok Kolozsvárig folytatták útjukat.

A harmadik, utolsó nap reggelén a zarándokok szentmisén vettek részt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, ahol Márton Áron 1936 márciusától előbb megbízott, majd kinevezett plébános volt, és ahol 1939. február 12-én püspökké szentelték. A szentmise főcelebránsa Sófalvi János volt.

A Kolozsvárról Gyulafehérvárra vezető úton a szamosújvári és nagyenyedi börtönök mellett elhaladva Kasza László atya azokról a csak kevesek által ismert erdélyi vértanúkról szólt, akik munkatáborban vagy börtönben adták életüket hitükért: Ambrus György plébánosról, Boga Alajos ordináriusról, Bokor Sándor plébánosról, P. Boros Fortunát ferencesről, Fekete János főesperesről, Gajdátsy Béla rektorról, Hajdu Gabriella orsolyita nővérről, Maczalik Győző püspökről, Pálfi János plébánosról és Sándor Imre ordináriusról. 

Márton Áron több mint negyven éven át vezette a gyulafehérvári egyházmegyét, s a börtönben töltött évek kivételével a gyulafehérvári püspöki palotában élt. A zarándokok sétát tettek a püspökség kertjében, ahol a főpásztor mindig szívesen töltötte idejét. Ezután megtekintették Áron püspök dolgozószobáját. Csíki Dénes személyes emlékek felidézése mellett itt megmutatta azt a helyet is, ahova 1956 augusztusában lehallgatóberendezést szereltek. A zarándokok megállhattak a szent életű főpásztor halálos ágya mellett, majd a tanácsterem megtekintése után együtt imádkoztak a püspöki kápolnában.

A zarándoklat a székesegyház kriptájában ért véget, a Márton Áron nyughelye előtti tiszteletadással. A csoport tagjai gyertyát gyújtva közösen imádkoztak a szentté avatásért.

A szervezők szeretettel hívnak és várnak mindenkit a szeptember elején sorra kerülő hetedik zarándoklatra, amelynek részletes programja és a jelentkezéshez szükséges információk hamarosan elérhetőek lesznek a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye honlapján is.

További képek a zarándoklatról

Magyar Kurír