Beszámoló a XI. Egyházmegyei Látónapról – VIDEÓVAL

A Székesfehérváron immár tizenegyedik alkalommal megrendezett úgynevezett „látónap” központi témája idén az egyházi szolgálatok működése volt. Az együtt gondolkodást szolgáló egyházmegyei találkozóra a témából adódóan a lelkipásztori szolgálatban segítő munkatársak érkeztek: világi elnökök, katekéták, világi lelkipásztori kisegítők, irodai munkatársak és sekrestyések.

A találkozó kezdetén a székesegyházban koncelebrált szentmisén a főpásztor annak az egyházi szolgálatnak az értékéről beszélt, amely valóban Istennek szól, az emberért van, és nem a kiváltságok gyakorlását vagy önös érdekeket képviseli. A készséges szolgálat példaképéül Máriát állította a résztvevők elé, aki életét Istennek adta – őszintén, tisztán és hűségesen szolgálta az Urat, az embereket és az Egyházat. „Forduljunk a Szűzanyához, hogy az Ő szolgáló lelkületével élve méltók legyünk az emberek szolgálatára” – fogalmazott Spányi Antal. – „Az Egyház Krisztus ajándéka, ezzel a lelkülettel kell hirdetnünk az Egyház szentségét és életszentségre hívnunk az embereket. Szentként kell tanúskodnunk a szent Istenről.”

A szentmise után a Szent István Művelődési Házban előadásokkal és fórummal folytatódott a „látónap”.

Ugrits Tamás püspöki irodaigazgató, a találkozó főszervezője először Bolla Júliát kérte fel előadásra, aki széles körű szolgálatot teljesít Törökbálinton az egyházközségben. A hitoktató és lelkipásztori munkatárs arról beszélt, hogy csak közösségben lehet megélni az egyházi szolgálatot, csak összefogással lehet egymást segíteni, kifelé pedig evangelizálni. Személyes tapasztalatokat osztott meg a hitátadás kegyelmeiről az óvodások, fiatalok, szülők és katekumenek körében. „A szolgálatban vannak hullámok: időnként szárnyalunk, és teljes sikereket élünk meg Isten kegyelméből, időnként teljesen alkalmatlannak érezzük magunkat a feladatra. Ilyenkor arra kell gondolni: minket Jézus küldött, és ha Jézusnak jók vagyunk, akkor továbbra is tennünk kell, amit vállaltunk.”

Füziné Boda Ágnes az ősi Mária-kegyhelyről, Bodajkról érkezett. A sekrestyési és irodai munka szépségeiről és nehézségeiről osztotta meg gondolatait. Hangsúlyozta: egy tíz egyházközséget összefogó plébánia csak egy olyan munkatársi csapattal működhet, akik támogatják egymást. Kiemelte a plébános mindenre kiterjedő és odafigyelő segítségét, valamint azt, mennyire fontos, hogy az egyházközségben pezsgő élet legyen, tanúsítva, hogy a Mária-kegyhely nem egy múzeum, hanem kegyelmi központ mindenki számára.

Hered Katalin, a székesfehérvári Prohászka-templom lelkipásztori munkatársa irodai szolgálatot is ellát. Ő a keresztelők, esküvők és temetések adminisztrálása kapcsán beszélt azokról a találkozásokról, amelyek meghatározhatják az emberek Egyházról alkotott véleményét. „Nagyon fontos értékelni, hogy egyáltalán betérnek a plébániára – hangsúlyozta –, és sosem szabad elfeledni, mi ilyenkor egy ajtó, egy határ vagyunk, amit ők átlépnek Isten felé. Fontos, hogy mi, munkatársak, olyan légkört teremtsünk, amelyben bárki megérezheti, hogy Krisztus örömhírét hirdetjük az Egyházban.”

A találkozó végén Spányi Antal megyéspüspök arra biztatott, hogy az egyházi szolgálatot képviselők éljenek azzal a lehetőséggel, ami az emberekkel való találkozásban rejlik, hiszen sohasem tudhatjuk, lesz-e másik alkalom, hogy Isten örömhírét az emberek szívébe ültessük. „Készséges szolgálattal legyünk közvetítők, hisz a kegyelem mindig nagyobb, mint amire számítunk. Legyünk alkalmas eszközei az isteni gondviselésnek!” – kérte a főpásztor.

Magyar Kurír