Beszélgessünk Istennel

Kultúra – 2015. június 7., vasárnap | 15:03

A Vereb István által szerkesztett kötetben egyházi személyek fogalmazzák meg, hogy mi az imádság. Olvashatjuk a könyvben szent szerzetesek lélekemelő esdekléseit, elmélyedhetünk a különböző alkalmakra íródott könyörgésekben, de gyönyörködhetünk a Szentírás legszebb imáiban is.

A kötet imanaptárt is tartalmaz és válogatást azok vallomásaiból, akiknek fohásza meghallgatásra talált az Úrnál.

A valóban elmélyült ima csöndes, meghitt beszélgetés Istennel, aki mint Teremtő, mindenki másnál jobban ismer bennünket, még a gondolatainkat is előre ismeri. Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök szerint az ima „nem más, mint a kicsi, szerető ember szívének kitárása a nagy, őt Szerető Isten felé.” Pápai Lajos győri megyéspüspök számára pedig az imádság életszükséglet, „olyan, mint a lélegzés, nélküle nincs élet.” A keresztény ima elsősorban ajándék, együtt jár a megszentelő kegyelemmel. „Így a Szentlélek bevon minket a Fiúnak az Atyával való kapcsolatába, abba a titokba, amit Krisztus nyilatkoztatott ki.” A főpásztor Szent Pál apostolt idézi: „Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk, szavakba nem fogható sóhajtásokkal” (Róm 8,26-27).

Rácz Piusz OFM ferences szerzetes vallja: életünk lényege az Istennek szenteltségben rejtezik, amely az imádság és a cselekedet összefonódása által kell, hogy megjelenjen. Példaként említi Assisi Szent Ferencet: az ő életének meghatározója az volt, hogy találkozott az élő Istennel, akitől soha többé nem akart elszakadni. „Fölfedezte és megtapasztalta, hogy a Teremtő szereti Őt és minden teremtményére gondja van. Ezért a válasza sem lehetett más, mint a miénk sem lehet, viszont szeretni az Istent.” „Isten szegénykéje” nem úgy akart imádkozó ember lenni, mint kora szerzetesei tették a monostorok falai között, számára az egész teremtett világ lett „templommá.” Mindenütt és minden körülmények között megtalálta a módját az elcsendesedésnek, az imádságnak és a tevékenységnek. „Ha Istenben élünk az imádság által, akkor nem menekülünk a valóság elől. Ezért naponta meg kell halnunk önmagunknak, hogy Isten lehessen bennünk a minden, mindenben.”

Katona István, az Emmausz közösség alapítója figyelmeztet: ha nincs megtérés és mély hit, a szentmisén való részvétel külsőségessé válik. A pontosan, rendben elmondott ima nem helyettesítheti a szívünkben elmaradt változást. A karizmatikus megújulás hét ajándékra hívja fel a figyelmet, mely a szentmisében rejtőzik: a bűnbánat, a dicsőítés, az Ige, az élő hit, a felajánlás, az átváltoztatás és az áldozás, a küldetés. Utóbbival kapcsolatban Katona István rámutat: Jézus küld bennünket, hogy gyógyítsuk meg a világ sebeit. Küldetésünk teljesítése alól egyikünk sem bújhat ki. A karizmatikus megújulás minden országban nagy súlyt helyez az evangelizációra, elsősorban a személyes találkozások révén. „Felébresztette a katolikusokban a küldetésnek azt a szellemét, hogy felelősök a környezetükért. Szóval és közbenjáró imádsággal lehetőleg mindenkit vigyenek oda Jézushoz.”

Andrásfalvy János SDB szalézi szerzetesben szemernyi kétség sincs afelől, hogy Isten személyesen figyel ránk – ahogy azt Jézus is kinyilatkoztatta, amikor azt mondta, hogy mennyei Atyja a hajunk szálait is számon tartja (Mt 10,29-33) –, és ezt a tényt egészen biztos, hogy apró kis csodák is megerősítik az ember életében. „Érezteti a Jóisten, mosolyog az emberre.” Az Isten iránti feltétlen bizalmat pedig leginkább a szentektől tanulhatjuk el. Andrásfalvy János felidézi, hogy a szalézi rend megalapítója, Don Bosco úgy kezdte el építtetni a torinói Segítő Szűz Mária-bazilikát, hogy pár száz forintnak megfelelő pénze volt. Az építész addig nem akarta elkezdeni a munkát, amíg nem kapja meg a pénzt. Don Boscónak fogalma sem volt, honnan szerezze meg azt, teljesen az Úrra hagyatkozott. Az utcán sétált, amikor odalépett hozzá egy ismeretlen férfi, s amikor megtudta, hogy ő Don Bosco, átnyújtotta neki a szükséges összeget.

Korzenszky Richárd OSB bencés szerzetes, a tihanyi apátság perjele számára az is imádság, ha este kimondjuk, hogy szép napunk volt, hálát adunk Istennek mindenért, ami történt velünk: „Uram, Istenem, köszönöm, hogy sikerült megoldanom egy olyan feladatot, amitől féltem. Hogy sikerült beszélgetnem valakivel, akinek gondjai voltak…”

A kötetben közölt gyönyörű imádságok közül szinte lehetetlen bármelyiket is kiemelni, mégis álljon itt néhány sor a Taizéi Közösség alapítójának, Roger testvérnek a fohászából: „Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad. Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek. Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.”

Mindenki számára megszívlelendőek a kötet egyik szerzőjének, Várassy Bettynek szavai: soha ne érezzük magunkat egyedül, még legnagyobb szorongásaink közepette sem, mert Isten mindenütt ott van, bármikor szólhatunk Hozzá. „Ha a hitünk őszinte, a lelkünk nyitott, válaszol is! Csak figyelnünk kell rá! Ha észrevesszük a jelzéseket, megszűnik a szorongás, boldogabban telnek napjaink!” (Laudetur Kiadó, 2015).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria