Beszélgetés Süveges Gergővel, az NCD Hungary képviselőjével

– Hogyan jött létre a két szervezet, és milyen céllal?

– Az Egyházi Fejlesztők jól összeszokott csapat, tagjai sokéves tapasztalattal rendelkeznek; plébániákat és gyülekezeteket, szerzetesrendeket és szervezeteket segítenek a vezetés, képzés, szervezet-, illetve közösségépítés területén. Örülök, hogy egymásra találtunk, mert szépen illeszkedik egymáshoz a szolgálatunk.

A Természetes Közösségfejlődés (Natural Church Development, NCD) egy kifejezetten egyházi közösségek számára hasznos, diagnosztáló és közösségfejlesztő eszközrendszer. Az NCD Institute központja Németországban van, Christian A. Schwarz hozta létre 1996-ban. Alapkérdésük, hogy mitől lesz egy keresztény közösség egészségesebb.

Világméretű kutatásuk első fázisában azt keresték, léteznek-e olyan alapelvek, közös pontok, melyek a világ bármely részén működő keresztény közösségekre érvényesek. Ebben a szakaszban öt kontinens harminckét országában nagyjából ezer közösséget mértek fel kérdőívek segítségével, és nyolc közösségfejlődési alapelvet találtak. Ezek minden közösségben működnek, teljesen függetlenül a földrésztől, a gazdasági helyzettől, a kultúrától, a felekezettől. Ez a nyolc alapelv: megerősítő vezetés, ajándék- vagy adományalapú szolgálat, szenvedélyes lelkiség, inspiráló istentisztelet, szükségletorientált evangelizáció, szeretetteljes kapcsolatok, holisztikus kiscsoportok, hatékony struktúrák. 

A kutatás második fázisa arra irányul, hogy vizsgáljuk meg: ezeket az alapelveket, minőségi jellemzőket az egyes közösségek hogyan valósítják meg a gyakorlatban. Az NCD rendszere jelenleg 86 országban működik, 70 ezer közösség bekapcsolódásával. A felmérésnek van egy diagnosztikai része, az NCD Állapotfelmérés: az online, anonim kérdőívet az adott közösség harminc meghatározó tagja tölti ki. Azt tekintjük közösségnek, amelynek közös liturgiája és vezetője van. Plébánia, gyülekezet, parókia, lelkiségi mozgalom stb. 

A kérdőívek kitöltése után a közösség kap egy nagyon alapos elemzést arról, hogy a nyolc minőségi jellemző hogyan van jelen az ő közösségükben. Melyik a legerősebb, melyik szorul leginkább fejlesztésre. Az biztos, hogy Isten szüntelenül elhalmoz bennünket kegyelmeivel. Ha a közösséget dézsához hasonlítjuk, amelybe minél több vizet (isteni kegyelmet) szeretnénk beleengedni, akkor ez a nyolc minőségi jellemző a dézsát alkotó dongák együttese. Hol fog kicsorogni a víz a dézsából? Nyilván a legalacsonyabb „dongánál” – azaz minőségi jellemzőnél. Ezt nevezzük minimumfaktornak, ezt határozzuk meg az NCD Állapotfelméréssel. A dolgunk az, hogy a minimumfaktorunkkal többet foglalkozzunk, arra koncentráljunk. A fejlődés mindig személyes, egyéni, apró lépésekben zajló változás. Nem nagy tűzijátékok robbannak a közösségben, hanem szisztematikus, aprólékos munka indul, hiszen az egyén minősége határozza meg a közösség minőségét. Az NCD Állapotfelmérés év eleje óta Magyarországon is elérhető: bármelyik Krisztus-követő közösség bekapcsolódhat ebbe a folyamatba, kitöltheti az online tesztet, mi pedig egyrészt segítséget nyújtunk ahhoz, hogy a közösség tagjai értelmezni tudják az eredményeket, másrészt ahhoz, hogy el tudjanak indulni a fejlődésben és idővel maguk is képesek legyenek a továbblépésre.

– Tehát ha például egy plébániai közösségben nem működik valamelyik minőségi jellemző, akkor ebben segíteni tudnak…

– Abban tudunk segíteni, hogy a közösséggel együtt ránézzünk, melyik minőségi jellemzővel érdemes leginkább foglalkozni. Mindig a legalacsonyabb dongát igyekszünk magasítani, ettől egyrészt több „víz” fér a dézsánkba, másrészt az az általános tapasztalat, hogy ha az egyik dongával elkezdünk törődni, az húzza magával a többi területet is.

– Állandó kapcsolatban vannak azokkal, akik Önökhöz fordulnak?

– Az NCD Állapotfelmérés után személyes, közösségi konzultációkat tartunk, és egy havi ritmusú fejlődési folyamatot javaslunk. Két találkozás között egyéni feladatok, személyes előrelépési lehetőségek várnak a közösség tagjaira. Ezeket értékeljük a havi találkozókon. A cél az, hogy a közösség kultúrájába, szokásaiba beépüljön ez az értékelő, továbblépő, visszacsatoló, új elhatározást megfogalmazó gondolkodásmód.

– Az egész közösséggel találkoznak, vagy csak a vezetővel, esetleg néhány taggal?

– Ha a közösség szeretne fejlődni, akkor a közösség minden tagjának tennie kell ezért. Az, hogy milyenek vagyunk mint közösség, nem csak a vezető felelőssége. Mindannyian felelősek vagyunk a saját közösségünkért.

– Mit lehet tenni, ha egyik vagy másik közösségi minőségi jellemző kevésbé érvényesül?

– A közösségi élet nyolc minőségi jellemzője egyformán fontos; mindegyik szükséges ahhoz, hogy a közösségünk valóban krisztusi lehessen. Ebben rejlik az NCD rugalmassága és személyre szabottsága is: nem modelleket állít elénk. Nem azt mondjuk, hogy ami az egyik plébánián működik, nosza, hozzuk át, csináljuk meg nálunk is. Modell helyett az alapelveket állítja középpontba: nézzük meg, hogy a világ minden közösségében megfigyelhető nyolc minőségi jellemző a mi közösségi kultúránkban hogyan működik. Nézzük meg, melyik erősebb, melyik gyengébb; ünnepeljük meg az erősségeinket és foglalkozzunk a gyengeségeinkkel. Ha például azt találjuk, hogy egy közösségben a szeretetteljes kapcsolatok működnek a legkevésbé, akkor mélyebben megnézzük, hogy a szeretetnek, vagyis Isten arcának három megjelenési formája – igaz, igazságos és irgalmas – a mi életünkben hogyan van jelen. Nekem hol kellene leginkább fejlődnöm? A türelem területén? A jóságban? Az örömben? Az önmegtartóztatásban? A békességben? Nagyon konkrét, apró lépések segítenek abban, hogy én előrébb tudjak lépni a szeretetben. És ha én személyesen fejlődni tudok, akkor a közösségem is növekedni fog.

– Február közepén az Egyházi Fejlesztőkkel együtt rendeztek konferenciát. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak?

– Olyan embereket hívtunk, akikkel az Egyházi Fejlesztők, illetve az NCD Hungary az elmúlt években kapcsolatba került. Mindannyian elkötelezettek, tenni akarnak, és tesznek is a maguk területén: közös ügyünk a közösségépítés és -fejlesztés; az, hogy a különböző felekezetekhez tartozó közösségek jobban betöltsék a hivatásukat és egyre közelebb kerüljenek ahhoz az eszményhez, amit az Isten róluk megálmodott. A konferencián ott voltak egyházi fejlesztéssel, közösségekkel foglalkozó szakemberek és közösségi tagok egyaránt. Előadást tartott Pál Feri atya és Máté-Tóth András vallásszociológus. Kötetlen társalgások, kerekasztal-beszélgetés keretében vitattuk meg, hogy az egyes felekezetekben melyek a legégetőbb kérdések, az előrelépés legnagyobb kihívást jelentő területei.

– A feleségével együtt képviselik Magyarországon az NCD-t. Mit remélnek ettől?

– Margittal, a feleségemmel öt éve dolgoztunk azon, hogy az NCD Állapotfelmérés, a hozzá kapcsolódó fejlődési folyamat, valamint a legfontosabb lelkigyakorlatos könyvek a magyarországi közösségek számára magyarul is elérhetők legyenek. 37 közösség felmérésével létrehoztuk a magyar nemzeti normát, a Harmat Kiadóval dolgozunk a könyvek megjelentetésén, fordítjuk az online tartalmakat és intézzük az NCD Állapotfelméréseket, visszajelzéseket, segítünk a közösségeknek a továbblépésben. A reményünk annyi, hogy minél több közösség rátaláljon arra a fejlődési folyamatra, amely Jézus Krisztushoz közelebb viszi őket. Az egyén minőségén múlik a közösség minősége, a közösségeink minőségén múlik a felekezeteink minősége, és a felekezeteink minőségén múlik az evangelizációnk esélye. Az a dolgunk, hogy segítsünk építkezni.

Fotó: Ménesi Ágoston

Bodnár Dániel/Magyar Kurír