Betlehem, Betlehem, a te határidba’… – Dunántúli betlehemes a budapesti Szent István-bazilikában

Betlehem, Betlehem, a te határidba
érkezett Mária, rongyos istállóba.
Ott ülvén, mindegyre, elhagyott gerlice,
elkészíté magát a boldog szülésre.

Egy angyal, egy angyal újságot hirdetett:
Betlehem várában kis Jézus született.
Hideg szél fújdogál, jaj, de nagyon fázik,
a kisded Jézuska értünk siránkozik.

Mohos Gábor püspök a pásztorjáték előtt ünnepi gondolatait osztotta meg. Kiemelte, hogy amikor felidézzük az eseményt, amely miatt ezekben a napokban ünneplőbe öltöztetjük a szívünket, egy kicsi barlangban egy csöpp gyermeket látunk. Több mint kétezer kilométerre innen, Betlehemben járunk, ahol több mint kétezer évvel ezelőtt megszületett egy gyermek, aki elhozta sötét és számos küzdelemmel terhelt világunkba a fényességet, a reményt. A szeretet valóságát hozta, amely Isten nélkül elérhetetlen.

Egyedül Isten tudja ezt a szeretetet a szívünkbe adni, hiszen csak ő képes arra, hogy önmagát adva, önmagán túlhaladva ajándékozza nekünk önmagát.

Hagyjuk, hogy ez a legszebb történet a maga gazdagságában újra és újra megérintsen bennünket, s így fogadjuk mi is a Megváltót, hogy az egykori jászol melegségével és fényességével a szívünkben tudjuk ünnepelni a karácsonyt

– fogalmazott Mohos Gábor püspök.

A pásztorjátékot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola legifjabb kóristáiból álló Gaudete gyermekkar adta elő, amelyhez erre az alkalomra néhány idősebb diák is csatlakozott.

Brebovszky Klára kórusvezető elmondta: az ezúttal megjelenített dunántúli pásztorozás Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató gyűjtése 1966-ból – úgynevezett „vasszilvágyi pásztorozás”, mely forma a betlehemezésből önállósult pásztorjelenet dunántúli változatára példa. Ezen a területen az 1960-as évek vége felé vált szokássá, hogy karácsonykor a szegényebb, többgyermekes családok tíz éven felüli fiai rossz ruhákat, bundákat vettek magukra, majd nekiindulva a falunak, engedélyt kértek a háziaktól, hogy – némi adomány reményében – lehet-e „pásztorozni”. Ha megkapták az engedélyt, rá is zendítettek.

A pásztorjáték, amelyet Tompa Botond citerán kísért, ízes, archaikus nyelven szólalt meg:

„Hopp taljás jó estét kedves házigazda,
Tericcse asztalát fehér abroszával.
Nem tuggya miféle pásztorok lepik meg a házát.
Hű posztor a helyem!”

„Hopp taljás jó estét kedves házigazda
Hol az a szitykes, szutykos szolgáló leánya?
Később jöttem vóna, kurugla már egybeégett vóna!
Hű posztor a helyem!”

„Hopp taljás jóestét kedves házigazda
Akkorát zikkentem-zökkentem a kentek ajtajába,
Ha hat mázsa lelkem lett vóna még az is kipottyant vóna.
Hű posztor a helyem!”

Orgonán közreműködött Szotyori Nagy Gábor.

Fotó: Bor Péter

Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír