Bilincsbe vert szeretet – Fakszimile kiadvány és tanulmánykötet a magyar szerzetesek elhurcolásáról

Zsódi Viktor SchP, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke írt ajánlást a kötetekhez: 1950-ben „az éjszaka leple alatt több ezer szerzetest hurcoltak el erőszakkal, hogy egy istentagadó ideológia nevében elnémítsák a tanúságtételüket és évszázados szolgálatukat eltöröljék. Ez a könyv a történelem ezen sötét időszakára emlékezik, de elsősorban nem a sérelmeket és a veszteségeket tárja elénk.

A két kötet lapjain egy megrendítő paradoxon bontakozik ki: a zirci apátság története, amely a kommunista rezsim által lágerré alacsonyított falak között a hit és a közösség rendkívüli erőterévé vált.

A megalázott és kisemmizett közel ötszáz internált szerzetesnővér és az őket saját pusztulásuk árnyékában is hősies szeretettel befogadó zirci ciszterci közösség Endrédy Vendel apát vezetésével a szenvedésben a kegyelem otthonát teremtette meg.

A gazdagon illusztrált kiadvány a nővérek által készített egykori emlékalbumra építve teszi mindezt kézzelfoghatóvá. Nem csupán eseményeket sorol, hanem sorsokat mutat be: tanárnőkét, akiket elszakítottak a katedrától; ápolónőkét, akiket elűztek a betegágy mellől, és fiatalokét, akik a legteljesebb bizonytalanságban is kitartottak hivatásuk mellett.

Ez az emlékkönyv több mint történelmi munka – a hála és az emlékezés eszköze. Tiszteletadás kíván lenni mindazok előtt, akiknek hűségét és fogadalmát semmilyen földi hatalom nem tudta megtörni. Tanúságtétel arról, hogy a legmélyebb sötétségben is a hit, a remény és a szeretet fénye a legerősebb. Ajánlom ezt a művet mindenkinek, aki meg akarja érteni a magyar szerzetesség 20. századi golgotáját, és erőt akar meríteni abból a hitből, amely a megpróbáltatásokban is képes volt az örök élet hírnökévé válni.”

A tanulmánykötet szerzői, Halász Nivárd O.Cist és Kálmán Peregrin OFM pedig többek között ezt írják az Előszóban: „A felvilágosodás hatásától befolyásolt diktatúrák hagyományát követve 1950 nyarán a magyarországi kommunista rezsim körülbelül 2930 szerzetest vont kitelepítés alá a több mint tízezres magyarországi összlétszámból. E négy ütemben zajló folyamat keretében lágerré alakított kolostorokba zárták őket, ahol a helyi közösségek nagy-nagy áldozatokat vállalva gondoskodtak az odazsúfolt, megalázott és kisemmizett rendtagokról. Amikor az észak- és kelet-magyarországi kolostorok lakói kerültek sorra, e folyamat részeként mintegy ötszáz főt Zircre internáltak… Ezekben a napokban Endrédy Vendel apát vezetésével a zirci konvent olyan otthont biztosított az üldözötteknek, s ők

úgy voltak jelen e lehetetlen élethelyzetben, ahogy a lágerből alászállt a mennyei Jeruzsálem (vö. Jel 21,2), és amelynek tapasztalata hosszú évtizedeken át benső köteléket jelentett a szerzetesi élet érzékelhető kereteitől megfosztott kedvesnővéreknek.

Ennek emlékét őrzi ez az album és a kísérőtanulmány.”

Magyar Kurír