Böcskei László a nagyváradi egyházmegye 2023-as terveiről

– Hogyan értékelik az elmúlt év tevékenységeit? Hogyan szoktak összegezni, visszatekinteni?

– Minden esztendő végén összefoglalót állítunk össze, amelyben bemutatjuk az év fő tevékenységeit az Egyházamban, Egyházamért című lapban, ahol mintegy visszacsengenek az év folyamán megszervezett programok, ezzel is jelezvén azt, hogy az egyház él, az egyháznak üzenete van, az egyház közel áll az emberekhez, az egyházra számítani lehet. A lapot ingyenesen osztjuk és próbáljuk eljuttatni azokhoz is, akik nem rendszeres templombajárók, nem vesznek részt a megszervezett programokon. Akár meghívó is lehet ez a lap olyan értelemben, hogy az emberek érdeklődését szeretnénk felkelteni a helyi egyházban történő események iránt.

– Mi mindenre tekintenek vissza ilyenkor?

– Amikor eseményekről beszélünk, gondolunk a liturgikus ünneplésekre, a képzésekre, a különböző célcsoportoknak kigondolt rendezvényekre, a szépnek és az értékeknek a megismertetésére, a kulturális és tájékoztatást szolgáló programokra, gondolunk hivatásébresztésre, közösségápolásra, nem utolsó sorban a rendkívüli évfordulókra, eseményekre, kezdeményezésekre központi vagy helyi szinten.

– Hogyan kezdik az új év pasztorális tevékenységeit tervezni? Hogyan jelölik ki a célokat, súlypontokat?

– A visszatekintő lap elkészítése mellett pasztorális tervet készítünk a következő esztendőre. Egyházmegyénkben nemigen szoktunk tematikus éveket meghirdetni, inkább követjük azokat a kezdeményezéseket, amelyeket a szentatya elénk állít, illetve amelyeket az egész egyház felkarol, felvállal. Mégis egy előre kiválasztott mottóban próbáljuk jelezni azokat a súlypontokat, amelyek köré szeretnénk felépíteni a következő év tevékenységeit.

Az elmúlt két év tapasztalatait mérlegelve, a pandémia okozta eltávolodásoknak sokféle formáját átélve és ezek következményeit is észlelve a jelen időkben, nem kevésbé a háború okozta, sokszor ki nem mondott szorongások és az így előidézett világkrízis nyomása alatt, a 2023. évre is egy pasztorális tervet dolgoztunk ki, amely nagyvonalakban követi az eddigi kezdeményezések további kidolgozását, de a figyelem középpontjába helyezi az egymásra figyelés fontosságát, illetve az együtt haladás sok szép lehetőségét és ennek gyümölcseit, Ferenc pápa szinodális útra vonatkozó felhívására gondolva. A továbbépítés jegyében a 2023. évben is az egység megerősítésére gondoltunk, a figyelem középpontjába állítva azt az alapot, amelyből erőt meríthetünk a keresztény tanúságtétel útján. Így az év mottója Lukács evangélista egyik kijelentése lett, amely Jézus názáreti zsinagógában történt fellépése kapcsán került megörökítésre: „Minden szem rászegeződött!” (Lk 4, 21).

Ennek jegyében a karácsonyi körlevelemben próbáltam rámutatni azokra a prioritásokra, amelyeket fontosnak érzek azért, hogy egyházmegyénk és egyházközségeink élete gazdagodjon azáltal, hogy híveink egyre jobban részt vállaljanak a közösség életében és saját tanúságtételükkel legyenek az evangélium hirdetői, amely szeretet, béke, öröm és jóság. Az említett körlevélben írtam: „A sok szép kezdeményezés akkor éri el célját, ha kettős találkozás valósul meg. Elsőként az egymás közötti találkozás, ami az együvé tartozás örömében segít osztozni. Fontos, hogy a találkozások alkalmával jobban megismerjük egymást, és megosszuk egymással azokat a tapasztalatokat, amelyeket az úton való haladás alkalmával gyűjtöttünk. Itt elsősorban a hit útjára gondolok, ahogyan azt szentatyánk, Ferenc pápa is mondta, amikor az együtt haladás útjára hívott meg bennünket. Teremtsük hát meg a központi és a helyi kezdeményezések által a találkozás lehetőségeit. De ne felejtsük el a második fontos szempontot sem: kezdeményezéseink és programjaink az Úrral való találkozáshoz kell, hogy vezessenek. Ő az a központ, ahová tartunk és ahonnan indulunk. Ezért is született meg bennem az ötlet, hogy a 2023-as esztendő mottóját a szentírás egyik fontos kijelentése képezze: „Minden szem rászegeződött!” (Lk 4,21).

– Ezt a mottót, irányelvet milyen területekre bontják le, hogyan lesznek ebből konkrét tevékenységek?

– Készült egy tervezet, egy naptár, amelyben feltüntettük a legfontosabb, minden közösséget, plébániát megszólító pasztorális programlistát.

Az ebben megnevezett célcsoportok és a nekik szánt programok csak részben tükrözik mindazt, amit egyházmegyénkben próbálunk megvalósítani. Említésre méltó az a sok kezdeményezés, amely a helyi egyházközségek életét színesebbé, dinamikusabbá teszi. Paptestvéreim legtöbbször a hívek igényeihez mérten gondolják ki a következő évre tervezett programokat, főleg azokat, amelyek új kezdeményezéseknek számítanak, a már hagyományosnak mondható rendezvények mellett. Örömmel olvasom ilyenkor év elején a lelkipásztori beszámolókat az elmúlt év eseményeiről, amelyeket pár éve rendszeresen benyújtanak paptestvéreim. Egyre többen találják fel magukat az új kezdeményezések gazdag területén. A gyorsan változó világban azon túl, hogy a papnak kezdeményezőnek kell lennie, meg kell találnunk azt a nyelvezetet is, amelyen élvezhető módon szólíthatjuk meg híveinket azért, hogy ne csak szemlélői legyenek az egyházközség életének, hanem résztvevőkké váljanak. Ugyanakkor arra is kell vigyáznunk, hogy az új módszerek és az új nyelvezet közeledést jelentsen Isten szeretetének felfedezéséhez, és ne eltávolodást hozzon egy könnyen vállalt elvilágiasodás formájában. Ezért nem kis feladat előtt találják magukat lelkipásztoraink, akik próbálnak helytállni és örömmel tapasztalom, hogy sokszor igyekeznek egymáson is segíteni. Ezt a segítséget próbáljuk nyújtani központi szinten is; ezért vannak az egyházmegyei kezdeményezések, amelyek azt a célt is szolgálják, hogy a találkozások révén, a közös ünneplésekben is az összetartozás szálait erősítsék. Nagyon fontosak ezek a benyomások, élmények főleg a szórványban élő híveink számára.

Összefoglalásként mondhatom, hogy egy követhető és megvalósítható, változatos és következetes lelkipásztori tervet ajánlottunk fel papjaink, szerzeteseink és híveink számára, tudván azt, hogy ez sokkal színesebb és gazdagabb lesz a helyi kezdeményezések által, amelyek mind közösségépítő és hitben megerősítő erővel bírnak. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik nyitott szívvel közreműködnek abban, hogy élő egyház legyünk. Hálás vagyok azoknak, akik a családpasztorációt, az ifjúságot és a hitoktatást tervezik, szervezik és prioritásként kezelik ezeket a területeket. Úgyszintén nagyon hálás vagyok azoknak is, akik a liturgia és a szertartások szép megünneplésében tesznek azért, hogy az Istennel való találkozás ilyen formája sok kegyelemnek a forrása legyen a résztvevők számára. De azok iránt is hála van a szívemben, akik akár szociális téren, akár kulturális téren egy értékes és egészen sajátságos pasztorációt vállalnak és teljesítenek az egész közösség javára és hasznára. Isten áldása legyen ezen az új esztendőn és minden jó kezdeményezésen, hogy mindig a Szentlélek irányítását követve tudjuk építeni egyházunkat.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír