Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása után öt vértanú ereklyéjét őrzi majd a veszprémi székesegyház

Szent Urbánusz, Szent Jusztinusz, Szent Teofil és Szent Blandina mellett a boldoggá avatást követően Bódi Mária Magdolna ereklyéjét is őrzi majd a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház. Itt kapott helyet továbbá a magyar szent család tagjainak, Szent István királynak, Boldog Gizella királynénak és Szent Imre hercegnek az ereklyéje is.

Az ősegyház a kezdetektől fogva tisztelte a vértanúk földi maradványait, a mai értelemben vett ereklyekultusz pedig Kr. u. 150 után kezdett kibontakozni a római katakombákban. Ekkoriban vált általánossá, hogy a vértanúk sírjánál tartottak szentmiséket. A 6. századtól a szentek maradványait már a felszentelt templomokba vitték, és ott őrizték, ezért is idézi az oltárok szarkofág vagy koporsó alakja a sírhelyekét.

„Az Egyház az oltár fényébe emeli a megdicsőült boldogok, szentek földi maradványait. Ezek a testi maradványok, ereklyék ugyanahhoz a személyhez tartoznak, akinek a lelke már az Isten közelségében van, az ő színelátásában, dicsőségében részesedik. A boldoggá, illetve szentté avatottak iránti tiszteletünkből fakad, hogy ereklyéiket az oltáron tartjuk, tisztelettel vesszük körül, megérintjük, és jelenlétükben ezen boldogok, szentek mennyei közbenjárásáért imádkozunk” – mondta el Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató.

Hozzátette: Bódi Mária Magdolna Litéren halt vértanúhalált, „ezért a település templomába is kerül majd egy jelentős csontereklye, ahogyan azokba a templomokba is, ahol Magdi földi életre során a hitében növekedett, vagy ahol sokakat a hitre vezetett és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta. Ilyen a fűzfőgyártelepi templom, ahol az ott élő emberekért és a templomért imádkozott és dolgozott, vagy a balatonfűzfői Jézus Szíve templom, ahol tisztasági fogadalmat tett”.

A Szent Mihály-főszékesegyházban őrzött ereklyék a 20. század elején kerültek ide.  „Az újjáépített székesegyházat és az oltárokat 1910. október 4-én szentelte fel Hornig Károly püspök és püspöktársai, az ereklyék is azóta találhatók az oltárokban” – mondja Takáts István főszékesegyházi plébános, érseki általános helynök, hozzátéve: a mai Szűz Mária mennybevétele oltárban a szőlő és a szőlőművelők pártfogója, Szent Urbánusz, a Szent Imre-oltárban Szent Teofil ereklyéje, a Szent Anna-oltárban a 2. században élt Szent Jusztinusz vértanú, míg a Szent György-oltárban a Lyonban vértanúhalált halt Szent Blandina ereklyéjét helyezték el az oltárkövek alatt, hitelesítő pecséttel ellátva.

A középkorban Veszprémben őrizték az egyik legismertebb vértanú, a rendszerint sárkányt legyőző lovagként ábrázolt Szent György hagyomány szerinti fejereklyéjét is, amelyet Szent István király a bolgárok felett aratott győzelme emlékére a bizánci császártól kapott. A veszprémi Szent György-kápolna ettől kezdve fontos és látogatott zarándokhellyé vált, amiről az épület küszöbén ma is látható, a 14. századból ránk maradt latin felirat – „in limine no sedeto”, vagyis „ne üljetek a küszöbre” – is tanúskodik: ez a felszólítás a zarándokokat figyelmeztette a helyes viselkedésre. Az ereklyét a török hódítás miatt a Felvidékre kellett menekíteni, ám útközben elporladt.

Nemcsak keresztény vértanúk, hanem a magyar szent család ereklyéit is a Szent Mihály-főszékesegyház őrzi: 2023 nagycsütörtökén Udvardy György veszprémi érsek az ónixkőből készített új szembemiséző oltárban helyezte el Szent István koponyaereklyéjét, Boldog Gizella kézereklyéjét és Szent Imre herceg csontereklyéjét. Első szent királyunk és családtagjainak földi maradványai az oltár középső részén kialakított ereklyefülkében kaptak helyet, amelynek aranyozott rézből készített, görög kereszttel díszített zárófedele a hívek számára is jól látható. A magyar szent család ereklyéinek együttes elhelyezése a miséző oltárban idézi mind a Veszprémi Főegyházmegye, mind a Szent Mihály-főszékesegyház ősiségét, a magyar kereszténység életében betöltött központi szerepét.

Egyelőre Szent István feleségének, Boldog Gizellának egy másik ereklyéje is megtalálható a főszékesegyházban – az első magyar királyné élete elválaszthatatlanul összefonódott a „királynék városával” – e karereklyéje azonban nemsokára a várnegyed megújításának keretében restaurált Gizella-kápolnában nyeri el majd végleges helyét, amely Veszprém egyik legrégebbi épülete is egyben.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír