Böjte Csaba a gálospetri gyermekotthonba látogatott

Az egykori Fráter-kastélyban működik a román–magyar határhoz közeli Gálospetriben a dévai Szent Ferenc Alapítvány Szentháromság Gyermekotthona. Kosza Erzsébet, az intézmény vezetője, munkatársai és az ott nevelt huszonkilenc gyerek várta mindazokat, akik őket egész évben támogatják, és  akik érdeklődnek mindennapjaik iránt. A szép udvar, a virágokkal, gyümölcsfákkal díszelgő kert, a pedánsan rendben tartott szobák mind arról tanúskodtak, hogy a nehéz szociális helyzetű családokból jó helyre kerültek a 4–16 év közötti gyerekek.

A napi programot nyitó szabadtéri szentmisén mondott homíliájában Böjte Csaba felelevenítette, ahogyan először megtekintette az akkor „napfénytetős és gyógynövényekkel teli udvarú” (vagyis az összeomláshoz közeli állapotú, elhanyagolt) kastélyt. Mivel Déva-környéki otthonaiban is sok érmelléki gyereket neveltek, tudta: itt is szükség lenne egy otthonra. Tréfásan megjegyezte: itt olyan nagy a szükség, hogy úgy gondolta, nem elég „egy kis szentecskét” választani védőszentnek, névadónak, ide egyenesen a Szentháromság ereje kell. A névadást valójában a vallási sokszínűség indokolta. „Csodálatos, hogy Isten megosztja velünk a világ továbbteremtésének örömét” – fogalmazott Böjte Csaba, utalva arra, hogy huszonegy év alatt több mint ötezer gyerek fordult meg alapítványa otthonaiban, szeptemberben 2 378 diákot indítanak iskolába, akiknek az emberek jóságából tudnak cipőt, iskolatáskát, ceruzát venni.

Böjte Csaba kitért arra, hogy az egykor romos kastélyból nagyszerű otthon lett, amiben kimagasló érdeme van Kosza Erzsébetnek és férjének, Jánosnak. Az ő példájuk is bizonyítja: nem szabad hinni annak a gonosz hangnak, mely azt sugallja, hogy nem érdemes jónak lenni, nem érdemes dolgozni, nem érdemes foglalkozni az elesett gyerekekkel. Ő maga évente ha kétszer, háromszor jut el Gálospetribe, a dolgok mégis szépen haladnak – „Mi ez, ha nem csoda?” – tette fel a választ nem kívánó kérdést a szerzetes.

Kosza Erzsébet meghatódottan mondta el, hogy érmihályfalvi, érkörtvélyesi, monospetri és székelyhídi gyerekeket nevel, a hatóságok szerint túl sokat, de vállalja a megrovást is, senkit nem küld el.

Ezt követően a gyerekek az elmúlt egy év alatt különböző ünnepekre, alkalmakra összeállított előadásaik legjavát mutatták be a közönségnek. „Senki ne menjen el úgy, hogy valamit el nem fogadott tőlünk” – mondta Kosza Erzsébet, és ebbe beletartozott az ebéd is, melyet részben a szabadtéren szolgáltak fel. Az asztaloknál vallástól, politikai nézetektől, nemzetiségtől függetlenül sokan foglaltak helyet, mindazok, akik támogatják határon innen és túlról az otthon működését. Természetesen most sem érkeztek üres kézzel. Az adományokat a gyermekotthon épületének külső felújítására fordítják.

Fotó: Erdély Online

Magyar Kurír