Boldog Apor Vilmos, a hívek áldozatos pásztora – A vértanú püspökre emlékeztek Győrben

A vértanú emléknapján megtartott misén Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök és Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök koncelebrált több egyházmegyés pappal együtt.

A szertartás elején Veres András köszöntötte a püspöktársakat, az egyházmegyei rekollekcióra egybegyűlt papságot, a híveket, s külön a Magyar Máltai Lovagrend képviselőit. Megköszönte Kiss-Rigó László püspöknek, hogy elvállalta az egyházmegyei papi rekollekció vezetését.

Veres András hangsúlyozta, Boldog Apor Vilmos személye összeköti a Szeged-Csanádi és a Győri Egyházmegyét, hiszen a vértanú püspök Gyulán szolgált, amikor a Szentszék 1941-ben kinevezte őt győri püspöknek. A püspökké szentelése is Gyulán történt, ezután vonaton utazott Győrbe, ahol a székesegyházban megtartotta első főpásztori szentmiséjét.

Veres András kiemelte: a vértanú Apor Vilmos még a halálos ágyán is az egyházmegye papságáért imádkozott. „Kérjük, járjon közben értünk, hogy lelkipásztori szolgálatunk lélekben és elkötelezettségben is megújuljon! Egyúttal azt kívánom, hogy a mostani ünnep mélyítse el a vértanú iránti tiszteletünket, s hogy az általa képviselt értékek vezessenek minket a mindennapi szolgálatban!”

Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök homíliájában megemlékezett mindazokról, akik az Egyház történelme során szeretetből feláldozták az életüket Krisztusért és az övéiért. Rámutatott, hogy közülük az első, István diakónus az őt üldözőkért, gyalázókért imádkozott, éppen úgy, mint ahogy Jézus tette, s az utolsó szavai is hasonlatosak voltak a haldokló Mester szavaihoz.

A szónok hangsúlyozta, nem véletlen, hogy Boldog Apor Vilmos emléknapján a szentmisén a jó pásztorról hallunk az evangéliumban. Jézus nevezte magát így, ő, aki életét adta juhaiért. Ennek a képnek a mély értelmét az apostolok csak az Úr feltámadását követően sejthették meg, ahogy a szőlőtő és a szőlővessző, vagy az élet kenyere, az út képét is.

Apor Vilmos püspök életében és vértanúhalálában is a „jó pásztor” jézusi lényegét fedezhetjük fel – mondta Kiss-Rigó László, és hozzátette:

a vértanúkra nem úgy emlékezünk, hogy sajnáljuk őket, az életáldozatuk nem tragikus baleset, véletlen, hanem a szeretet győzelme.

Ezért kérjük az ő közbenjárásukat, s szeretnénk követni a példájukat a magunk módján, ha nem is olyan hatalmas áldozatot hozva, mint ők, de a mindennapok lemondásaival mindenképpen.

A szeged-csanádi püspök arról is beszélt, hogy az üdvtörténet hajnalán Isten ígéreteket tett, amelyek teljesülését várva többféle motívum, inspiráció jelent meg Isten népe és vezetői körében: egyrészt a teljes igazság eljövetelét várták, másrészt Isten és ember tönkrement kapcsolatának helyreállítását, valamint ebből fakadóan azt is, hogy a Megváltó egységbe, közösségbe kapcsolja majd az embereket.

A Messiás eljöveteléig mindez csak részlegesen valósult meg a próféták, a nép vezetői, papjai által, Krisztusban azonban elérkezett hozzánk a teljes igazság, Isten és ember kapcsolatának maradéktalan helyreállítása és az egységet biztosító Jó Pásztor is, maga Jézus, aki népének s a mindenségnek „királya”.

A szónok hangsúlyozta, hogy

Apor Vilmos püspök, mint jó pásztor, már Gyulán is Krisztus igaz szolgájának bizonyult, amikor például Bukarestbe is elutazott, hogy kieszközölje a román katonák által túszul ejtett gyulai polgárok szabadon bocsátását, vagy a város lelki vezetőjeként felkarolta a szegényeket és az ifjúságot.

Kiss-Rigó László püspök a vértanú élő tiszteletét hangsúlyozva elmondta, hogy a közelmúltban egy Békés megyei településen Boldog Apor Vilmos titulusú templom alapkőletételét ünnepelték.

Apor Vilmos egész papi hivatása teljesedett ki abban, hogy végül Győrben a híveiért adta az életét – mutatott rá a szeged-csanádi püspök.

Imádkoznunk kell azért, hogy az Úr adjon ma is olyan vezetőket, akik faji, gazdasági, politikai szempontoktól függetlenül Jézus pásztori lelkületével gyakorolják a hivatásukat.

Kiss-Rigó László a továbbiakban a szeretetről beszélt, arról, hogy Krisztus előbb szeretett bennünket, mint mi őt. De mi szeretjük-e Krisztust? – tette fel a kérdést, majd így folytatta: ennek két kritériuma van, az egyik, hogy egymást szeretjük-e, a másik, hogy megtartjuk-e Jézus parancsait.

Az Úr elvárja az ő közösségétől, hogy a tagok szeressék egymást, és nem csupán a rokonszenves embereket. Kalkuttai Szent Teréz azt mondta, a szeretet az otthonainkban kezdődik, a saját házunkban.

Másrészt „Jézus parancsainak megtartása azt vonja maga után, hogy képviselnünk kell mindazt, amit Ő tart értéknek, s tanúságot kell tennünk azok előtt is, akik úgy vélik, nekik ezek az értékek nem kellenek”.

Ezek ugyanis egyetemes értékek: a hit, az emberi méltóság, a teremtés iránti (Isten dicsőítő) felelősség, a munka, a család, a férfi és nő házassága, a hazaszeretet.

„Sokan manapság azt mondják, ezek idejétmúlt dolgok, s vannak a világban olyan helyek, ahol ezek miatt üldözik is a keresztényeket. Hála Istennek, mi olyan helyen élünk, ahol nyugodtan vállalhatjuk ezeket az értékeket” – tette hozzá a püspök, s kérte Boldog Apor Vilmos közbenjárását azért, hogy „keresztény identitásunk megerősödjék és tanúságtevőkké válhassunk mai társadalmunkban”.

A szertartás végén Veres András püspök elmondta, az ünnepi misét a hat évvel ezelőtt alakult Boldog Apor Vilmos Imaszövetség élő és elhunyt tagjaiért ajánlotta fel; buzdította a híveket, hogy csatlakozzanak a szövetséghez, illetve segítsék a tagság bővülését.

A főpásztor kezdeményezésére a jelenlévők első alkalommal mondták el közösen az imaszövetség megújított szövegű fohászát, majd a főpásztorok és az asszisztencia közbenjáró imádsággal járult a vértanú-boldog sírjához a székesegyházban.

A közbenjáró ima Ferenc pápáért, a magyar püspökökért, papokért, új papi hivatásokért, valamint többek között nemzetünk gyarapodásáért, a fiatalok lelki egészségéért, a háború távoltartásáért, az állami vezetők Egyházat tiszteletben tartó, az emberek javát szolgáló munkájáért hangzott el.

*

Boldog Apor Vilmos püspök vértanúsága

Apor Vilmost kortársai szent életűnek tekintették, lelkiségében központi szerepet foglalt el a tisztaság, az üldözöttek védelme és a vértanúság gondolata. 1945-ben bekövetkezett mártírhalálával élete kiteljesedett, nem pedig tragikus véget ért. Amikor a háború elérte Győr városát, mindenkit befogadott, és sok százan találtak menedéket a Püspökvárban. Számítva a brutalitás veszélyére, kijelentette: „Egyszer úgy is meg kell halni, inkább ilyenkor adja oda az ember az életét.”

1945 tavaszára Győr a folyamatos bombázások miatt romokban hevert. Apor Vilmos fáradhatatlanul őrizte, óvta, erősítette híveit és a papságot. Amint a légiriadó véget ért, a főpásztor azonnal a romok között termett, és segített a túlélők felkutatásában, a haldoklók lelki megerősítésében.

1945 nagypéntekén szovjet katonák konyhai kisegítő szolgálatra kértek nőket a püspökvári óvóhelyről. Apor Vilmos biztatására főként férfiak és idős nők jelentkeztek, amit a katonák kifogásoltak. A főpásztor határozottan megtagadta a fiatal nők kiszolgáltatását. Ekkor dördültek el a halálát okozó lövések: a katona előbb a mennyezetbe lőtt, ahol a négy golyó helye most is látható, majd a főpásztorra célozva egy lövés a fején, egy a kezén és egy a gyomrán érte. A katonák elmenekültek, és senkinek sem esett bántódása. Apor Vilmost kórházba szállították az ostromlott városon keresztül, ahol petróleumlámpa fényénél műtötték meg. Halálát érezve közeledni imádkozott papjaiért, híveiért, a „szerencsétlen” magyar hazáért és azokért, akik meglőtték. Apor Vilmos április 2-án, húsvéthétfőn költözött a mennyei hazába.

Testét ideiglenesen a Kármelhegyi Boldogasszony-templom kriptájába temették. Gyóntatója írásban kérte az egyházmegye kormányzását átvevő káptalani helynököt, hogy azonnal indítsa meg boldoggá avatását, mert – mint írta – a püspök szent volt. Közben elkészült a vörösmárvány szarkofág, Boldogfai Farkas Sándor alkotása. 1948. november 24-re volt kitűzve testének ünnepélyes felhozatala a kármelita templom kriptájából. Az ezt megelőző napon azonban a város és a rendőrség írásban megtiltotta ezt. Csak 1986. május 23-án lehetett a vértanú püspök testét méltó nyughelyére temetni. Azóta ott pihen, és a hívek virággal halmozzák el sírját.

A szarkofágot Mattioni Eszter hímeskő-faliképe veszi körül, a Jó Pásztort ábrázolásával, aki életét adta juhaiért. Az alkotáson megjelenik továbbá két jelképes alak is babérkoszorúval, a vértanúság jelképével és liliommal, a női ártatlanság és tisztaság szimbólumával.

Apor Vilmos boldoggáavatási eljárása 1946-ban indult, de 1949-ben fel kellett függeszteni, és csak 1989-ben lehetett folytatni. Az előkészítő munkálatok 1996-ra fejeződtek be. Az úgynevezett positiót – amely a boldoggá avatáshoz szükséges összes dokumentumot tartalmazza – díszkötésben nyújtották át II. János Pál pápának győri látogatása alkalmával, amikor a vértanú püspök sírjánál is imádkozott.

A boldoggá avatásra 1997. november 9-én került sor a római Szent Péter-téren, ahol több ezer magyar zarándok is részt vett a szertartáson.

Hivatalos emléknapja május 23-án van, vagyis a végső nyughelyre helyezés évfordulóján. E napon kívül a győri bazilikában minden hónap első hétfőjén szentmisét mutatnak be tiszteletére. Pápai Lajos megyéspüspök idején indították el a szenttéavatási eljárást, amelynek egyik mérföldköve volt a 2015-ben megtartott Apor Vilmos-imaév, Boldog Apor Vilmos pappá szentelésének 100., vértanúságának 70. évfordulója alkalmából.

A Boldog Apor Vilmos püspök vértanú közbenjárására történt imameghallgatásokat az alábbi címre várják:
Püspöki Iroda
9021 Győr, Káptalandomb 5/B

Forrás: Győri Egyházmegye

Szerző: Körössy László

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír