Boldog August Czartoryski, az alázat példaképe

August Czartoryski 1858. augusztus 2-án született Párizsban. Hatévesen elvesztette édesanyját. Párizsban és Krakkóban tanult. Az arisztokrata Czartoryski család a novemberi felkelés után elhagyta Lengyelországot. A család tulajdonában lévő párizsi Hotel Lambert a lengyel emigránsok fő találkozóhelye volt; a mindenkori családfőt a szabadságmozgalom eszmei vezéreiként tisztelték: így August édesapját is. August édesanyja, Maria Amparo hercegnő a spanyol királynő lánya volt. A kis Guciót, ahogy gyermekkorában nevezték, a spanyol királyi pár tartotta a keresztvíz alá. Hatéves volt, amikor édesanyja tüdőbajban meghalt; apja néhány évvel később ismét megnősült: második felesége, Marguerite Adéalide Nemours orléans-i hercegnő édesanyja helyett anyja lett Augustnak, aki 1868-ban kezdte meg tanulmányait a párizsi Nagy Károly Líceumban, majd később magánúton folytatta azokat. Tizenhárom éves korában járult először a szentáldozáshoz a sieniawai templomban.

August gyermekkorától tüdőbajban szenvedett. A betegséggel vívott küzdelem és a szenvedések által egyre közelebb került Istenhez; fokozatosan érlelődött benne a vágy, hogy életét Istennek szentelje. Az ifjú herceg nevelői között volt Józef Kalinowski is – később kármelita szerzetes –, aki nemcsak tudását, de tapasztalatait és hitét is megosztotta növendékével.

Az ifjút nem vonzotta a társasági élet és a világ – húszévesen így írt apjának: „Bevallom, hogy elegem van ezekből a szórakozásokból. Nincs rájuk semmi szükség, és közben még fárasztanak is.” A Don Boscóval való párizsi találkozása után elhatározta, hogy szalézi szerzetes lesz. Családja azonban a házasság lehetőségeit mérlegelte, hiszen legidősebb fiúként ő volt a családi vagyon örököse. August újra és újra elutazott Torinóba, hogy Bosco Jánossal találkozhasson: vezetésével hosszú lelkigyakorlatokat tartott. Don Bosco – ismerve a család problémáit és elképzeléseit – sokáig vonakodott, hogy felvegye a szalézi rendbe az előkelő családból származó jelöltet. Kételyeit végül XIII. Leó pápa oszlatta el, aki személyesen járt közben a herceg érdekében.

August 1887. június 17-én felvételt nyert a szalézi rendbe. Novíciusmestere, Don Barberis csodálta a növendék alázatát: a fiatal szerzetes soha nem kérkedett nemesi származásával, azt vallva, hogy az ember igazi nemességét nem a származás, hanem lelki nemessége adja. 1887. november 24-én Don Bosco kezéből vehette át a szerzetesi habitust Torinóban. Egy évvel később lemondott az elsőszülöttet megillető családi jogairól, az őt illető vagyon egy részét a rendnek adományozta. 1888. október 2-án tett szerzetesi fogadalmakat. Családja megpróbálta rávenni, hogy változtassa meg döntését, ő azonban kifejezte: szalézi marad élete végéig. Betegsége ellenére megkezdte teológiai tanulmányait, készült a papságra.

1892. április 2-án szentelték pappá San Remóban. Másnap bemutathatta első szentmiséjét, amelyen Witold öccse és nevelőanyja is részt vettek. Alig egy évig teljesíthetett lelkipásztori szolgálatot az olasz Riviérához tartozó Alassióban, itt hunyt el 1893. április 8-án tüdőbajban. Halála előtt találkozott apjával, az ő jelenlétében szentmisét mondott hazájukért.

Földi maradványait a családi kriptában helyezték örök nyugalomra Sieniawa plébániatemplomában, innen vitték át 1964-ben a szaléziak przemyśli Szent József-templomába. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2004. április 25-én.

A boldoggáavatási szertartáson így méltatta honfitársa lelki nagyságát:

„»Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! (…) Jobb egy nap a Te csarnokaidban, mint ezer nap Tetőled távol« (Zsolt 84,2.11). A zsoltárnak ezeket a szavait írta Boldog August Czartoryski újmisés szentképeire, életének mottójaként. Annak az embernek csodálatát tükrözik ezek a szavak, aki Isten hívását követve felfedezi a papi szolgálat szépségét. De bennük cseng azoknak a választásoknak a visszhangja is, amelyeket mindenkinek meg kell hoznia, aki felismeri Isten akaratát, és teljesíteni akarja azt.

August Czartoryski, a fiatal herceg eredményes módszert dolgozott ki, amely által képes volt Isten terveit felismerni életében. Minden kérdését, minden vívódását előbb Isten elé tárta őszinte imádságban, majd az engedelmesség lelkületében követte lelkivezetői tanácsát. Így ismerte fel hivatását is, hogy szegénységben élve a legkisebbeket szolgálja.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír