Boldog Ceferino, a cigányok védőszentje és Marco Riboldi, a cigányok papja

A spanyol polgárháború alatt, 1936-ban kivégzett Giménez Malla, Boldog Ceferino, az első cigány származású szent liturgikus emléknapja augusztus 2-ra esik, Marco Riboldi atya pedig június 8-án hunyt el.

Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa üzenetében kiemeli az „El Pelé” néven is ismert Boldog Ceferino mély hitét, és azt, hogy felhívta a figyelmet a cigány kultúra hagyományos értékeire: a család központi szerepére, a feltétel nélküli befogadásra, az életörömre.

Turkson bíboros

emlékeztet a cigányok védőszentjének két fontos vonására: az egyik az állatok iránti szeretete, hasonlóan Assisi Szent Ferenchez, a másik pedig testvéri lelkülete, amely arra késztette, hogy közvetítsen mind a cigány közösséghez tartozó családok, mind a romák és nem romák között felmerült vitákban és konfliktusokban.

Az etnikai hovatartozás és a társadalmi státusz nem volt fontos számára. Ami számított, az az emberi méltóság elismerése volt – fejti ki üzenetében Peter Turkson bíboros.

Az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma prefektusa megállapítja, hogy Ceferino Giménez Malla egy olyan kultúrában született (1861-ben, Spanyolországban – a szerk.), amely gondját viseli mind a fiataloknak, mind az időseknek. Boldog Ceferinóra emlékezni tehát jó alkalom arra, hogy felfedezzük azt a gazdagságot, amellyel minden ember rendelkezik, hogy érvényre juttassuk azt, ami egyesít, a különbözőségeket pedig a növekedés lehetőségének tekintsük. A bíboros hangsúlyozza, hogy

a romák „a testvériség szakértői”, mert a nehézségek, amelyekkel az évszázadok során közösen kellett szembenézniük, az összetartozás és a csoportos szolidaritás erőteljes érzését teremtették meg bennük.

A vatikáni prefektus utal a romák kiterjesztett családjaira, amelyek a Covid-19-járvány idején lehetővé tették a kölcsönös segítség mechanizmusának elindítását, csökkentve az egészségügyi válság legsebezhetőbbekre gyakorolt hatását.

Marco Riboldi atyára emlékezve Turkson bíboros kiemeli misszionárius magatartását, utalva a kilépő Egyházra, amely a cigány valóságban testesül meg. Marco Riboldi 1971-től 2018-ig vezette a milánói főegyházmegye – olasz kifejezéssel élve – „nomádpasztorációs” központját, és hozzájárult Ceferino boldoggá avatásához is.

Riboldi atya megteremtette az evangélium és a liturgia inkulturációját, segítette a városok és az emberi lét perifériáin élő cigány családokat, osztozott mindennapi életükben, örömeikben és fájdalmaikban. A 92 éves korában elhunyt atya 2020-ig egy lakókocsikápolnában élt, ami egyben plébániaként is szolgált.

Végigjárta egész Európát, hogy elvigye Isten Szavát a roma népességnek. Maradandó értéket képviselnek művei, a Biblia, a liturgikus szövegek és énekek különféle roma nyelvekre való fordításai. Az ő nevéhez fűződik továbbá a cigánypasztoráció kezdeményezésének eredeti javaslata, amelyet Szent VI. Pál valósított meg a gyakorlatban.

Riboldi atya a „cigányok papja” volt az inkulturáció, az elkísérés, az odaadás és az alázat révén

– állapítja meg üzenetében Turkson bíboros. – Megvédte a romák értékeit a nem romák között, miközben a vándorlóknak adományozta azt, amire szükségük volt: az evangéliumot – és saját személyét.

A bíboros üzenetét imával zárja. Azért fohászkodik Istenhez, hogy Riboldi atya példájára és Boldog Ceferino közbenjárására sokszorozódjanak meg a leginkább rászorulókat segítő hivatások, és a kultúrák fedezzék fel a „szociális barátság” (vö. Fratelli tutti) ajándékát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír