Boldog Charles de Foucauld – a sivatag szentje

Charles de Foucauld 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban; szülei korán meghaltak. Kezdetben Svájcban, majd Párizsban egy jezsuita középiskolában tanult. Rendetlen magaviselete miatt egy állami iskolában érettségizhetett, majd a francia Katonai Akadémián tanul tovább két éven át. Tanulmányai után először Franciaországban, majd Algériában szolgált; három évvel később elbocsátották, részben kicsapongó élete miatt. Később újra visszahelyezték a szolgálatba; ekkora már észrevehetően megváltozott.

Lenyűgözte Afrika, nagy hatással volt rá az iszlám: érdekelte, mi az, ami egy muszlim embert arra késztet, hogy naponta ötször letérdeljen, akár az ellenség támadása alatt is, és imádkozzon. 1882-ben elhatározta, hogy felfedezi Marokkót, Tunéziát és Algériát. Mivel katonai szolgálata lekötötte volna, elhagyta a hadsereget. Először Mardochi Abi Serur rabbival indult útnak Marokkóba, majd Joseph Aleman nevű rabbinak adta ki magát, így eljuthatott a keresztények számára veszélyesebb vidékekre is. Feltérképezte az Atlasz-hegységet, amelynek jelentős része ismeretlen volt az európaiak előtt. 1884-ben Henri Duveyrier támogatásával kiadta Felfedezőút Marokkóban című könyvét, mellyel nagy elismerést szerzett francia és angol nyelvterületen. A francia földrajzi társaság aranymedállal jutalmazta.

Mind jobban vonzotta őt a keresztény élet. 1886-ban megismerkedett Huvelin atyával, s a vele való kapcsolat hozta a döntő fordulatot: 1890. január 16-án belépett egy szigorú trappista szerzetesközösségbe. Először a franciországbeli Saint-Laurent-les-Bains-be, majd Szíriába, utána Algériába helyezték. 1896-ban Rómába küldték teológiát tanulni; s miután 1897-ben lejárt ideiglenes fogadalma, tanulmányait megszakítva Názáretbe utazott, ahol klarissza nővérek kolostorszolgájaként tevékenykedett három éven keresztül. Huvelin atyával szüntelenül tartotta a kapcsolatot. 1901. június 9-én Verviers-ben szentelték pappá.

A Szaharába ment, megpróbált egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni szándékozott, hanem szeretni. Egész életével akarta „kiáltani az evangéliumot”. 1901 októberében az algériai Benni Abbes-be költözött remeteként, püspöki engedéllyel. Ekkor fogalmazta meg tételesen elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről.

1914-ig, amikor Tamanrassetbe, az Ahaggar-hegységbe költözött, megírta a francia-tuareg szótárt, mely máig a tuareg szótárak alapját képezi. Később is folytatta a tuareg kultúra kutatását, több könyvet is írt róluk. 1914-ig háromszor hazautazott Franciaországba, de az I. világháború kitörése után Tamanrassetben maradt, és igyekezett segíteni a rászorulóknak.

1916. december 1-én egy muszlim szektához tartozó tuareg csapat, francia ügynöknek vélve, megtámadta és meggyilkolta Charles de Foucauld-t.

Foucauld életében nem talált követőre, a Vatikán sem fogadta el az általa megálmodott szerzetesrendet. Tizenhét évvel később, 1933-ban azonban követőkre talált, pontosabban ők találtak rá mint példaképre. El Abiodh Sidi Cheikh-ben alapították meg közösségüket, amely 1968 óta mint Jézus Kistestvérei működik, egyházi jóváhagyással. 1939-ben, szintén Foucauld példaképe nyomán, Magdeleine Hutin megalapította a Jézus Kistestvérei rend női ágát.

Charles de Foucauld boldoggáavatási eljárása 1978-ban kezdődött el. 2005. november 13-án avatták boldoggá.

2021. május 3-án bíborosi konzisztóriumon döntöttek hét boldog szentté avatásáról. November 9-én a Szentszék közzétette, hogy szentté avatásukra 2022. május 15-én kerül sor. Köztük van Charles de Foucauld, akit Fratelli tutti kezdetű enciklikájában Ferenc pápa példaképnek ajánlott, mint aki „lényegében egyetemes testvér akart lenni”.

Fotó: Wikipedia; Petitsfreresdejesus.com

Magyar Kurír
(gj)