Boldog Jacques-Désiré Laval

Gazdálkodó szülők gyermekeként Észak-Franciaországban, Croth-ban született 1803. szeptember 18-án. Jacques lelki fejlődésére nagy hatással volt édesanyja és pap nagybátya. Hétéves volt, amikor édesanyja meghalt.

Orvosnak tanult, bár vonzódott a papi pályához is. Végül mégis az előbbi mellett döntött, 1830-ban kapta meg az orvosi diplomát. Saint-André-de-l'Eure és Ivry-la-Bataille községekben kezdett praktizálni. Ezekben az években eltávolodott Istentől. Egy csaknem végzetes kimenetelű baleset után azonban felülvizsgálta a hivatásáról szóló döntését, és belépett a Saint Sulpice-i szemináriumba. 1838-ban szentelték pappá. Két évig plébánosként tevékenykedett. Ám ő még aktívabb missziós szolgálatot szeretett volna végezni, ezért belépett a Szentlélek Kongregációba. A rend 1841-ben Mauritiusra küldte. Élete hátralévő huszonhárom évét a szigetországban töltötte.

Mauritiuson akkoriban nagy társadalmi változások zajlottak. 1810-ben az angolok elfoglalták a szigetet, de mivel a franciák kedvező tárgyalási helyzetben voltak, olyan szerződés jött létre, amely a francia telepeseknek megengedte, hogy megtartsák földjeiket. Mauritiuson nem éltek őslakosok, de az évszázadok során sok rabszolgát hurcoltak a szigetre. 1835-ben eltörölték a rabszolgaságot, de a legtöbb felszabadított ember továbbra is szinte rabszolgasorban élt, vagy munkanélküli volt. Másodrendű állampolgárokként nem tanulhattak, és nagy szegénységben éltek.

Jacques atya sorsközösséget vállalt a kitaszítottakkal, közöttük töltötte mindennapjait, megtanulta a nyelvüket, ha kellett, velük éhezett. Nagy hasznát vette orvosi képesítésének, gyógyította a betegeket, és másokat is felkészített a betegápolói feladatokra. Missziós területén mezőgazdasági reformokat vezetett be, csatornát építtetett, és megszervezte az oktatást: kis kápolnákat és hozzájuk kapcsolódó iskolákat nyitott, illetve elindította a tanárképzést is. Lelkipásztorként is sikeres volt, a becslések szerint 67 ezer ember keresztelkedett meg a plébániáján.

Tevékenységét eleinte bizalmatlanul fogadták, sőt egyesek ellenségesen figyelték. Volt olyan időszak, amikor két rendőrnek kellett őrködnie a szállásánál éjszakánként, mert az életére törtek. Ám idővel elfogadták őt, és segítőtársai is lettek a missziós munkában. Szociális reformjait a helyi muzulmán, buddhista és hindu vezetők is támogatták.

1864-ben hunyt el Port Louisban. Temetésén 40 ezer ember vett részt. Halálának évfordulója, liturgikus emléknapja, szeptember 9-e munkaszüneti nap Mauritiuson, amikor vallási hovatartozástól függetlenül sokan ellátogatnak a sírjához.

Forrás: Spiritanroma.org; Catholicsaints.info; Wikipédia

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír