Boldog Marie-Eugène OCD: Isten örömére – Lelkigyakorlat Lisieux-i Szent Terézzel

A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène OCD Henri Grialou néven született, 1894-ben, a franciaországi Aveyron megyében. Katonatisztként részt vesz mindkét világháborúban. 1920. december 8-án Rodez szemináriumában szubdiákonussá avatják. Az avatásra előkészítő lelkigyakorlat során, a december 13-áról 14-ére virradó éjszakán „valami” arra kényszeríti, hogy olvasson el egy rövid Keresztes Szent János életrajzot, ami a villámcsapás fényével hat rá: ráébred, hogy Isten azt akarja, kármelita pap legyen. A kármelitákról ekkor még szinte semmit nem tud, így természetesen azt sem, hogy a december 13-áról 14-ére virradó éjszaka Keresztes Szent János halálának évfordulója.

1922 februárjában Marie-Eugène-t pappá szentelik, és még ebben a hónapban belép a kármeliták avon-i rendházába. Noviciátusának ideje alatt, 1923-ban avatja boldoggá XI. Piusz pápa Lisieux-i Terézt. 1924-ben tanulmányai végeztével Marie-Eugène atyát a lille-i rendházba küldik. Itt előadásokat tart a Gyermek Jézusról nevezett Terézről, szentmiséket mond a szentté avatásáért. Később világszerte ismert lelki tanácsadó, prédikátor lesz, rendjében komoly tisztségeket tölt be. Lelkét 1967. húsvétvasárnap adja vissza Teremtőjének.

Rendtársainak adott utolsó tanácsa egész életét és tanítását magába sűríti: „Tevékenység és szemlélődés, szép egységben.” Mélyen megélt hittel teszi hozzá: „A magam részéről, én a Szentlélek ölelésébe megyek.” Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa 2016. november 19-én Avignonban boldoggá avatja Marie-Eugène-t.

A kötet a kármelita szerzetes által alapított Notre-Dame de Vie kármelita világi intézményt tagjainak 1957 augusztusában tartott lelkigyakorlat szerkesztett változatát tartalmazza. Teréz üzenete mai is aktuális, amit II. János Pál is megerősített azzal, hogy egyházdoktorrá avatta a mindössze huszonnégy évet élt kármelita nővért. Elismerte ezzel a „kis út” egyetemes voltát: Teréz üzenete az egész Egyházhoz szól, sőt az ateista vagy agnosztikus tömegekhez is, „akik talán anélkül, hogy tudatában lennének, szomjasan keresik a biztos és szomjat oltó forráshoz vezető utat”.

Marie-Eugène atya bemutatja Teréz művének alapjait, ami teljesen azonos az evangélium és a kereszténység alapjaival. Szent János evangélista írja első levelében: „az Isten szeretet” (4,16). Teréz azt a tiszta igazságot erősíti meg, és arra hív, hogy Istent ne hideg és távoli személynek tekintsük, ahogy azt a filozófusok gyakran bemutatják nekünk, „ő arra hív meg minket, hogy úgy ismerjük meg Őt, amint belső életében és a Szentháromság közösségében is létezik”. Teréz azt szeretné, hogy tapasztalati úton is kerüljünk közel Istenhez, mely a kegyelem által, vagyis magának az Istennek az életében való valóságos részesedés által válik lehetségessé. A spiritualitásban ezzel egy mély fordulat következik be, Isten „nagyon magasztos kegyelemben részesíti korunkat Terézzel. Terézt megelőzően a szeretetben való ismeretet a janzenizmus leple takarta el.” Terézzel ez megváltozott, a keresztény életet már nem csak az igazságosság vezérli, ezért

ez már nem csak aszketikus élet. A keresztény élet lényege határozottan a szeretet: szeretetben részesülni és szeretettel válaszolni erre a szeretetre.”

Keresztes Szent János szerint „szeretetnek csak szeretet lehet a bére”.

Marie-Eugène atya rámutat: amikor Teréz belép a Kármelbe, saját aszkézisén már nem neki kell őrködnie, azon Isten őrködik. Kevés könyv áll rendelkezésére, amit olvashatna. A perjelnővel, a Gonzágáról nevezett Mária anyával való beszélgetéseiben legtöbbször csak szidást kap. Novíciamesternője jóságos, de nem tud neki sok világosságot nyújtani. Lelkivezetőjét egész évben nem látja. A Kármel lelkésze nem nagy teológus. Teréz azonban rátalál Keresztes Szent Jánosra és ez elég neki. Adottságaival a mélyére hatol, és nemcsak biztatást talál nála, hanem világosságokat is kap Istentől, „olyan teológiai fényességet, amely minden szükségeset megad neki lelki élete táplálására. A gazdagodásnak és elszegényedésnek e játékát Isten működése és Teréz aszkézise alakítja ki.” Spirituális szegénységéből előtör az a világosság, amire szüksége van, hogy megtegye azt, amit az engedelmesség kíván, és hogy a lelkeknek is megadja a szükséges táplálékot. A szellemi javak terén megmutatkozó elszegényedés a Szentlelket uralomra vezeti, a Szentlélek tör elő, fakad fel, Aki világosság és szeretet. „Olyan világosság, mely a lélek számára abban a mértékben tör elő, amilyen mértékben erre neki és másoknak szüksége van.” Marie-Eugène atya szerint

ezért mondhatjuk, hogy az Egy lélek története „Isten túláradó világosságában íródott, az Istennel és a Szentlélekkel való egyesülés állapotában; ebből fakad az a hatás, amit Teréz írása kivált mások életében.”

A könyv szerzője kiemeli: Teréz úgy érezte, hogy nincs benne erény, hogy nem csinál semmit, semmire sem képes. Léteztek olyan cselekvésmódok, amelyeket ő nem ismert. Érezte gyöngeségét, kicsinységét és ennek tudatában élt. Ám élete végén Isten erejét érezte. „Ő világosságot gyújtott benne gyöngeségéről, de érezte, hogy segíti és sikerre vezeti.”

Marie-Eugène szerint két különböző dolog megtapasztalni az erényt, illetve Istent. Az elsőnek az a hatása, hogy saját magunkra támaszkodunk, a másodiknak ellenben az, hogy egyedül Istenre. Ez kibontakoztatja a bizalmat és a reménységet. A kötet szerzője állítja: nem az a szent, akinek erényei vannak, hanem akit Isten mozgat. Idézi Szent Pált: „Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14).

Marie-Eugène atya leszögezi: Teréz életének minden eseményét Isten róla való elgondolásának, a szeretetre szóló hivatásának fényében értelmezi. Isten ezért adta, hogy olyan családban jöjjön világra, ahol annyira szeretik egymást. Része volt abban a kiváltságban, hogy egész különleges módon szerette őt az édesanyja, a nővérei, édesapjának ő volt a „kis királynője”. Később, a Kármelben Keresztes Szent János által felfedezi a Szentháromság életét, a végtelen szeretetet. A szeretet igényei megerősítik intuícióit, vágyait. Az éjszakába Keresztes Szent Jánossal lép be, aki útmutatásokat ad neki. Teréz vigasztalására szolgál az a szeretet, amit felfedez magában. „Lelki tisztulásának hamuja a tüzet átengedi, a külső lángokat megállítja, hogy lényének minden éltető ereje a tűzhely parazsával való érintkezésnél összpontosuljon, hogy az őt elárasztó szeretet megragadja, megtisztítsa ezeket az erőket. A szeretet ekkor nagyon bőségesen árad lelkébe.”

A Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène OCD: Isten örömére – Lelkigyakorlat Lisieux-i Szent Terézzel.
Fordította: Muraközy Nóra, Sarutlan Kármelita Nővérek Magyarszék, 2023.

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír