Boldoggá avatják Floribert Bwana Chuit, a korrupciót elutasító fiatal afrikai vértanút

Ferenc pápa november 24-én elismerte az 1981-ben született Floribert Bwana Chui vértanúságát, akit 2007. július 8-án a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Gomában a hit iránti gyűlöletből öltek meg. Engedélyezte a Szenttéavatási Kongregáció dekrétumának kihirdetését, amely megnyitja az utat boldoggá avatása előtt.

Andrea Riccardi, a Sant’Egidio alapítója a közösség november 26-i imádságán emlékezett meg róla. Elmondta, hogy Floribert részt vett a Sant’Egidio közösség életében, az imádságban és a szegények iránti szeretetben a meggyötört Kivu tartományban, amelyet évek óta fájdalmas polgárháború sújt. 26 éves korában a korrupt tisztviselők, akik megpróbálták megrontani, halállal büntették ellenállásáért. Ebben a konfliktusokkal terhes régióban, amelyet erős gazdasági érdekek uralnak,

Floribertben nagy vágy élt, hogy jót tegyen másokkal is. A Sant’Egidióval való találkozása elvezette őt a szegényekhez, az utcagyerekekhez, akiket családtagjainak tekintett.

Tenni akart a békéért, hallott arról, hogyan lett béke Mozambikban, és arról álmodott, hogy ez Kivuban is megtörténhet.

A római Szent Bertalan-bazilikában őrzött Bibliája értékes ereklye a Sant’Egidio számára. Floribert szerette a Bibliát: „Ha bármi gondotok van, bármi legyen is az, ne bosszankodjatok, vegyétek az evangéliumot, és olvassátok el. Meg fog vigasztalni benneteket, örömet fog okozni” – mondta barátainak.

Gomából Kinshasába küldték szakképzésre. Akkoriban mindenki azt tanácsolta neki, hogy maradjon Kinshasában, a főváros nyújtotta lehetőségek miatt, de azért is, hogy elkerülje az erőszak és önkény légkörét. De ő, miután befejezte a tanfolyamot, nem akarta elhagyni szeretett városát. Arról álmodott, hogy változás kezdődik. Így hát visszatért a megszokott életéhez, és a Ruandából érkező áruk kárfelelőseként kezdett dolgozni.

Jonathan, az egyik utcagyerek így emlékszik vissza: „Floribertben azt szerettem a legjobban, hogy

ha beszélgettem vele, jobban éreztem magam. Ő fizette az iskoláztatásomat, boldog voltam, de nem ez volt a lényeg. Nem a pénz volt a legfontosabb.

Ellenkezőleg, amikor erre járt, egyikünk sem kért pénzt tőle, ezt közösen döntöttük el, mert az ember nem kér pénzt a barátaitól. A legfontosabb dolog az volt, hogy törődött velem, a szeretete, hogy tanácsokat adott, hogy érdeklődött erről-arról, érdeklődött irántam”.

A baráti szó volt a fegyvere. Ellen mert állni az anyagiasság és a korrupció diktatúrájának, amely minden szálon és minden intézményben áthatja Gomát. Kicsi volt, de szembeszállt a gazdag hatalmasokkal, akik embereket, fegyvereket és dollármilliókat mozgatnak, miközben kapcsolatok fűzik őket a politikához és a hadsereghez. Romlott rakományt kellett volna átengednie, egyszer romlott rizst, máskor üveggel kevert rizst. Elég ezer dollár? – kérdezték. Nemet mondott, nem értették, és kétezret ajánlottak. Erre is nemet mondott, akkor háromezret ajánlottak. De ő nem azért utasította vissza, hogy több pénzt kapjon.

„Ha én nem, majd más megteszi” – az emberek Kivuban, de másutt is így igazolják, ha korruptak. Ki tud ellenállni? Hogyan is tudna ellenállni egy 26 éves fiatalember? De Floribert, bár félt, gyötrődött, mégis ezt gondolta:

Hogyan is engedhetném meg, hogy a romlott áru megmérgezze az embereket, a gyerekeimet, az utcagyerekeket! Jobb meghalni, mint elfogadni azt a pénzt.”

Amikor kilépett egy üzletből, ahol nyakkendőt vásárolt, elrabolták. Halála előtt megkínozták, forró vasalóval ütötték, a leggyengébb pontokon, a megvetés jeléül. Kiverték a fogait, végül megfojtották. Példát akartak statuálni, hogy senkinek ne legyen bátorsága ezek után ellentmondani a gazdag hatalmasoknak. Ahogyan ő tette korábban, amikor azt mondta: „Nyiye amuta nikaza! Engem nem tudtok kényszeríteni!”

A pápa elismerte a vértanúságát, Floribert Bwana Chui, ez a gyenge, kicsiny 26 éves fiatalember legyőzte a halál hatalmaskodó urait. Riccardi elmondta, hogy Floribertben Jézus imáját látjuk beteljesedni: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad”.

„Vértanú és boldog, ami azt jelenti, nagy a mennyek országában.

Fiatal volt, hazáját soha el nem hagyta, ez a fiú mégis előttünk jár az Isten országában, és mindannyiunk mestere.

A sötét erőkkel teli világban – milyen sokan vannak a korruptak! –, amelyet érthetetlen háborúk uralnak, Floribert a változás útját mutatja, amit senki sem akadályozhat meg… – foglalta össze Andrea Riccardi Floribert tettének nagyságát, és rámutatott az ebből fakadó reményre. –

Nem minden lehetetlen, nem veszett el minden, van remény. Floribert örökölni fogja a földjét, és akik éhezik és szomjazzák az igazságot, eltelnek vele.

Ebben az időben, amikor kevés a remény a békére és arra, hogy megszabaduljunk a gonosztól és annak számos ügynökétől, a mi Floribertünk olyan, mint egy lámpás, amely világít a sötétben. És reményt ad nekünk, hogy felkel a nappal, a hajnalcsillaggal a szívünkben.”

Végül Floribert és valamennyi vértanú közbenjárására azt kérte az Úrtól, hogy adja meg nekünk, akik oly sokszor gyengék és bizonytalanok vagyunk, hogy ennek a fiúnak a példáját kövessük, aki nagy és erős volt a hitben.

Forrás: Santegidio.org; AgenSIR

Fotó: Santegidio.org

Magyar Kurír