Boldoggá avatták Anton Durcovicit, Moldva mártír püspökét

A 11 órakor kezdődött ünnepi szertartáson 25 püspök, 500 pap és 23.000 hívő vett részt. A román sajtó által történelmi eseménynek mondott boldoggá avatáson jelen volt Victor Ponta miniszterelnök, az országos és helyi politikai közélet számos résztvevője.

A szentmisén a homíliát Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mondta.


Az Egyház a kezdetekkor a mártírok egyháza volt. Anton Durcovici boldoggá avatásával még egy csillag gyúlt ki Krisztus Egyházának egén – mondta a bíboros. Krisztus Urunk és a ma boldoggá avatott püspök példája szerint, a mai együttlét célja nem a bosszúállás, hanem a megbocsátás.

De ki is volt valójában Durcovici püspök – tette fel szentbeszédében a kérdést Angelo Amato. Egy barátságos, békeszerető, erős és irgalmas hitű, híveit szerető ember volt. Különösképpen szerette a szegényeket. Amikor az egész városban nagy volt az éhínség, a iasi-i Notre Dame de Sion iskolában szegénykonyhát nyitott. Amikor börtönbe zárták, Jézus példáját követve meghozta élete áldozatát, és példát mutatott nekünk. Az Egyház és tagjai sokszor üldözést szenvednek, de Durcovici püspök példája mutatja, hogy "a rosszat a jóval mindig le lehet legyőzni, a gyülöletre mindig szeretettel válaszolva"  – hangsúlyozta a bíboros.


A püspök vértanúságát és hősies erényeit XVI. Benedek pápa ismerte el, majd 2013. október 31-én Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését. Boldog Anton Durcovici ünnepét minden év december 10-én, mártíromságának napján ülik majd meg.


Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, Bécsi főegyházmegye, közel a pozsonyi határhoz), osztrák munkáscsaládban. Édesapja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşi-ba, Moldva fővárosába ment, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött.

Anton az iskolatestvérek Szent András iskolájába járt. Az angolkisasszonyok Pitar Mos-i kápolnájában ministrált. 1901. szeptember 1-jén felvették a kisszemináriumba, ahol 1906. október 6-án jeles érettségit tett. Rajmund Netzhammer bukaresti érsek Rómába küldte, a Collegio S. Tomasoban 1907-ben filozófiai doktor, majd a Collegio Propaganda Fide-n 1910-ben teológiai doktor lett. A két doktorátus mellett egyházjogi licenciátust is szerzett. Húsz hónap múlva Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910. szeptember 24-én. A római öt esztendő alatt a Collegio Urbano növendéke volt. 1911. július 29-én indult haza Rómából.

Hazatérte után bukaresti oktatói tevékenysége (hittanár a Szent József Líceumban) mellett a tulceai, târgovişte-i és a giurgiui plébániákat vezette. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartották mint osztrák állampolgárt. Betegen tért haza. Legfontosabb beosztása sokoldalú elfoglaltsága mellett a papképzés: 1924. januártól 1948. áprilisáig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora volt. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. 1923-ban kanonok, ezüstmiséjével egyidőben pedig általános helynök lett (1935). Megalapította az Unio Apostolica Cleri elnevezésű, papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányította a Mária-Kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot adott ki.

Püspökké szentelését követően: Alexandru Cisar bukaresti érsek (bal oldalt), Gerald Patrick O'Hara (középen), Anton Durcovici (jobb oldalt)

XII. Piusz pápa 1947. október 30-án iaşi-i püspöknek nevezi ki. A bukaresti Szent József-székesegyházban szentelte püspökké Gerald Patrick O'Hara érsek, apostoli nuncius 1948. április 5-én. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Április 18-án a iaşi székesegyházban ünnepelte székfoglaló szentmiséjét. Látogatta és erősítette egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozták ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasított.

1949. június 26-án Popesti-Leordeni-be indult bérmálni (Bukarest mellett), amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatta. Kínozták, a jilavai börtönbe vitték, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtötték. Itt halt meg, éheztetés következtében a halálcellában 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramarosszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.

Anton Durcovici a negyedik romániai mártírhalált halt püspök akit oltárra emelnek. 2010-ben Bogdánffy Szilárdot, 2011-ben Scheffler Jánost, legutóbb, 2013-ban Vladimir Ghika-t emelte a boldogok sorába a Katolikus Egyház.


Kuzmányi István/Magyar Kurír