Boldoggá avatták Carlo Acutist – Egy mai fiatal, az evangéliumi fénytől ragyogó élet példája

Mintegy háromezer ember érkezett az umbriai kisvárosba, Assisibe, de a járvány miatt a legtöbben a tereken, kivetítőkön követték a szertartást, amely a Szent Ferenc-bazilikában, a felső templomban zajlott. Az esemény rengeteg érdeklődőt vonzott, mégha a pandémia miatt személyesen nem is tudtak eljönni: televíziós csatornák a világ minden tájáról egyenes adásban közvetítették a liturgiát. Nem véletlenül Assisiben zajlott a szertartás: Carlo ott töltötte a nyarakat és nagy tisztelője volt Szent Ferencnek, követendő példát látott az életében.

Ritka és megható, hogy egy kanonizációs szertartáson ott vannak a boldoggá avatandó szülei és testvérei. A szülők, Andrea és Antonia ott ültek az első sorban, mellettük 2010-ben született ikergyermekeik, Michele és Francesca – a boldoggá avatás kihirdetése után személyesen vitték az oltárra Carlo szívereklyéjét.

„Felmerül bennünk a kérdés: mi volt a különleges ebben az alig tizenöt éves fiúban? Normális, egyszerű, spontán, szimpatikus fiú volt: elég ránézni a fényképére. Szerette a természetet és az állatokat, focizott, sok barátja volt a kortársai közt, vonzották a közösségi média modern eszközei, rajongott az informatikáért. Gyermekkora óta érezte – tanúskodnak erről a családtagjai –, hogy szüksége van a hitre, és tekintetét Jézusra irányította Az Eucharisztia iránti szeretete megalapozta az élő kapcsolatát Istennel és megtartotta őt ebben a kapcsolatban. Mindennap járt szentmisére és hosszan elidőzött imádásban az Oltáriszentség előtt. Meg volt győződve róla, hogy az Úrból kell energiát meríteni ahhoz, hogy szeressük az embereket és jót tegyünk velük” – hangsúlyozta homíliájában Vallini bíboros.

„Az Eucharisztia az országutam a mennyországba” – ez volt az egyik kedves mondása. Jézus adott neki erőt, ő volt a célja mindennek, amit tett. Égett benne a vágy, hogy minél több embert Jézushoz vonzzon, az evangélium hirdetője legyen, mindenekelőtt az életpéldájával. Hitbeli tapasztalata arra ösztönözte, hogy kitartóan evangelizáljon azokon a helyeken, ahol járt, megérintve azok szívét, akikkel találkozott és felébresztve bennük a vágyat, hogy változtassanak az életükön és közeledjenek Istenhez. „Szükségét érezte, hogy segítsen az embereknek felfedezni, hogy Isten közel van hozzánk, jó vele lenni, élvezni a barátságát és a kegyelmét. Mindenféle eszközt felhasznált ahhoz, hogy ezt a lelkületet átadja, a közösségi média modern eszközeit is, amelyekkel remekül tudott bánni. Az internetet Isten ajándékának tartotta, fontos eszköznek az emberekkel való találkozáshoz és a keresztény értékek továbbadásához. Ez a gondolkodásmódja mondatta vele, hogy a világháló nemcsak a menekülés eszköze, hanem a párbeszéd, a megismerés, a megosztás, a kölcsönös tisztelet helye, amelyet felelősségteljesen kell használni, anélkül, hogy rabjaivá válnánk. El kell utasítanunk az internetes zaklatást, bullizmust. A végtelen nagy virtuális világban meg kell tudni különböztetni egymástól a jót és a rosszat.”

Vallini bíboros megemlítette, hogy Carlo kiállítást szervezett a világon történt legfontosabb eucharisztikus csodákból, és ezt a kiállítást használta a gyerekek hitoktatásában is. Nagyon tisztelte Szűz Máriát, mindennap imádkozta a rózsafüzért. Hitének két fő vonása az imádság és a misszió volt: „Az új boldog példa a bátorságra, idegen tőle mindenféle kompromisszum. Meg volt győződve róla, hogy ha meg akarunk maradni Isten szeretetében, konkrétan meg kell élnünk az evangéliumot, annak az árán is, hogy az árral szemben haladunk.” Istenre bízta magát betegségében is.

Agostino Vallini kiemelte, hogy Carlo Acutis odafigyelt másokra, „különösen a szegényekre, az egyedül élő, elhagyatott idősekre, a hajléktalanokra, a fogyatékkal élőkre és azokra, akiket a társadalom kirekesztett vagy elrejtett. Segítette osztálytársait, különösen azokat, akik nehezebb helyzetben éltek. Ragyogó élete volt, teljesen másoknak adott élet, mint az eucharisztikus kenyér.”

Megmutatta, hogy az életszentség mindenki számára elérhető. Különösen a fiatalok számára példa ő, hogy „ne múló sikerekben keressék a boldogságot, hanem azokban az örök értékekben, amelyeket Jézus mutat az evangéliumban, vagyis: Istent tenni az első helyre, az élet kis és nagy dolgaiban, és szolgálni a testvéreket, különösen a legutolsókat".

Boldoggá avatása – zárta beszédét Vallini bíboros – „örömhír, erős üzenet: ezt a fiatalt, korunk gyermekét, aki olyan volt, mint sokan mások, meghódította Krisztus, és jelzőfénnyé vált azok számára, akik meg akarják ismerni és követni akarják a példáját. Tanúskodott arról, hogy a hit nem távolít el az élettől, hanem még mélyebben megmerít benne, megmutatja nekünk az evangéliumi öröm megélésének konkrét útját. Rajtunk áll, hogy járunk-e rajta, követve Boldog Carlo vonzó tapasztalatát, hogy az életünk fénytől és reménytől ragyogó lehessen.”

Domenico Sorrentino, Assisi-Nocera Umbra-Gualdo Tadino püspöke a szertartás végén kihirdette, hogy Carlo Acutis emlékére étkezdét nyitnak a szegények számára, valamint minden évben támogatnak egy-egy projektet a harmadik világban, amelynek keretében segítséget nyújtanak a szolidáris gazdaság feltételeinek megteremtéséhez.

A boldoggáavatási szertartás előtt és után a Santa Maria degli Angeli-bazilika terén egymást követték a tanúságtételek és a Carlo Acutisnak szentelt énekek.

Lengyelországban a lengyel ifjúság védőszentjévé akarják nyilvánítani Carlót – mondta el Carlos Acácio Gonçalves Ferreira kapucinus testvér, aki a Szent Ferenc ruhái levetéséről (Spogliazione) nevezett Szűz Mária-templom rektora, ahol Acutis földi maradványai előtt hódolnak a zarándokok. „Vonzza a zarándokokat, úgy érzik, hogy ott van velük, érzik ennek a fiúnak a közelségét a próbatételek idején, lelki és fizikai síkon is. Néhányan azt mesélték nekem, hogy az ő közelségében végtelen béke tölti el őket és megnő bennük a remény” – tette hozzá a szerzetes.

Alessandro Brustenghi ferences testvér, aki énekelt a szertartáson, hangsúlyozta: „Egy olyan jelenlét, egy olyan ragyogás, mint az övé, nem maradhat észrevétlen: Szent Ferenchez hasonlóan szerelmese volt az Eucharisztiának. Ahogyan napról napra hagyja, hogy felfedezzük őt, olyannak mutatkozik előttünk, mint egy barátunk.”

Carlo Acutis földi maradványai előtt október 17-ig lehet hódolni Assisiben. Október 12-én, hétfőn Domenico Sorrentino püspök szentmisét mutat be az új boldog első emléknapján, amely a mennyei születésnapjára esik.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Avvenire; Famigliacristiana; Agensir

Magyar Kurír