Boldogok a béketeremtők! címmel rendezett konferenciát a Keresztény–Zsidó Tanács

A tanácskozás a Wesley Teológiai Szövetség, a Magyarországi Metodista Egyház és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas In Veritate Bizottsága közös szervezésében valósult meg.

A program házigazdájaként Khaled A. László metodista szuperintendens köszöntötte a résztvevőket. Mint elmondta, a konferencia szimbóluma az olajág, mely egy ősi bibliai jelkép. Ez a világ számos pontján megtalálható növény a békét és a jólétet jeleníti meg. Manapság számos háborús konfliktus töri meg a békét, és sajnos elmondhatjuk, hogy

a háborút könnyebb elkezdeni, mint befejezni.

A jeruzsálemi Olajfák hegyéről indult el Jézus Krisztus, a béke követe a passió felé. Nekünk az a feladatunk, hogy Istenben gyökerezve hordozzuk a béke jelét szívünkben.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Keresztény–Zsidó Tanács és az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke köszöntőjében rámutatott, az emberiség történetének döntő tényezője, hogy a keresztények és a zsidók között milyen a kapcsolat. Látjuk ezt a Közel-Keleten, de akár az Egyesült Államok esetében is.

Székely János püspök elmondta, a héber shalom egészséget, teljességet, boldogságot jelent. Ez azt üzeni számunkra, hogy a béke nem csupán a háború hiánya, mert béke csak akkor lesz, ha az emberek szíve tele van szeretettel, irgalommal, kedvességgel és jóakarattal. A Szentírás ugyanakkor összeköti a békét az igazságossággal. A béke az igazság gyümölcse – mondja Izajás próféta (Iz 32,17). Ez a javak igazságos elosztását is jelenti – mutatott rá a püspök.

A béke a teremtett világ tiszteletét is magában hordozza, de az erkölcsi törvény betartása nélkül sem lehet valódi béke.

A hatalom, az élvezet és a pénz hajszolása nem teremt békét. A véges világban végtelen anyagi fejlődés ugyanis nem lehetséges. Napjainkban a nemzetek közötti kapcsolatot is az erő, a másokon való felülkerekedés vágya vezérli. John Mearsheimer amerikai politológusra utalva megjegyezte: a nagyhatalmak szinte sátáni módon törekednek a végtelen hatalomra.

A Messiás, a béke fejedelme hozhatja el számunkra a valódi békét

– zárta köszöntőjét Székely János püspök.

Radnóti Zoltán rabbi, a KZST társelnöke a megjelenteket köszöntve kiemelte, a Bibliában először a béke hiányáról olvashatunk, melynek következménye a gyűlölet. Az ajkakon kiejtett békés szó képes Isten felé fordítani az embert. A szavakat viszont tetteknek is követniük kell: a Zsoltárok könyve szerint (Zsolt 34,15) a békét egyenesen „üldözni” kell. A rabbinikus hagyomány ehhez hozzáteszi, hogy a béketeremtő ember tisztelettel bánik a másikkal.

Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára előadásában arról beszélt, miként van jelen a béke gondolata az Ószövetségben és a rabbinikus tanításban. Az Ószövetséget olvasva arra juthatunk, hogy a shalom szó összefüggésben van Salim városával (Jeruzsálem). A Teremtés könyvében feltűnő Melkizedek Salem királya. Salamon neve is visszavezethető a shalom szóra. Salamon évente háromszor mutatott be békeáldozatot, mely az ember és Isten közötti megbékélést szolgálta. De a shalom jelenti a háború ellentétét is. Emellett a két ember közötti barátságon alapuló kapcsolatot és a jólétet is. A bibliai szövegek utalnak Isten és ember között létrejött béke szövetségére. Izajás könyvében pedig a messiási kor békéjéről és az eszkatologikus béke állapotáról olvashatunk.

Simeon ben Gamaliel rabbi szerint három dolgon áll a világ: az igazságon, a jogosságon és a békén. A Talmud egyik traktátusa, a Gittin látásmódjában az egész Tóra a béke útját szolgálja. Simeon ben Jocháj rabbi úgy látta, a béke minden áldás teljességét hordozza, benne van minden parancsolat, mert általa az Úr megáldja népét. Judah ben Joszi rabbi szerint pedig az Úr maga a béke.

Szuhánszky Gábor metodista lelkész a béke fogalmának újszövetségi értelmezéséről tartott előadást. Rámutatott: a görög eiréné sok szempontból hasonlít a shalom szó jelentésére. A már említetteken túl a zűrzavar ellentéteként, a boldogsággal és az üdvösséggel összefüggésben is elhangzik. A szintén görög katalasszó megbékélést, kiengesztelődést jelent. Lukács evangéliumában a mennyei seregek kijelentik, hogy a Messiás eljövetelével lehetőség van a végső, tökéletes béke megvalósulására. Máté evangéliumában, a hegyi beszédben a békességszerzőkről olvasunk. Olyan emberekről van szó, akik fáradoznak, tesznek a békéért. E szakasz is utal az emberek közötti jó viszonyra, mely az Istennel kialakított kapcsolatban gyökerezik. A Korintusiaknak írt második levél szerint Krisztus megbékítette Istent az emberrel.

A shalom szó részletes etimológiáját Radvánszki Péter, a Páva utcai zsinagóga rabbija ismertette a jelenlévőkkel. Mint elmondta, a szó nem fordítható csak békével. A fentieken túl utal az egészségre, a politikai nyugalmi helyzetre, az emberek közötti baráti viszonyra is. De lehet csend, nyugalom és elégedettség is. Ezenkívül áldás, az isteni kegyelem megnyilvánulása, szabadítás és üdvösség. Az előadó rámutatott, hogy az egyiptomi, az akkád és a héber nyelv hatással volt egymásra, de egészen mást jelent egy birodalom számára a béke – az ellenségek ellenőrzése –, mint egy elnyomott kis nép számára. Az antik pax romana kifejezés azt is magában hordozta, hogy a helyi identitást váltsa fel a római. Egy értelmezés szerint a köznapi béke részleges, ideiglenes és darabos, a shalom viszont egész, teljes és állandó.

Lakatos Judit metodista egyháztörténész előadásában Carl Lutz (1895–1975) embermentő tevékenységéről beszélt. Lutz svájci alkonzul volt Magyarországon a második világháború alatt. Becslések szerint több tízezer ember köszönheti neki az életét. Elsősorban azzal segített, hogy menlevelet állított ki az üldözöttek számára. Az előadó ugyanakkor kiemelte, nagyon sok ember kellett ahhoz, hogy egy mentőakció sikeres legyen. Lutz kivételesen bátor volt, saját biztonságát is kockára tette, hiszen olyan dokumentumokat állított ki, melyekre nem volt hivatalos engedélye. Svájc ugyanis a háború alatt semlegességéhez ragaszkodva nem sokat tett az üldözöttekért. Lutz motivációi között nagy szerepet játszott metodista keresztény meggyőződése.

Tettei mögött az állt, hogy képes volt meglátni a másik emberben Krisztus arcát.

Németh Emma SSS, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi elöljárója a szociális testvérek embermentő tevékenységét ismertette. Kiemelte: 1944-től a Társaság tagjainak szolgálata új szakaszba lépett. Elhatározták, hogy

az embertelen emberi törvényekkel szemben Isten törvényéhez tartják magukat.

Ésszel, bátorsággal és szívvel segítettek az életveszélybe került embereken. Németh Emma röviden ismertette a Slachta Margit által alapított Társaság történetét is. A testvérek az újpogány világ újrakeresztelésében vállaltak szerepet, és a társadalmi reformokért dolgoztak. Az előadó kiemelte, az alapító már jóval a háború előtt tisztában volt a vörös és a barna ateizmus veszélyeivel. A Társaság felemelte szavát a zsidótörvényekkel szemben is. Nemcsak a magyarországi, de a szlovákiai zsidók érdekében is tevékenykedtek. Ügyükben Slachta Margit még XII. Piusz pápát is felkereste. Magyarország német megszállása után keresztleveleket állítottak ki az üldözöttek számára, emellett házaikban, ingatlanaikban bújtatták őket, és beszerezték számukra a szükséges élelmiszereket. Tevékenységüket nem nézték jó szemmel a hatóságok, a nyilasok sokszor rájuk törtek.

Ha üldözött testvért látok, segíteni fogok, mert a teremtett értékek között a legnagyobb az ember”

– mondta Slachta Margit az őt számonkérő nyilas keretlegénynek.

Sztehlo Gábor (1909–1974) gyermekmentő életútjáról tartott előadást Gregersen-Labossa György, az evangélikus egyház diakóniai bizottságának elnöke. Elmondta: Sztehlo felmenői között számos lelkész volt, elkötelezettségét családjából hozta. Teológusként Finnországban is tanult, ott ismerte meg a helyi ébredési mozgalmat. Lelkészként templomépítő, népfőiskolai szervező volt. Már ekkor a sok szempontból elhanyagolt néprétegek felé fordult. Emellett kórházlelkészként is szolgált. A háború után a zugligeti Pax otthonban kezdte a gyermekek mentését, ez a kezdeményezés formálódott a Gaudiopolisszá, ahol neveléssel, traumaoldással foglalkoztak, mindezt egy sajátos önkormányzatra épülő, demokratikus rendszerben. Sztehlo 1950 után a kommunizmus által üldözötteket segítette, igyekezett a „kezek evangéliuma” (diakónia, vagyis szeretetszolgálat – a szerk.) szerint menteni, ami menthető. 1961-ben meglátogatta Svájcban a családját, betegség miatt kellett külföldön maradnia. Az előadó rámutatott, a mai evangélikus diakóniai intézményrendszer a Sztehlo Gábor által kialakított szervezésekre épül.

Az eseményen közreműködött a MIX zenekar.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír