Boldogságok?

Erős kezdés – így is jellemezhetnénk a boldogmondásokat, amelyekkel tanítói működését indította az Úr. Lukács elbeszélése szerint

Jézus kiválasztotta a tizenkét apostolt, ám első beszéde, melyet rögtön ezután a tizenkettőhöz intézett (és amely az összesereglett tömeghez is szólt), marketing és a tagság megtartása szempontjából biztosan bukás lenne.

Hallgatóit, s köztük azokat, akiket a tanítványainak hívott, nem életpályamodellel, a jövőre vonatkozó bölcs vízióval vagy izgalmas nyereményekkel, fejlődési lehetőségekkel kecsegteti, hanem rögvest az evangéliumi logikával szembesíti. „Boldogok vagytok, ti szegények – mondja Jézus –, mert tiétek a mennyek országa.” Boldogok vagytok, akik éheztek, akik sírtok, akik üldözést szenvedtek. És jaj a gazdagoknak, meg azoknak, akik most vidámak.

Valóban, a jézusi életnek a mi ösztönszerű elgondolásunktól való különbözősége itt, a boldog- és jajmondásokban a legélesebb, amikor boldognak mondja azokat, akiket a normális ember nem irigyel: a szegényeket, az éhezőket, a sírókat, az üldözötteket. Hiszen miért lenne boldog az, aki szegény, aki éhezik, aki sír? És miért lenne baj gazdagnak, vidámnak, jóllakottnak lenni?

Érdemes tehát gondosan elolvasni az egész szöveget. A radikális jézusi mondásokat ugyanis gyakran mintha ebben a formában értenénk: „Boldogok vagytok, mert szegények vagytok. Jaj nektek, gazdagok, mert gazdagok vagytok.”

Jézus azonban nem azt állítja: „örüljetek, szegények, mert szegények vagytok”, hanem ezt: „boldogok vagytok, szegények, mert Isten országa a tiétek”, azaz az isteni uralom jelenlétét ti tapasztalhatjátok.

Boldogok, akik éheznek, de nem azért, mert éheznek, hanem mert Isten fogja jóllakatni őket. Vagyis a hangsúly nem a jelen sanyarúságon van, sokkal inkább az isteni cselekvésen. Ezek a hiányok önmagukban nem kívánatosak, viszont kifejezik azok állapotát, akik lehetőséget adnak Istennek a cselekvésre, az életükbe való belépésre. Azok helyzetét, akik várnak valamit Istentől, jobban mondva Istentől várnak valamit, és nem mástól.

A böjt példája megvilágítja ezt: ha valaki böjtöl, ez nem tölti el elégedettséggel, mert éhes és nincs fizikai ereje. De boldog lehet, mert út nyílik számára arra, hogy Istenre való rászorultságát és önmaga elégtelenségét a saját bőrén tapasztalja meg, s így nyitottabbá válhasson Isten cselekvésére.   

A gazdagoknak sem azért szól a jézusi jaj, mert vagyonuk van. Hanem sokkal inkább azért, mert magukat részesítik vigaszban, és nem Istentől kapják azt. Semmilyen formában nem szorulnak rá Istenre, nem várnak tőle semmit, így vagyonuk akadály.

De a tanítványok sem ússzák meg szárazon: nekik is szól a jaj, ha e világ igényeinek akarnak megfelelni: „jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek”. A tanítvány mércéje tehát nem lehet földi siker, ünneplés, dicséret.

Ahogyan Teréz anya mondta: Jézus nem sikerre hívott meg, hanem hűségre.

Szerző: Deák Hedvig OP

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír