Bosák Nándor püspök mutatta be a nyírcsászári Szent Pio-templom jubileumi búcsúi szentmiséjét

A kicsiny település templombúcsújára különböző közösségekből érkeztek zarándokok.

A szentmisét a templomban ünnepelték; a zarándokok közül sokan – köztük a nyírbátori Báthory István katolikus köznevelési intézmény diákjai és tanárai – a templom kertjéből kapcsolódtak be a liturgiába.

Az ünnepi szentmise elején Babály András plébános köszöntötte Bosák Nándor püspököt, a jelen lévő lelkipásztorokat, a zarándokokat, a helyi önkormányzat vezetőit és képviselőit, valamint a Szent István Rádió stábjának munkatársait, akik állandó résztvevői a Szent Pio-búcsúi szentmiséknek, így az élő közvetítésnek köszönhetően mások is részesedhetnek a búcsú kegyelmi ajándékaiban.

András atya azt is elmondta, hogy a templomban nemcsak évente egyszer fohászkodnak Szent Pio atyához, hanem minden hónap 23. napján szentmisét mutatnak be tiszteletére.

„A 25 évvel ezelőtt felszentelt templom, mint minden templom, emlékeztet, fölfelé, az Isten dolgai felé, az Istenbe vetett hitre irányítja a figyelmünket – mondta elmélkedése elején a nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – A templom egy-egy településen aktív, élő valóság, vár, hív és szolgál bennünket; a mindennapi életünkből föltárja azt, amire szükségünk van; segít, hogy annak teljes valóságát megismerjük; fölemeli tekintetünket az ég felé. Ma a Szent Pio-búcsún ezekre az ajándékokra figyelünk, és kérjük a Jóisten áldását az életünkre.”

Abban a hitben szeretnénk megerősödni, hogy bár a mindennapi életünk a földi dimenzióban telik, az igazi célja az, hogy az Istennel való barátságban, Isten szeretetében éljünk. Ezért „a templom ünneplése mindig olyan, mint amikor este fénybe borul a város, a templom rávetíti fényét a szürke hétköznapjainkra” – fogalmazott szentbeszédében Bosák Nándor.

Felhívta a figyelmet azokra a misztériumokra, isteni ajándékokra, amelyeket Szent Pio atya élete kézzelfoghatóvá tett az emberek között. A 20. század szentje ferences szerzetesként élte az életét, papi szolgálatában a szentmiséken, gyóntatásokon keresztül a hívek olyan csodálatos isteni erőt kaptak, hogy híre elterjedt az egész világon, és már életében zarándokok ezrei látogatták a szentmiséit és végezték nála a szentgyónásukat – ismertette a püspök, majd a szentmise könyörgését idézte: „Megkapta azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod művei.”

Pio atya élete – miként minden szent élete – által megismerjük Isten útmutatását; szolgálatuk, életpéldájuk által megújulnak Isten irgalmasságának tettei. A mai világ annyi bajjal, szenvedéssel, igazságtalansággal, gonoszsággal van tele, hogy különösen is szükségünk van arra, hogy valakire fölemeljük a tekintetünket, megtaláljuk és megérthessük azt, amit Isten adott útmutatásként Jézus Krisztusban, aki az ember életét igazán tartalmassá és eredményessé teszi – hangsúlyozta Bosák Nándor. 

Hány és hány bűnbánó találta meg Pio atya példájából azt, hogy mit jelent kiemelkedni a bűnből – de tulajdonképpen minden pap, aki a gyóntatás szolgálatát végzi, Isten végtelen irgalmának ajándékát közvetíti. Pio atya olyan csodálatosan végezte szentmiséit, hogy akik azokon részt vettek, mélységes ajándékként élték át a liturgiát – de minden szentmise Isten végtelen ajándékával, Krisztussal tölt el bennünket, aki önmagát adta értünk a kereszten, hogy mi ebből a földi életből az örök élet ajándékában részesüljünk.

Pio atya isteni kegyelem révén hordozta a testén Jézus sebeit, amelyek péntek éjszakánként az imádság közben mindig kiújultak. Ezzel a saját testében érezte Krisztus szenvedését. Bekapcsolódott Jézus szenvedésébe. Isten ajándéka, hogy földi életünk szenvedéseit mi is oda tudjuk kapcsolni Jézus szenvedéséhez, ha vele együtt vállaljuk annak keresztjét – fejtette ki a nyugalmazott debrecen-nyíregyházi megyéspüspök. – A szenvedés alkalmat ad arra, hogy Istenhez emeljen, mert Jézus Krisztus járta be előttünk ezt az utat. Áldozatával váltotta meg a világot, és szenvedéséből fakad a jutalma, a föltámadás dicsősége. Pio atya erre is ráirányította a figyelmet – de minden kereszt, Jézusra való figyelés megnyitja számunkra ezt az utat.

Bosák Nándor püspök Ferenc pápa óceániai útjára is utalt, melynek során a Szentatya az ottani keresztényeket bátorította, buzdította. Amikor a fiatalokkal találkozott, megdicsérte őket, hogy a nehéz életkörülményeik ellenére is lelkesek; lendületükkel, mosolyukkal, optimizmusukkal előretekintenek. A pápa azt is mondta a fiataloknak, hogy ne az ablakon át, az erkélyről szemléljék az életet, hanem menjenek az emberek közé, tegyék a feladatukat, és az fogja derűsebbé, eredményesebbé, értékesebbé tenni a saját és a körülöttük lévők életét.

Ferenc pápa a fent említett útján így fogalmazott: „Jobban szeretem a zarándoklat fáradtságát, mint a tétlenség unalmát.” Az üdvösség nem sült galambra várás! Ha igazán odatesszük az életünket, és fáradságot helyezünk az istenszolgálatunkba, ha beleadunk valamit magunkból, akkor az életünk az érték felé visz, arra, amire Isten hív. A zarándoklat nem turizmus, hanem olyan útra kelés, elindulás, amely a mindennapok szürkeségéből kiemel bennünket, és így, vállalva az út fáradalmait, áldozatait, a többel, a misztériummal, az Isten ajándékával találkozunk. Keresztény életünk is állandó zarándoklat. Mindennap ki kell hagynunk valamit a kényelemből, a megszokottságból, a tétlenségből, hogy elinduljunk a több, a jobb felé – tette hozzá a püspök.

Végül ismét a templomra irányította a figyelmet, arra buzdítva a híveket, hogy térjenek be a templomaikba imádkozni, mert bár imádkozni mindenhol lehet, de a templom az imádkozásunk színhelyének csúcsa.

„A templom nem csak a település dísze. A templom vár bennünket, azért van, hogy ott imádkozzunk, meghozzuk ezt az áldozatot, hogy a Krisztus teljességéből, kegyelmi gazdagságából, tanításából, megbocsátó szeretetéből részesedjünk.

Mindennap tegyük meg a magunk lépését, mert mindennap találhatunk alkalmat, akár a szeretet gyakorlásával, a kereszt elfogadásával. Erősítsen meg zarándokéletünkben ez a búcsú, és vezessen igazi zarándoklatunk forrásához, Krisztushoz” – zárta elmélkedését Bosák Nándor püspök.

A szentmise végén a hívek, zarándokok együtt elimádkozták az Úrangyala imádságot, majd püspöki áldásban részesültek.

*

A nyírbátori plébániához tartozó település olasz stílusú templomát Horváth János atya (1954–2024) kezdeményezésére Pietrelcinai Szent Pio gyóntatószékének formája alapján tervezték. A templom San Giovanni Rotondóból, Pio atya szolgálati helyéről való alapkövét 1999. május 2-án, Pio atya boldoggá avatásának napján helyezték el ünnepélyesen.

1999. szeptember 23-án, Boldog Pio első liturgikus emléknapján Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye akkori főpásztora szentelte fel a templomot.

A világ első Boldog Pio atya titulusú templomáról Szent II. János Pál pápa is megemlékezett 1999 szeptemberében.

Erről bővebben ITT olvashatnak.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír